Képviselőházi napló, 1869. VIII. kötet • 1870. ápril 8–junius 21.

Ülésnapok - 1869-165

165. országos Ülés ápril 9. 1870. 41 Bujanovics Sándor jegyző (olvassa a törvényjavaslatot.) Urházy György előadó: T. ház ! Az 1869-iki XXVI-ik törvényczikknél fogva ő fölsége keleti útja költségeire 150,000 frtot szavazott meg az országgyűlés. Ezen összeg azonban a kimutatások szermt a tényleges kiadásoknak nem felelvén meg, a pénzügyminiszter ur még 27,975 frt. pótlékot kér. A pénzügyminiszter ur azon kívánságát fejezte ki, hogy ez mint rendkívüli póthitel vétessék föl az 1870-iki költségvetés udvartartási rovatába. Azonban e közben az 1870-iki költségvetés a ház által megszavaztatván, a pénzügyi bizottság azon véleményét nyilvánitá, hogy ezen rendkívüli póthitel, valamint a keleti ut költségei külön törvényben szavaztassanak meg. A pénzügyi miniszter ur elfogadta a pénzügyi bizottság ezen nézetét, és a központi bizottság azt hasonlóképen magáévá tevén, felkérem a t. házat, méltóztassék ezen törvényjavaslatot elfogadni. -> A központi bizottságnak egy módositványa van e törvényjavaslatra nézve, melyet a részletes tárgyalásnál leszek bátor előadni. Elnök: Van-e átalánosságban észrevétel ? Csiky Sándor : T. ház! Ismervén a t. ház többségének ő fölsége iránt viseltető nagyszerű lovagiasságát,, bőkezűségét: megvallom éhez az alkotmányosság határáig magam is ragaszkodni mindig kész voltam és vagyak. De ismerem e mellett azt is, miszerint a többség hivatásához tartozik az is, hogy a hol lényeges forma hibákat vagy pedig törvény és alkotmány elleni lépéseket lát fölmerülni, azok elkövetését hozzájárulásával elő nem segiti. En t. ház, azon tőrvényjavaslatban, illetőleg előterjesztésben, mely most tárgyalás alatt áll, két rendbeli forma lábát találtam, melyek eddigi törvényhozási rendünkkel össze nem egyeztethetők. Egyik az, miszerint az 1867-ik éviXII. törvényezikknek gondolom 7-ik pontja azt rendeli, miszerint ő fölsége háztartásának költségvetése a felelős magyar miniszter által terjesztessék a ház elé. E törvénynek itt elég nem tétetett, mert e javaslatot nem a felelős magyar miniszter terjesztette a ház elé, hanem ő felségének főudvarmestere. Ő fölsége főudvarmestere tevén tehát a költség kimutatást, ezt felelős miniszter művének tekintem nem tudom. Másik forma hiba az t. ház, miszerint mint a pénzügyi, illetőleg központi bizottság előadásából értettük, azon törvényjavaslat,, mely most itt a ház asztalára általa letétetett, nem a házhoz adatott be egyenesen tárgyalás végett, hanem a pénzügyi bizottsághoz. A pénzügyi bizottság pedig, én ugy tudom, szabályaink értelmében, s a törvényhozási rend természete szerint KÉPV. n. NAPLÓ 18£í vni. nem fogadhat el tárgyalás végett oly törvényjavaslatokat, melyek előbb a háznak bejelentve, s a ház által neki kiadva nem voltak. Ezek voltak t. ház észrevételeim e formára nézve, de a lényegre nézve is kívánok pár megjegyzést tenni. Ha tekintjük az 1869. évi XXVI. törvényezikket, mely által 150,000 forint szavaztatott meg a ház által ő fölsége keleti útjára, abban határozottan ki van azon összeg mondva, mely a képviselőház által e czélra fordíttatni rendeltetett. Most ujolag 27,975 frt kéretik. Ezt én a törvényből kifolyónak nem tartom, s megszavazandónak nem véleményezem , különösen azért, mert még annak kimutatása sincsen a t. ház előtt ismerve, hová fordíttattak, s hová lesznek fordítandók e költségek. (Helyeslés a szélső halon.) En tehát, mielőtt e tárgyhoz hozzá szólhatnék, szükségesnek tartom, hogy ezen költségek kimutatása előbb a ház asztalára letétessék, mert csak akkor lehet hozzászólani e tárgyhoz. Ennek hiányában pedig én e törvényjavaslatot az átalános tárgyalás alapjául sem fogadhatom el. Csernátony Lajos : T. ház! Én más indokból nem fogadom el részemről az átalános tárgyalás alapjául sem ezen törvényjavaslatot. (Halljuk!) Nem fogadom el pedig azért, mert én valóban helytelennek tartom azt, hogy a koronának méltósága ily aprólékos kéregetés által compromittáltassék. Mi nem régiben megszavaztuk a civillistát minden szó nélkül azon alakban, melyben elénk terjesztetett, s ez által jelét adtuk annak, hogy épen ugy értjük a korona méltóságának föntartása szükségét a mostani viszonyok közt, Európa jelen helyzetében, hazánk szükségeit tekintetbe véve, mint akár ki ezen házban a túlsó oldalon is; valamin semmi kifogásunk sem volt az ellen, hogy a ket leti útra megszavaztassák, a mi megszavaztatott: hanem hogy ily aprólagos összegekben követeltessék utólagosan 16—25 — 27 ezer frt, ezt nem tartom összeillőnek a korona méltóságával, és rendkívül csodálkozom azon, hogy a miniszter urak és a kormány egyátalában nem veszik sokkal komolyabban fontolóra, hogy mit tegyenek ily kérdésben. Az ily pénzkérdések magában Angliában, hol a dynastia iránti ragaszkodás legnagyobb minden monarchiák közt, hol a monarchia iránti hit legszilárdabban áll: még ott is a legkellemetlenebb, legkényesebb kérdések közé tartoznak, és mindig igen éles vitákra adnak alkalmat; annyival inkább nálunk, kik bizony még ezen kérdést illetőleg sem vagyunk ott, a hol Angliában vannak. Mindezek folytán részemről nem szavazhatok arra, hogy elfogadtassák a törvényjavaslat a részletes tárgyalás alapjául. 6