Képviselőházi napló, 1869. VIII. kötet • 1870. ápril 8–junius 21.

Ülésnapok - 1869-168

168. országos ülés ápril 27. 1870. 57 sara adnánk alkalmat, s ennélfogva kérem a t. házat, méltóztassék az engedélyt megadni. (Élénk helyeslés jobb felől.) Hoffmann Pál előadó: Kötelességemnek tartom előadni az indokokat, a melyek a mentelmi bizottságot a felolvasott jelentésre birták. A mentelmi bizottság egy pillanatig sem kételkedett azon, hogy azon egyén, ki Román Sándornak a kérdéses ezikket beküldötte, t. i. Alexandresku, kérdőre nem vonható. U mint nem magyar alattvaló és mint a bukaresti kamara tagja, nem volt felelősségre vonható ; de nem is az ő felelősségéről, hanem a megnevezett Domokos Sándor felelősségéről van szó, mert erről legkevésbé sem gyanítható, hogy nem magyar alattvaló. Az igaz, hogy ez nincs kimutatva, de egyénisége legalább semmi oly minőséggel nincs megjelölve, mely feleletre vonhatását kizárná. A mentelmi bizottság tehát szükségesnek tartja, hogy a bíróság egyszerű idézés által kisértse meg előbb a szerzőt kitudni. Ha ezen idézésnek foganata nem volna, akkor lenne a bizottság nézete szerint helyén a törvény értelmében a szerkesztőt és kiadót felelősségre vonni. A mentelmi bizottság az ezen eljárás által okozott időveszteséget nem tartja oly nagy kárnak, és mindenek fölött szűkségesnek tartja, hogy ez eljárás a törvény értelmében történjék. (Helyeslés bal felől.) Irányi Dániel: Én elállók a szótól, miután előadó ur az én nézetemet hiven tolmácsolta. Csernatony Lajos: T. ház! Engem egyátalán nem lepett meg, hogy az igazságügyi igen t. miniszter ur ellenzi azt, mit a mentelmi bizottság javasol, mert az igen t. igazságügyminiszter ur semmi esetre sem felejtette el azt, hogy volt egy másik eset, a midőn egy czikknek irója nem volt obseurus egyén, tartózkodási helye is tudva volt mindenki előtt, és mégis azon nem obseurus egyén, kinek tartózkodási helye nagyon jól tudva volt, és az illető szerkesztő által tudtul adatott, nem idéztetett meg; hanem a szerkesztő minden kijelentései daczára megidéztetett, kiadatott, elítéltetett és meg is halt. (Derültség jobb felől.) Ez nem nevetni való dolog, mert ez lelkiismeretén van és marad azoknak, a kik ezt okozták! (Fölkiáltások jobb felől: Elviseljük!) Elmulasztatott az, a mi a törvényben foglaltatik, t. i. hogy megidéztessók a czikk írója. Semmi lépés sem tétetett a megidózósre, semmi lépés sem tétetett arra, hogy megkísértessék, vajon az illető egyén megjelen-e vagy nemi mert csak ha meg nem jelent volna, akkor kerülhetett volna a sor a szerkesztőre, ki kétségtelenül törvény szerint felelős, de csak akkor, ha kiderül, hogy az, ki a czikket KBPv, H. NAPLÓ 1814 VIII. irta, meg nem jelenik. Ezeknek folytán, — ezen szomorú praeeedens folytán,— igen természetesnek találom azt, hogy az igazságügyminiszter ur ezen praecedenst, a melyre igen nagy oka van megemlékezni, el nem felejtette, és hogy következőleg most is hasonló eljárást kivan. Mert valóban itt is az az eset forog fön, csak hogy obseurus, és bizonytalan tartózkodásu egyénről van most szó. De jelenleg is legalább meg kellett volna kisérteni : vajon nem található-e meg az illető egyén 1 és ha megtalálható, vajon megjelenik-e vagy nem 1 Ennek folytán javasolja épen az előadó ur a fel nem hatalmazást a kiadatásra nézve. Ezeket megjegyezve, én részemről a szavazatomnak indokolására, a jelen és minden hasonló esetben — hogy máskor ne fáraszszam a t. ház türelmét többé egy szóval sem — kijelentem, hogy én részemről nem félek azon megzavarásától az ország nyugalmának, sem azon roppant veszedelmektől az országra nézve, melyekről a miniszter ur itt megemlékezett (Mozgás jobb felől.) annak alapján, hogy itt vagy amott, egyik vagy másik nyelven, — nem tudom — miféle rettenetes czikkek jelennek meg. A sajtó magamagát gyógyítja, egyik állítás lerontja a másikat, a helyes állítás lerontja a helytelent, a hazug állítást lerontja az igaz állítás. {Igaz! jobb felől.) Ezt a sajtóra kell bízni; egyik állítást szembe kell a másikkal tartani, és mindenesetre meg fog találtatni az igazság. így találtatott helyesnek minden szabad országban, és így Angliában is, a hol sajtóper nincs: csak akkor, midőn fegyveres fölkelés van valahol, máskülönben mindig a sajtóra magára bizatik, hogy gyógyítsa azon sebeket, melyeket ütött. Ennélfogva sem most, sem jövendőre nézve — ha a mostanihoz hasonló esetről lesz szó — soha senkinek sajtóvétség miatti kiadatására nem fogok szavazni. (Helyeslé* bal felől.) Halász Boldizsár: T. ház! Én nem kívánom ismételni azokat, melyeket t. előttem szóló képviselő ur elmondott, hanem nagyon friss emlékezetemben van nekem is az, hogy midőn Böszörményi László sajtóperéről volt szó, világos szavakban hivatkoztam, sőt fel is olvastam az illető miniszteri rendelet — nem emlékszem hányadik — §-át, melyben az áll, hogy ha az incriminalt czikk Írójának lakása nem tudatnék, vagy ha az külföldön laknék: ezen esetben megidézendő, és ha meg nem jelent volna: rendeltessék ki gondnok számára. Nem kívánok egy szóval sem többet mondani, de magának a miniszteri rendeletnek ez az értelme és tartalma. Á jelen esetben tehát Domokos Sándort meg kellett volna idézni legaliter, és ha nem jelenik meg. gondnokot állítani, és ex contumacia el lehetett volna marasztalni. (Derültség jobb felől) Igenis a 8