Képviselőházi napló, 1869. VIII. kötet • 1870. ápril 8–junius 21.

Ülésnapok - 1869-168

168. országos ülés ápril 27. 1870. 57 sara adnánk alkalmat, s ennélfogva kérem a t. házat, méltóztassék az engedélyt megadni. (Élénk helyeslés jobb felől.) Hoffmann Pál előadó: Kötelessé­gemnek tartom előadni az indokokat, a melyek a mentelmi bizottságot a felolvasott jelentésre birták. A mentelmi bizottság egy pillanatig sem kételkedett azon, hogy azon egyén, ki Román Sándornak a kérdéses ezikket beküldötte, t. i. Alexandresku, kérdőre nem vonható. U mint nem magyar alattvaló és mint a bukaresti kamara tagja, nem volt felelősségre vonható ; de nem is az ő felelősségéről, hanem a megnevezett Do­mokos Sándor felelősségéről van szó, mert erről leg­kevésbé sem gyanítható, hogy nem magyar alatt­való. Az igaz, hogy ez nincs kimutatva, de egyénisége legalább semmi oly minőséggel nincs megjelölve, mely feleletre vonhatását kizárná. A mentelmi bizottság tehát szükségesnek tartja, hogy a bíróság egyszerű idézés által kisértse meg előbb a szerzőt kitudni. Ha ezen idézésnek foganata nem volna, akkor lenne a bizottság né­zete szerint helyén a törvény értelmében a szer­kesztőt és kiadót felelősségre vonni. A mentelmi bizottság az ezen eljárás által okozott időveszteséget nem tartja oly nagy kár­nak, és mindenek fölött szűkségesnek tartja, hogy ez eljárás a törvény értelmében történjék. (Helyeslés bal felől.) Irányi Dániel: Én elállók a szótól, miután előadó ur az én nézetemet hiven tolmá­csolta. Csernatony Lajos: T. ház! Engem egyátalán nem lepett meg, hogy az igazságügyi igen t. miniszter ur ellenzi azt, mit a mentelmi bizottság javasol, mert az igen t. igazságügy­miniszter ur semmi esetre sem felejtette el azt, hogy volt egy másik eset, a midőn egy czikknek irója nem volt obseurus egyén, tartózkodási helye is tudva volt mindenki előtt, és mégis azon nem obseurus egyén, kinek tartózkodási helye nagyon jól tudva volt, és az illető szerkesztő által tud­tul adatott, nem idéztetett meg; hanem a szer­kesztő minden kijelentései daczára megidéztetett, kiadatott, elítéltetett és meg is halt. (Derültség jobb felől.) Ez nem nevetni való dolog, mert ez lelki­ismeretén van és marad azoknak, a kik ezt okozták! (Fölkiáltások jobb felől: Elviseljük!) El­mulasztatott az, a mi a törvényben foglaltatik, t. i. hogy megidéztessók a czikk írója. Semmi lépés sem tétetett a megidózósre, semmi lépés sem tétetett arra, hogy megkísértessék, vajon az illető egyén megjelen-e vagy nemi mert csak ha meg nem jelent volna, akkor kerülhetett volna a sor a szerkesztőre, ki kétségtelenül törvény szerint fele­lős, de csak akkor, ha kiderül, hogy az, ki a czikket KBPv, H. NAPLÓ 1814 VIII. irta, meg nem jelenik. Ezeknek folytán, — ezen szomorú praeeedens folytán,— igen természetesnek találom azt, hogy az igazságügyminiszter ur ezen praecedenst, a melyre igen nagy oka van meg­emlékezni, el nem felejtette, és hogy következő­leg most is hasonló eljárást kivan. Mert valóban itt is az az eset forog fön, csak hogy obseurus, és bizonytalan tartózkodásu egyénről van most szó. De jelenleg is legalább meg kellett volna kisér­teni : vajon nem található-e meg az illető egyén 1 és ha megtalálható, vajon megjelenik-e vagy nem 1 Ennek folytán javasolja épen az előadó ur a fel nem hatalmazást a kiadatásra nézve. Ezeket megjegyezve, én részemről a szava­zatomnak indokolására, a jelen és minden hasonló esetben — hogy máskor ne fáraszszam a t. ház türelmét többé egy szóval sem — kijelentem, hogy én részemről nem félek azon megzavarásá­tól az ország nyugalmának, sem azon roppant veszedelmektől az országra nézve, melyekről a miniszter ur itt megemlékezett (Mozgás jobb fe­lől.) annak alapján, hogy itt vagy amott, egyik vagy másik nyelven, — nem tudom — miféle rettenetes czikkek jelennek meg. A sajtó ma­gamagát gyógyítja, egyik állítás lerontja a má­sikat, a helyes állítás lerontja a helytelent, a ha­zug állítást lerontja az igaz állítás. {Igaz! jobb felől.) Ezt a sajtóra kell bízni; egyik állítást szembe kell a másikkal tartani, és mindenesetre meg fog találtatni az igazság. így találtatott helyes­nek minden szabad országban, és így Angliában is, a hol sajtóper nincs: csak akkor, midőn fegy­veres fölkelés van valahol, máskülönben mindig a sajtóra magára bizatik, hogy gyógyítsa azon sebeket, melyeket ütött. Ennélfogva sem most, sem jövendőre nézve — ha a mostanihoz hasonló esetről lesz szó — soha senkinek sajtóvétség miatti kiadatására nem fogok szavazni. (Helyes­lé* bal felől.) Halász Boldizsár: T. ház! Én nem kí­vánom ismételni azokat, melyeket t. előttem szóló képviselő ur elmondott, hanem nagyon friss em­lékezetemben van nekem is az, hogy midőn Bö­szörményi László sajtóperéről volt szó, világos szavakban hivatkoztam, sőt fel is olvastam az illető miniszteri rendelet — nem emlékszem há­nyadik — §-át, melyben az áll, hogy ha az in­criminalt czikk Írójának lakása nem tudatnék, vagy ha az külföldön laknék: ezen esetben meg­idézendő, és ha meg nem jelent volna: rendeltes­sék ki gondnok számára. Nem kívánok egy szó­val sem többet mondani, de magának a minisz­teri rendeletnek ez az értelme és tartalma. Á jelen esetben tehát Domokos Sándort meg kel­lett volna idézni legaliter, és ha nem jelenik meg. gondnokot állítani, és ex contumacia el lehetett volna marasztalni. (Derültség jobb felől) Igenis a 8

Next

/
Oldalképek
Tartalom