Képviselőházi napló, 1869. VIII. kötet • 1870. ápril 8–junius 21.

Ülésnapok - 1869-164

164. országos Dlés áprll 8. 1870. 35 igazságügy miniszter ur nyomában járt volna, és megvizsgálta volna azon okokat, melyek okozták, hogy a perek fölhalmozva jönnek revisió alá. Az első ok, mely okozza a perek halmozá­sát, a rósz perrendtartásban gyökerezik. Nem ismerem el, az állam azon jogát, hogy a perle­kedő feleket, kik a harmadik bíróságtól vélik az igazságot nyerhetni, bármi büntetések kiszabása által ettől elriasztássá. Minden honpolgár adózó­ja az államnak, azért áll társaságba a polgár, hogy személye és vagyona biztosítva legyen, azért viseli az állam költségeit és terheit, hogy részé­re az igazság szolgáltassák ki. Én nagyon csodál­kozom, hogy midőn e módositvány fölhozatott, az indokolásban az van földerítve, hogy a konok fölebbező által okozott károk némi pótlására hozassék be birság; hisz a perrendtartás világo­san mondja, hogy a per megkezdésénél egyszers­mind a biztosítási végrehajtásnak van helye, a perrendtartás világosan mondja, hogy ha a má­sod bíróság ítélete |fölebbeztetik a harmad bíró­sághoz, ez csak birtokon kívül tehető, mert a végrehajtást nem akadályozza meg a harmad bí­rósághoz való fölebbezés, és így, ha nincs a vég­rehajtás a harmad birósághuz való fölebbezés által megakadályozva,mit fog kárpótolni a fölfolya­modott fél a birsággal? hiszen az illető nyertes fél már végrehajtotta követelését, ebben tehát ká­ra nincsen: az illető fél, a ki azt hiszi és reményii, hogy a harmad bíróság jobban fogja megvizs­gálni ügyét, a fölebezés által nem tudja hátrál­tatni a nyertes fél végrehajtását, s igy ezen birságnak egyátalán semmi alapja nincsen. Szo­morú dolog az hazánkban, hogy itt az igazság­szolgáltatás hibáiért mindig csak az ügyvédek rovatnak meg: hogy miért felebbezaek; és akkor, mikor a bírákat függetlenné akarjuk tenni any­nyira függetlenítjük, hogy utoljára tetszésökre van bízva a bíráknak, hogy az egyik ügyvédet vagy a másikat, a hogy tetszik, üldözhessék. Kern tudom, jobban fog-e lenni az állam akkor, s lesz-e nagyobb nyugalom a polgárok közt, ha ilyen bírságok behozatala által elriasztják a fe­leket, és nem engedtetik mód, hogy az illető fél, a harmad bíróságnál is próbálhassa meg az igazságszolgáltatás terén, ügyét eldöntetni t Azt ítélje meg a kormány, bölcs belátása szerint, hogy minő következtetéseket fog ez vonni maga után. Én azt hiszem, hogy a t. igasságügymi­niszter ur indokolásában fölhozott erveket megczá­foltam annak kitüntetésével, hogy az illető pö­rös fél a fölebbezés által ily esetekben nem káro­sodik,mert a fölebbezés a harmad bírósághoz min­dig csak birtokon kivül történhetik, s igy nincs ok, hogy nagyobb bírságot kellene behozni, mint a perrendtartásban megállapított 10—300 frt. Én ennélfogva csatlakozom Dietrich képviselő­társam azon indítványához, hogy ezen törvény­javaslat 2-ik és 3-ik §-a kihagyassók. Staneszku Imre: T. ház! Azon okok, melyeket a miniszter ur előadásában fölhozott, s melyek csakugyan okozzák azt, hogy igen sok hátralék van, nem egyszersmind azon indokok, melyek azt okozzák, hogy a köznép Magyaror­szágban átalában óhajtja a fölebbezést. Valódi oka ennek az, hogy először bíráink — legalább az első folyam odásu bíróságoknál — roszak. Hisz példabeszéddé vált az itteni rósz igazságszolgál­tatás és igy a peres fél már előre tudja, hogy a rósz bírótól jó ítéletet nem kaphat: minek folytán előre tudja azt is, hogy kénytelen föleb­bezni. Másodszor valóságos oka az, hogy nincsen polgári anyagi jogunk, hanem minden csak a bíró bölcs belátásától, csak a gyakorlattól, csak a királyi Curia előre nem sejthető Ítéleteitől, döntvényeitől függ. Ha codificált polgári anyagi törvényünk, lesz,akkor lehet kisebb büntetést meg­állapítani : de addig, mig alapunk nincs, bünte­tést azok ellenében, kikről nem lehet azt mon­dani, hogy visszaéltek a joggal, a törvénynyel, az alappal, egyátalában alkalmazni nem lehet. Erre van több eset: bizonyos ügyben, midőn a kir. ítélő tábla egyik osztálya ilyen Ítéletet hozott, ugyanazon esetben a királyi tábla egy másik osztálya ellenkező ítéletet keltezett. Már most kérdés, hogy a kettő közül melyik áll, melyik törvényes, igazságos? — Már most hogyha va­laki jogérzetében az egyik esetben hozott ítéletet, mely esetleg az első bíróságéval egyenlően ütött ki, nem találná igazságosnak a királyi itélő táblának evvel hasonló ügyben kifejezett másik nézetét, Ítéletét tekintetbe vévén, harmad bíró­sághoz fölebbezné, akkor vajon megbüntethető volna-e vagy nem? Igy a becsületsértési ügyek­nél nincs meghatározva biztossággal: mennyi a birság a jobbágyok, a városi polgárok, s meny­nyi a nemesek közt? Némelyek azt mondják: 20 frt., mások meg, hogy 40 frt.; ismét mások már hivatkoznak az 1848-ki törvényre, mely sze­rint nemes és nem nemes egyenlő, s igy mind­kettőre nézve 100 frt.; mások meg azt mondják, hogy régi pénzben fizetendő, tehát 105 frt. Es, hogyha például az első bíróság jobbágyok közti becsületsértési perben 20 frtot ítél s az feleb­beztetik a királyi táblához, ott megállapitatik 20 írttal s ezután ha folyamodik a hétszemélyes táblához, ott már most megbüntessék azért, mert nincs praecisirózott törvényünk ? Az nem lehet. Igy vagyunk a becsületsértési ügyekben legközelebb gyakorlatba hozott bizonyítási mód­dal is : t. i. az eskübizonyitási móddal, a mi eddig sehol sem fogadtatott el bizonyítási mó­F.*

Next

/
Oldalképek
Tartalom