Képviselőházi napló, 1869. IX. kötet • 1870. junius 23–julius 13.
Ülésnapok - 1869-199
82 199. országos ülés Julius 2, 1870, előtt, melynek bekövetkeznie kell, mihelyt a javaslat törvénynyé válik. Ha csak futólagos pillanatot vetünk is Magyarország térképére, fel fog tűnni előttünk megyéi területének roppant aránytalansága egymáshoz : ott látjuk a törpe Tornát és Ugocsát ugyanúgy szerepelni, mint szerepel az óriási Pest és Bihar, s ott látjuk több megyének egyes részeit valóságos fél- vagy egész szigetként csaknem elveszve más megyék mezején; jelesen FelsőFehérnek 28 szigetét a Királyföldőn, „nantes in gurgite vasto." Mindenki tudja minő nehézségeknek, késedelmeknek sőt mulasztásoknak szolgál okául a rendszeres arányosságnak ezen szembeszökő hiánya, a középkornak és a törökuralkodásnak ezen szomorú maradványa, mely többnyire oligarchicus segédkezeknek és érdekeknek köszöni megörökösitését. Érzi az innen származó közigazgatási akadályokat valamennyi miniszter is, midőn képtelennek látja magát a ziláltság ily zavaros mezején eligazodni s igy kényszerítve van közigazgatási közegeinek külön külön területeket keresni és megállapítani. Másképen rendezi el az országot az igazsági — másként a pénzügyi, ismét másként a belügyi és a közoktatásügyi miniszter; mi épen nem vagy legalább sokkal csekélyebb mérvben szükséges, ha a jelen törvényjavaslatban e bajnak orvoslása találtatott volna. Volt szerencsém e házban kinyilatkoztatni alapos reményemet, mely szerint a megyék gyökeres átalakítása területeik okadatolt arányosításán kezdődik; de sajnos ; eszményemben csalatkoztam. Ma e t. belügyiminiszter ur ezt teszi, nem leend kénytelen a kisebb megyék választói jogát kiterjeszteni, a nagyobbakét megszorítani ; nem leend kénytelen Kimondani, hogy bár átalában egy-egy bizottsági tag esnék 500 lakosra, mégis a nagyobb megyékben sem lehetvén több 600 tagnál, itt a választó az amúgy is majdnem semmis jogának csak felét élvezheti, mit valóságos jogfosztásnak kell tekinteni még a miniszteri javaslat szempontjából is. Jól tudom, hogy ily újítás ellen csaknem minden meg\ T ében számos dynasta följajdulna; de daczára még sem látom indokolva a t. miniszter és államtitkárának a történet iránti kegyeletét, melylyeí mentegetőznek, hol tőlük erélyes föllépés az oligarchia ellen és a deinocratia érdekében követeltetik. Itt kellett volna föltalálólag felfedezőleg föllépni. Második óhajtásom a megyék és városok érdekeinek kellő összeforrasztására vonatkozik, melyet okvetlenül kívánnunk kell, ha csak a végtelenig csupa mezőgazdák nem akarunk maradni. Nézetem szerint nagyon is csalatkozik, ki azt hiszi, hogy a születési vagy pénzbeli aristocratia egyenlő számmal tanácskozván a nép küldöttjeivel, a társaság e két rétege egyenlő viszonthatást fogna gyakorolni egymásra, föltéve — és dato non concesso, hogy e bizottság választott fele csupa demoeratákból állana is, csalatkozik, ki hiszi, hogy a nép szava erősebb, túlnyomó lehetne s igy az aristocratiát a demokratia mezejére terelné; hisz ilyesmi még Francziaországban az egyenlőség hazájában sem történik, hogy történhetnék tehát nálunk, hol még az egyszerű földmiveiő is aristocraticus hajlammal Dir 1 Ki tehát a virilis szavazat mellett nyilatkozik, az democraticus szellemet nem akar. E szellemnek fejlesztését nálunk csak egy harmadik elem közbejövetele a két szélső közé eszközölhetné, mely jobbról-balról nyomatva, s igy jobbra-balra ellenállani kénytelen levén, mindkét oldalára simitólag kiegyenlitőleg hathatna. A városi elem volna, nézetem szerint, azon közvetítő test, melynek közbejövetelével az olaj vegyülhetne a vízzel, hogy mindhárman együtt szilárd testet képezzenek : azaz szappant, melyre vajmi szükségünk van sok foltunk kimosására. Ily közvetítés nélkül az első rétegnek hatása a megyékben semmis leend; e nélkül nem alakithatjuk át a régi megyei múmiát, korszerű, azaz democraticus intézetté. (Helyeslés a szélső bal oldalon.) Más hasonlatossággal élvén a várost ugy tekinthetjük, mint a jegeczedésnek középpontját, magvát, mely körül letehetné a vidék jegeeztűit. Némi tekintetben hasonló intézménynyel bírunk az erdélyi szászok székeiben; de csakis némi tekintetben. Miért nem igyekezett a t. miniszter ur javaslatát, ide kapcsolva, tovább fűleszteni ? Talán mert a democraticus intézményeket nem kedveli ? Én csakis ezeknek tulajdonitok jövőt s ezért két rósz között választván a városokat inkább mostani állapotukban akarom meghagyatni , semhogy azokat Tóth Vilmos képviselő ur külön zamatu liberalitása szellemében rendeztetni kívánnám. (Helyeslés a szélső hal oldalon.) Harmadik kifő ásom vonatkozik a miniszter ur azon n3 r ilatkozatára, miszerint ő a főispánoknak oly nagy hatalmat akar adni, hogy azzal külön ajkú polgártársainkat megvédjék, s ezzel kapcsolatban van a virilis szavazat, mint azt a javaslat tervezi. Elmondani, hogy a főispán szükségét nem látom át ; de hát ; ha e hivatal elkerülhetlen volna is, engedje meg a tisztelt miniszter ur, hogy annak ily kiegyenlítő providentialis működésében ne higyek. Apella zsidó vagyok ; nem hiszek pedig azért, nem, mert nem kevesen a minisztérium párthívei-
