Képviselőházi napló, 1869. VIII. kötet • 1870. ápril 8–junius 21.

Ülésnapok - 1869-168

168. országos ülés ápril 27. 1870. 59 azon helyzetben, hogy magának meggyőződést szerezzen : vajon nem veti-e az magát alá a fe­lelősségnek? Nem elég azt mondani, hogy külföl­dön tartózkodik az illető szerző : hanem be kell azt bizonyítani — tartózkodjék akár külföldön, akár honn, — hogy nem akarja magát alávetni a magyar bíróságnak. Edictaliter kellett volna azt idézni, és meglehet, hogy ennek eredménye az lenne, hogy azon bi­zonyos egyén megjelenvén a magyar bíróság előtt, azt törvényes bírójának elismerné. Ha ez nem vezetne eredményre, akkor igenis azt mond­hatná a közügyek igazgatója, hogy megtettem mindent, miszerint a törvény értelmében a szer­zőt vonjam felelősségre, most ismét a törvény értelmében a szerkesztő ellen fordulok; de míg ez meg nem történt, azt hiszem: nincs joga Ro­mán Sándor ellen fordulni. Oly kömryen szoktunk elbánni az immunitás kérdésében a képviselőkkel; pedig azt hiszem, ha figyelembe veszszük, hogy az immunitási jog mind­nyájunkat oltalmaz és védelmez ; hogy épen ezen megőrzés biztosítja a képviselő jogát e házban szabadon, minden megtámadástól menten, nehéz föladatának s tisztének megfelelni ; ha figye­lembe veszszük azt, hogy könnyű okokat keresni, s adatokat valaki ellen érvényesíteni, mihelyt az immunitást nem akarjuk szigorúan gyakorolni : le­het, hogy azért, mit itt mondott, nem fogunk senkit megbüntetni; hanem lehet, hogy mindig jegyzékben fogják tartani, s ha máá téren vala­mit vét: ki fogják őt adni. Azért míg meg nem győz minket a bírói eljárás arról, hogy a mostani szerző Domokos nem vonathatik felelősségre, Román Sándor el­len, -az engedéry Román képviselő perbe vonatá­sára ki nem adható. Ha az e részbeni lépések majd sikerteleneknek bizonj^ulnak: nem fogja ezt többé senki ellenezni; addig azonban a képvise­lők immunitása érdekében határozottan ellene va ­gyök. Csatlakozom a mentelmi bizottság véle­ményéhez. Hodossy Imre: Tisztelt ház! Azon je­les perbeszédekre, melyeket itt hallottunk, re­flectálni magam részéről nem fogok, és nem fo­gok hozzászólni: vajon* egyátalán van-e a tör­vények értelmében helye, a sajtóbiróság eljárá­sának Román Sándor ellen vagy sem ? mert azt hiszem : hogy e fölött az esküdtszék, s maga ide­jén a semmitőszók fog véleményt adni. Máttyus Arisztid tisztelt barátom arról szó­lott, hogy a képviselői immunitásról van szó, ós arra akarta indítani a képviselőházat, hogy ezen magasztos jog megóvása végett fogadja el a mentelmi bizottság véleményét. A mentelmi jog magasztosságát és szüksé­gességét senki sem fogja nálamnál jobban be­látni s méltányolni ; de véleményem szerint a mentelmi jogot nem szabad ugy venni, hogy pri­vilégium legyen. A mentelmi jogot nem tudom másképen magyarázni. (Mozgás a bal oldalon.) Szathmáry képviselő ur ezt nevetségesnek találja, (Fölkiáltás bal felől: A mentelmi jog mindenesetre privilégium!) a mentelmi jog, mint mondom, szerintem abban áll, hogy miután a képviselőnek itt a házban sokkal többet, s egyébkint kell gyakran mon­dani, mint azt bármely más honpolgárnak le­het, szabad és szükséges: (Nyugtalanság) azért soha feleletre nem vonathatik. Ezentúl az immu­nitás nem megy; mert ha kiterjesztjük arra is, mit a képviselő mint magán ember, mint szer­kesztő vagy bár micsoda minőségben tesz, vagy mond : ez nem más. mint privilégium. (Élénk- he­lyeslés Jobb felől.) Én ily privilégiumot adni nem akarok: ha­nem biztosítani akarom a képviselőt, hogy tisz­téhez tartozók föladatát minden megtámadástól menten teljesíthesse. Erre nézve elégséges az, hogy ha azért, a mit a képviselőházban mond. vagy a képviselőház megbízásából tesz: feleletre nem vonathatik. Nekünk, mint bíráknak itt a fölött Ítéletet soha sem szabad hozni: törvényesen indittatott-e a vizsgálat vagy sem ? vonathatik-e felelősségre ? megbüntethetik-e vagy sem ? De ha egyszer azon eset állna elő, hogy valaki azért, mit mint képviselő mondott, vagy a képviselőház megbízásából tett ; vonatnék a bíróság előtt fe­lelősségre : akkor élhetnénk veto-jogunkkal. Erre nekünk szükségünk van azért, mert méltóztatnak t. ház tudni, hogy oly törvény, mely határozot­tan kimondaná, hogy a képviselő azért, mit a házban mond feleletre nem vonathatik: nincs, és azért helyes, hogy ezen szokás létrejött, mely­szerint mindig a képviselőház nyilatkozik a fö­lött, hogy megengedi-e: az illető feleletre voná­sát vagy nem ? Ezzel pótolva van törvényeink azon fölötte nagy hiánya, hogy nincs immunitási törvény. Ennélfogva én a mentelmi bizottság véle­ményét nem pártolom, és kijelentem, hogy min­den oly esetben az illető képviselő kiadatására szavaznék, midőn olyas valamiért vonatik fele­letre, mit nem e házban mint képviselő mondott, vagy a képviselőház megbízásából tett. Tisza Kálmán: T. képviselőház! Előre bocsátom azt, hogy mindig és minden alkalom­mal helyeslem, hogy az, a ki az ország törvé­nyei ellen vét, bűnhődjék; de okvetlenül szüksé­gesnek tartom, hogy csak is az ország törvényei szerint és azok szigorú megtartásával vonassek feleletre. Mig ezt minden egyes esetben az igaz­ság követeli, akkor ezt azon esetben, ha oly iz­gatásról van szó, a minőt az igen t. igazság­8*

Next

/
Oldalképek
Tartalom