Képviselőházi napló, 1869. IX. kötet • 1870. junius 23–julius 13.
Ülésnapok - 1869-195
135. országos Ölés június 27. 1870. 19 Elnök : A szabályokra hivatkozva kénytelen vagyok a képviselő urat figyelmeztetni. Elekes György : Ha most nem indokolhatom bővebben határozati javaslatomat, bátorkodom azt a t. ház figyelmébe ajánlani, annak indokolását jövő alkalomra halasztván. Jámbor Pál jegyző (újra fölolvassa Elekes György határozati javaslatát.) Elnök : Ki fog nyomatni, kiosztatni, és majd ha napirendre kerül, akkor érvényesítheti a képviselő ur szólási jogát. László Imre : T. ház! Magam és t. barátim és elvtársaim Madarász József, Csiky Sándor, Yályi János, Kis János, Vidats János, Sréter Lajos, Vajda János, Matkovics Tivadar, Csanády Sándor, Gonda László, Madarász Jenő, Clementisz Gábor, Vay Mihály gr., Schvarz Gyula, Deáky Lajos, Henszlmann Imre, Máttyus Uzor, Majoros István, Táncsics Mihály és Patay István nevében van szerencsém ezen határozati javaslatot a kormány által a köztörvényhatóságok rendezése tárgyában beterjesztett törvényjavaslat ellenében benyújtani , és azt fölolvasni. „Határozati javaslat a kőztörvónyhatóságok és községek rendezéséről beadott miniszteri törvényjavaslatok ellenében. Tekintettel arra, miszerint a belügyminiszter által a köztörvényhatóságok és községek rendezéséről a képviselőház elé terjesztett tjavaslato,k alapjában támadják meg ezredéves alkotmányunkat : netán törvénynyé válva elfojtanák a nemzet átalános emberi haladásának legnemesebb életerőit, tönkre tennék az egyéni ugy, mint polgári közszabadságot, aláásnák már a legközelebbi jövőben hazánk köznyugalmát jövendő boldogságát. Midőn egybe zavarva a megyei és városi köztörvényhatóságokat, tisztviselőik felett a kormány által kinevezett s egyedül a kormánynak felelős főispánt kényurrá teszik : oly jogokkal ruházzák fel a főispántól és ennek kapcsán a belügyminisztertől íüggö alispánt, melyekkel szemben a közgyűlés egész jogköre csak névlegessé, minden perezben kijátszhatóvá válik ; midőn súlyos büntetések terhe alatt oly felelősséget ruháznak a t. bizottságok tagjaira, mely felelősségnek csak tisztán közigazgatási közegeknél lehet erkölcsi alapja, de a mely felelősség politikai tanácskozó testületek tagjaira szorítva, közgyűléseink történelmileg fejlett szabad vitatkozási jogát semmisítené meg; midőn betiltják a közgyűléseknek a szabad vitatkozást a legfontosabb országos érdekű kérdések fölött, a szabad véleménynyilatkozást oly ügyekre nézve, melyekre nézve a szabad véleménynyilvánítást — alkotmányos fogalmak szerint — az egyéntől sem tilthatni el; midőn a közgyűlésnek s a köztörvényhatósági tisztviselőknek még a kormány törvénytelen renedletének végrehajtásáért is mintegy szolgai kötelességévé teszi, mihelyt a kormány a közgyűlés egyszerű feliratát a rendelet törvényellenessége miatt — félretevén, annak haladéktalan végrehajtását sürgeti, csak azt engedvén meg a közgyűlésnek, miszerint a — lehet az egész hazára — végzetteljes rendelet végrehajtása után utólagosan az országüléshez kérvényezhessen; midőn a belügyminisztert, tehát egy állandólag érdekelt felet tesznek véglegesen biróva a köztörvényhatósági élet valamennyi nagy kérdésében, bíróvá még a saját maga által kiadott rendeletek kérdésében is; midőn a helyett, hogy az 1848. XVI. első t. e.-ben elrendelt népképviseleti alapon a meglevő szavazatjogot átalános, titkos, községenkinti szavazat joggá fejlesztenék : épen ellenkezőleg a bizottságok tagjait felében a legnagyobb adófizetőkből, tehát oly egyénekből állítják egybe, kiknek senki megbízást nem adott, kik senkit sem képviselnek, hacsak nem jó vagy rósz utón szerzett vagyonukat, s a kik politikai eljárásukért senkinek nem felelősek ; midőn a bizottságok ily egybeállítása által a jogegyenlőség gúnyjára, a vagyon alapján uj kasztot állítanak s azt előjogaival együtt megörökítik, oly átkot hozva hazánkra, melytől a századok viszontagságai Magyarországot eddig megkímélték : a nagyobb vagyon ós a nép nagy tömege közti élethalál tusa átkát a politikai téren: midőn a bizottságok ily egybeállítása által kiszorítanak az alkotmányos küzdelem sánczaiból érdekeket, melyek a hazáért véradóval s mindennemű súlyos közteherviseléssel köteles milliók legbensőbb érdekei; tekintettel arra, miszerint — jóllehet csak azon nemzet töltheti be ma már történelmi hivatását, a mely nemzet törvényhozása intézményeinek korszerű fejlesztése által a nép politikai nevelését és az erkölcsök nemesbítését nem a hatalom előtti szolgai porbaomlás iskolájában keresve, nem tántorodik vissza a középkori szűkkeblű kasztrendszer felé, s most, midőn Európa valamennyi államának törvényhozása a választási jogkörön époly nemeslelküleg, mint eszélyesen tagit, nem vetemedik a választási jogkör megdöbbentő megszorítására ; — s jóllehet ezelőtt 22 évvel honatyáink bölcsesége — egy jól megértett nagy pillanatban már az 1848. III. 26. és az 1848. XVI. 1. és az 1848. XXIII. tczikkek megalkotása által kijelölte — az irányt, a melyben jövő törvényhozásainknak haladniok 5*
