Képviselőházi napló, 1869. VIII. kötet • 1870. ápril 8–junius 21.

Ülésnapok - 1869-168

u 168. országos Ülés ápril 27. 1870. az, a ki e törvény kedvezményeit azon érvelés­sel terjesztettem ki az országgyűlés tagjaira is: hogy a megbízók (mandansok) nem bírhatnak ke­vesebb joggal, mint a megbízottak (mandatariu­sok)„ A delegatio tagjai részére biztosította a törvény ezen jogokat, és igy ugyanazon jogokat nem lehet kétségbe vonni a képviselőre nézve sem. Tehát a kezdeményezés érdeme e téren is a kormányt illeti. Tagadnom kell, hogy Eu­rópában akár hol a mentelmi jognak tágabbak volnának korlátai. Es hát miben áll ezen jog 1 Abban, hogy először a képviselő semmiféle nyilatkozatáért, melyet mint képviselő tesz, felelősségre nem von­ható. 2) Épen azért, hogy függetlenül járhas­son el a képviselő tisztében, biztosítva van az iránt is, hogy oly kereset, a mely az ő szemé­lyének ideiglenes vagy állandó letartóztatását vonhatná maga után, nem indittathatik ellene a képviselőház beleegyezése nélkül. Ennyi mindenesetre szükséges a képviselő függetlenségének biztosítására ; de mihelyt e korláton tul megyünk, azon álláspontra jutunk, melyet igen helyesen jelezett Hodossy képviselő ur, hogy t. i. privilégiumot adnánk a képviselők­nek. De, t. ház, a mentelmi jog nem lehet pri­vilégium, az esak biztositéka a képviselő függet­lenségének. A mint e határon tul lépünk, a kép­viselőt a törvény fölibe állítottuk, szabadság levelet adtunk kezébe, hogy a törvényt szaba­don megtámadhassa. (Élénk helyeslés jobb felől.) Midőn ily kérdésről van szó, szerintem mindig azon szempont dönt, ha vajon nem fo­rog-e fön zaklatás, alaptalan üldözés esete. Ez a kérdés, melyet meg kell fejteni, és ha ezen kérdéshez akarunk hozzászólani; a jelen eset­ben, nem hiszem hogy találkoznék valaki, a ki az üldözésnek csak leghalványabb nyomait is föl tudná födözni. Itt semmi másról nincs szó, mint arról, hogy méltóztassanak megengedni: miszerint a vizsgálat megindittathassék és a vizsgálat folytán megtudható legyen, hogy ki tartozik felelősséggel. (Nem ugy! bal felől.) Igen is igy áll a dolog, mert csak a vizsgálat derítheti fel azon kérdést: vajon a törvény értel­mében lehet-e Román Sándor urat feleletre vonni vagy nem 1 s épen'e czélból kérjük a viszgálatra az engedélyt (Felkiáltás bal felől: És keresetre!) és esetleg a keresetre is, a mi ismét nagyon ter­mészetes; mert ha a vizsgálat folyamából ki­tűnnék, hogy csakugyan Román Sándor ur az, a ki a. törvény értelmében felelősséggel tartozik, önöknek csak nem állhat szándokában azt, a kit a tőrvény felelősnek mond, e felelősség alul föl­menteni % A sajtóeljárásnak folyama az, hogy vala­hányszor a vizsgálat folytán az illető vádlott, a ki ellen kereset indíttatik, arra hivatkozik, hogy felelősséggel a törvény értelmében nem ő tar­tozik : ezen kérdés fölött mindenekelőtt tárgyalás tartatik, a sajtóbiróság a kérdés fölött határoz és e kérdés tárgyában a semmitőszókhez még fölebbvi­telnek is helye van. Tehát csak ezen előleges kérdés eldöntése után jön a dolog esküdtszéki tárgya­lás alá. Arról tehát, hogy itt mintegy meg­előző ítéletet hozna a t. ház, szó sincs, mert a vizsgálat elrendelése esak az illető felelős egyén kiderítését teszi lehetővé. A mi már most a felelősségi kérdést illeti, ugy látszik, hogy Tisza Kálmán igen tisztelt képviselőtársam a sajtótörvény 13. és 33-ik§§-ai közt nem húzta meg a kellő demarcationalis vona­lat. A sajtótörvénynek első fejezete ugyanis szól átalában az irodalmi termékekről, vagyis az önálló müvekről, mig ellenben a III. fejezet 33. §-a szól specifice az időszaki lapokról és ezt nagyon meg kell különböztetni, t. ház. Mig a 13. §. átalában azt mondja, hogy a könyvekre nézve mindenekelőtt a szerző felelős, az büntettetik, és ha az ki nem tudatnék, a kiadó, és ha ez sem volna kitudha­tó : a nyomda vagy metszde tulajdonosa ; a 33, szakasz tovább megy, s világosan kimondja ; hogy miuden czikkért, mely valamely lapban megjelent, ha szerzője bármely oknál fogva ki nem tudatnék, maga a szerkesztő vonható fele­letre. Es ez a dolog természetében fekszik: mert az ö beleegyezése nélkül semmiféle czikk nem jöhet a lapba. Sőt én tovább mennék, azt mon­danám, hogy a szerkesztő mindenesetre több fe­lelősséggel tartozik, mint maga a czikk írója; mert ez sokszor értelmetlen egyén lehet, a ki nem tudja megbírálni: meddig terjedtek a tör­vény korlátai? mig ellenben a felelős szerkesztő már műveltségénél fogva képes, s állásánál fog­va köteles arra fölügyelni; s én e szerint az időszaki lapoknál mindig nagyobb felelősséggel sújtanám a szerkesztőt, mint a czikk Íróját. Ugyanily tévedést látok fönforogni Halász Boldizsár ur fölfogásában is. Ó hivatkozik azon sajtóreudeletre. melynek egyik szakasza intézke­dik az iránt, hogy ha a mü szerzője nem tuda­tik, körözvény által legyen megidézhető. Tehát abból, hogy ismeretlen egyén is a sajtó rendelet szerint megidézhető s elmarasztalható, azon következtetést vonja le : hogy épen a sajtó eljárást szabályozó rendelet értelmé­ben nem szükséges, sőt nem is lehet a szerkesztőt feleletre vonni, sem pedig a czikk valódi szerzőjének fölfedezése végett vizsgálatot indítani. E fölfogás azonban tévedésen alapul. Szükséges volt ezen intézkedést, melyre a t. képviselő ur hivatkozik, nekem a sajtótörvény­be fölvenni, de az nem vonatkozik ilyen esetek-

Next

/
Oldalképek
Tartalom