Képviselőházi napló, 1869. IX. kötet • 1870. junius 23–julius 13.
Ülésnapok - 1869-199
199. országos Illés Julius 2, 1870. 109 ennek hasonlóját találnék; ha merő megfoghatatlannak tűnik föl, mikóp lehetséges a 19-ik században ily választási törvényt nemcsak tűrni, de uj szentesítés alá bocsátani ? azon politikai ok, melyet bátor voltam fölemlíteni, ezt megmagyarázza tökéletesen. Nem fogom folytatni, t. ház, ezen politikának rósz következményeit: (Halljuk,! Haüjuk bal felől) tudom, hogy gyenge szavam nem képes a kormány politikájának irányát megváltoztatni. De tovább megyek; én mindezt nem is vádként hozom föl a kormány ellen: mert bár az események ítélőszéke kérlelhetlen, ugy erkölcsi szempontból én soha sem fogom megtagadni erkölcsi belső értékét azon politikának, melynek forrása egy nemes érzelem. De szándékom konstatálni, hogy itt más alternatíva nincs, mint: vagy lemondani a magyar nemzet mesterséges supprematiájáról, és megbarátkozni a nemmagyar nemzetiségek teljes egyenjogúságával és szabadságával , vagy lemondani magáról a szabadságról és minden szabad fejlődésről. (Igás! bal felől. Hosszan tartó nyugtalanság a jobb oldalon.) T. ház! (Halljuk!) Lehet az egyiket, vagy a másikat jónak találni, lehet az egyiket vagy a másikat választani; de itt választani kell: vagy a supprematiát és az absolutismust, vagy pedig az egyenjogúságot és szabad fejlődést. (Zajos tetszésnyilatkozatok bal felől.) T. ház ! Tudom, hogy én a kormányt gyenge érveimmel nem fogom meggyőzni; de tudom azt is, hogy ezen választás kérdése fölött nem a kormány és nem mi, hanem maga a magyar nemzet van hivatva Ítélni. Es én nyugodt lélekkel várom el a magyar nemzet ezen választását. En biztos reményemet fektetem a magyar nemzetnek ezer éven át tanúsított szabadságvágyába, melyben egész életképessége és ereje fekszik, melynek nyomatékos kifejezést ad jelenleg is nemcsak a ház falai közt, hanem az országban és szemben ezen törvényjavaslattal; biztos reményemet fektetem azon gondviselésbe, mely midőn a magyar ne zetnek azon nagy és szép missiót adta jutalékul, melyet meggyőződésem szerint Kelet-Európában be is fog tölteni, egyszersmind megadta neki a képességét is, ezen magas missioját felfogni; biztos reményemet fektetem a magyar nemzet értelmiségébe, mely tudni fogja, mint én, hogy egy nemzet létét, egész jövőjét ma, a tizenkilenczedik században, az absolutismus rendszerére fektetni annyi, mint vihar idején egy sűlyedező hajóba menekülni. (Élénk helyeslés a bál oldalon.) T. ház! Én az őszinte és teljes egyetértés és testvériség nagy eszméjének valósításában látom egyedüli biztositékát ugy mindnyájunk haladásának, mint ezen ország jövendőbeli fenállásának; és ha netalán sikerült volna azon válaszfalból, melynek maradványai, fájdalom, e tekintetben még mindig akadályul szolgálnak, csak egyetlen egy téglát is kitörni: ugy igazolva lesz szerénytelenségem, mely megengedte, hogy ily nagy mértékben éljek vissza a t. ház becses türelmével. Kölönben nem fogadom el a törvényjavaslatot a részletes tárgyalás alapjául. (Hosszan tartó tetszésnyüatkozatok a bal oldalon.) Elnök: A legközelebbi ülés holnapután 9 órakor leend. (Az ülés végződik d. u. i? 1 /* órakor.)
