Képviselőházi napló, 1869. IX. kötet • 1870. junius 23–julius 13.

Ülésnapok - 1869-206

206. országos Plés Julius 11. 1870. 343 ház asztalára letett törvényjavaslathoz hozzászólnék, bátor leszek a t. ház előtt előzetesen nézeteimet elősorolni azért, hogy a haza összes népei lássák azt: alkotmányos jogaikkal mi szemfényvesztés vitetik véghez e javaslat által. Legelső felvilágosítást vártam volna magától a kormánytól, ki a törvényjavaslatot a ház elé beterjesztette, hogy okait egész őszinteséggel előterjesztette volna a képviselőház elé. En csak annyit idézhetek ezekből, mennyit a t. államtitkár Tóth Vilmos ur beszédében találok, a melyben azt mondja, hogy a törvényjavaslat megfelel a kormány programmjának, Magyarország jelenlegi politikai helyzetének s a ezé) szerűségnek. Megvallom, hogy bár még ujonez vagyok a parlamenti életben, mindig igyekeztem a kormány megalakulásától kezdve megtudni, hogy mi a programmja ? de programmját sohasem olvastam, sohasem tudtam meg. Most ennek hiányában vizsgálni fogom azon eseményeket, melyek a magyar nemzet történetében előfordultak 1866. évi február 20-ka óta, midőn a felirati vita tartatott a képviselőházban, és bátor leszek megvizsgálni azon eseményeket, melyek a magyar nemzetet a jelen magyar-osztrák alkotmány terére vezették. 1866-ik évi február 26-án a képviselőházban folyván a vita a fölirat fölött, mely fölíratnak nem több és nem kevesebb volt tartalma, mint az, hogy a képviselőház a föliratban fejezze ki, hogy a birodalom nagyhatalmi állása, melyet annyi alkotmány biztosított Ausztriának, meg. fér Magyarország teljes alkotmányosságával, ezen tárgyalások alkalmával igen remek, jeles, dicső beszédében az akkori országgyűlési képviselő, Andrásy Gyula gr., jelenlegi miniszterelnök ur, ezeket monda: kifejezte azon szerencsétlen háború következményeit, mely keleten történt Sebastopolnál, s melyek Ausztria nagyhatalmi állását alásülyesztették és megjegyezte azt is, hogy ezen háború alkalmával öt milliót költött Ausztria; és miért költötte el ? azért, mert a Bach-rendszer behozatalánál Ausztriát a centralisatio nagyhatalmi állásából kivetkőztette. Ez volt kiindulási pontja a tisztelt képviselő urnák akkor. Az általam igen tisztelt miniszterelnök ur minden ékesszólását fölhasználta arra, hogy a nemzetet bele tudja tanácsolni azon helyzetbe, hogy az adott körülmények közt. ha lehet, Magyarországnak önállóságát és alkotmányosságát megtarthassa. A közösügyes törvényjavaslat meghozatalakor a föliratban kimondatott egy elv, egy iszonyú elv: fátyolt vetni a múltra. De ugy látszik, hogy azzal a haza alkotmányára is fátyolt vetettek. Mi történt ? Fölírtak, és az első alkalommal, midőn ő felsége megkoronáztatott, a kormány a közösügyes tőrvényjavaslatot előterjesztette és rábeszélte a képviselőház többségét jóhiszemüleg, hogy fogadja el, mert ez üdvére lesz a nemzetnek. Három éve lesz. hogy a nemzet lemondott a pénzügy-, hadügy- és külügyről. Hol van szabad állam Európában, mely e kellékek nélkül léteznék ? E nélkül nincs független állam és ez az. mi provineziává alásülyesztette Magyarországot. (Helyeslés a szélső hal oldalon.) Ugy látszik, hogy ez jelen programmja a kormánynak. Tovább, midőn — visssamegyek miniszterelnök ur mondására. — ismételve biztosította a nemzetet mint akkori képviselő, hogy a magyar nemzet az önkormányzat jogaival birni fog, — j azon beszédben, melyet az inségügyben 1866-ki j június 14-én tartott, midőn határozati javaslatot volt bátor beadni Kállay Ödön, akkor Madarászt akarván megczáfolni — azt monda: „ Magyarország mindig ott kereste, a hol az van. t. i. az önkormányzatban. Ezt én, ha szabad e kitétellel élnem, így qualifikálnám: az önkormányzat a magyar demoeratia; és ily értelemben, igen is, meghajlom előtte." Továbbá az igazságügyi miniszter ur az J 869. június 20-dikí ülésben a bírói hatalom gyakorlásáról szóló törvényjavaslat tárgyalása alkalmával ezeket mondotta a kormány nevében: ,,— a meg}^ék rendezése körül szigorúan szem előtt fogjuk tartani azon vezérelvet: hogy a megye teljes önkormánynyal bírjon a maga benső ügyeiben ; hogy tisztviselőit szabadon választhassa ; hogy megtartsa költségvetési jogát, felsőbb felügyelet mellett és a törvényhozás által mégha tározandó korlátok között; hogy az országos törvények és a középponti kormány törvényes rendeleteinek végrehajtása felelősség mellett jövőre is a megyék hatásköréhez tartozzék; szabad vitatkozási joggal bírjon nemcsak megyei kérdésekben, hanem országos ügyek felett is; és ezzel kapcsolatban, hogy megillesse a megyéket a körlevelezési jog egymás között és a kérvényezési jog az országgyűléshez —" Gyönyörű önkormányzat következett ezen ünnepélyes nyilatkozat után lépcsőről lépcsőre a magyar nemzetre. Mióta én is itt vagyok a t. házban, azóta egyik sarkalatos joga a megyének, mely szerint a megyék kezében volt az igazságszolgáltatás: confiseáltatott, ugy hogy a Bachtól eltanult centralisatio — a kormány — nevezi ki a bírákat. Hiszen a csalhatatlanságot a római pápa is ki akarja mondani és mégis megijedt. — főkép ember lévén ő is. Sok aggodalom folytán, melyek a képviselőházban felmerültek, akkor azt monda az ellenzék megnyugtatására igazságügyminiszter ur: — megjegyzem, hogy ezen beszédét június 23-án tartotta — „ne aggódjék a nemzet; mert maradd