Képviselőházi napló, 1869. VIII. kötet • 1870. ápril 8–junius 21.
Ülésnapok - 1869-192
398 192. országos Slés június 21. 1870. hid megváltása czéljából. Tökéletesen igaza van, hogy ha mindent összeszámítunk. Igen is, nem 6.770,000 és annyi száz, hanem 8.580,000 s annyi száz frt lesz az, mi fizetendő. De ezt nem tőle tudta meg először a képviselőház és az ország érdeklődő része, hanem megtudta magából a szerződésből, mert annak mindjárt első lapján a 2-ik pont a) betűje alatt ez mondatik : „hogy az eredetileg kibocsátott 10,000 darab buda-pesti lánczhid-rész vényekből beváltás utján megsemmitett 184 darabnak levonása után a forgalomban még meglévő s a ://.• alá zárt jegyzékben szám szerint felsorolt 9816. azaz kilenczezer nyolczszáz tizenhat darab részvényből folyó 1870. évi Julius 1-től kezdve minden buda-pesti lánczhidi részvényért annak beváltás végetti bemutatása után azonnal a bemutatónak az eredeti részvény és annak 1871-ki január 1-től folyó szelvényei egyszerű átvétele mellett 690, azaz hatszáz kilenezven forintot oszt. értékben minden levonás nélkül fizetend." Ez magában kiteszi a 6.772,350 frtot. Ha többet nem mondottunk volna, a képviselő urnák tökéletesen igaza lenne; de ennél többet is mondottunk, mert a b) alatt meg ez van: ,,hogy a lánezhid társulatot terhelő s még 1.386,400, azaz egymillió háromszáznyolcvanhatezer négyszáz forinttal fönálló elsőbbségi kölcsönről szóló elsőbbségi kötvényeket, melyeknek számszerinti jegyzéke alá csatoltatik, az ,1866 évi márezius 12-én 1001 sz. a. rendelettel helybenhagyott törlési terv szerint névszerinti értékükben beváltandja. Mely kötelezettséget midőn a m. k. pénzügyminisztérium a magyar államkincstár nevében elvállalja, egyúttal kijelenti, hogy az elsőbbségi kötvények birtokosainak a lánezhid jelenleg fenálló hid vám-árszabálya által biztosított összes jövedelmeire rendelt zálogjogukat a törlés egész időtartamára kötelezőleg elfogadja s őket annak sértetlen fentartásával biztosítja." Tehát azt, hogy ama 6.772,350 forinthoz 386,400 frt hozzájárul, a t. képviselőház ebből megláthatta és meg is látta. 3-szor, c) alatt ez mondatik : „a lánezhid társulatnak az 1863. nov. 23-án s illetőleg 1864. febr. 15-én létrejött peregyezségekben Buda és Pest városok irányában felvállalt kötelezettségeit egész terjedelmükben magára vállalván, ezen városok közül mindegyikének a szabadalmi idő egész tartamáig óveukint 12,000 frtot, összesen 24,000 frtot, és az emiitett szabadalmi idő lejártával egyszer mindenkorra szinte külön-külön 200,000 ftot, s igy összesen 400,000 ft, azaz négyszázezer ftot fizetend." Tehát ugyanazok a tételek, malyeket a képviselő ur előszámlált — egyik a másik után — méltóztassék mind a hármat összeadni, és meg fog győződni, hogy ama 8.580,350 frt, minek tudomására akarta juttatni a képviselőházat — a szerződésbe szintén föl van véve. Az előterjesztés véglapján látható, hogy akimutatás tulajdonkép semmi más nem akart lenni, mint mérleg. E tekintetben kétféle eljárás lehetséges: mi megcsináltuk az egyiket, — kis fáradságot véve magunknak, megcsinálhattuk volna a másikat is. Miután azonban csak az egyiket csináltuk meg, mely véleményem szerint egészen elégséges : a képviselő ur kedveért bátor leszek megcsinálni a másikat is. A megváltás előnyősségének megbirálására két tényező bir súlylyal : az összeg, melyet érte fizetni kell, és a jövedelem, melyet az ország utána kap. Ez a két régens positio. Az összeg, melyet érte fizetni kell, — abban tökéletesen igaza van képviselő urnák, hogy az tökéletesen mindegy, akár most, akár utóbb, — 8.580,350 frt. De ennek ellenében áll az utolsó éveknek tiszta jövedelme. Az erre vonatkozó táblázatos kimutatás nálam van hitelesen kiirva a könyvekből, melyek a kormány revisiója alá vétettek. Az utolsó évek tiszta jövedelme 520,000 s néhány száz frt. Ezen jövedelem szemben áll a 8 millió 580,350 frt kiadással. Ha méltóztatik ez alapon megcsinálni a számítást, épen oda jutunk, a hová jutottunk az általunk követett utón: mert 520,000 frt, — majd később igazolom, miért tőkésítek 5°i 0-al — megfelel 5%-al tőkésítve 10 millió 400,000 írtnak. Ez összeg nagyobb, mint a mérlegben a mi általunk fölvett: de a jövedelem sem 400,000 frt ám! a mennyit mi fölvettünk, hanem 520,000 frt; tehát 120,000 frtal több annál. Ha e 120,000 frtot arra méltóztatik fölhasználni, hogy belőle a prioritások után járó tartozás, meg a városok járandóságai kifizettessenek, bőven elég lesz. A törlesztési terv szerint ugyanis azon évben, melyben legtöbbet kell fizetni, t. i. a jelen évben, 97,348 frtot kell fizetni. Ha méltóztatik éhez hozzáadni azon 24,000 frtot, mely a két városnak jár, ez kitesz 121,000 frtot; tehát épen anynyit, a mennyivel kevesebbet vettünk föl mi a valóságos jövedelemnél mérlegünkben. Ugy gondolkoztunk ugyanis: mit számítgassuk azt, a mi nem az országé, a mit fizetni kell az elsőbbségi kötvényekért és a két városnak ? A tiszta jövedelemnek ezen megfelelő részét tehát ugy vettük, mintha nem is lett volna. Ha a t. képviselő ur nem nyugszik meg ebben, jó : vegyük a terhet létezőnek, mondjuk, hogy 8 millió s annyi 100,000 írttal van dolgunk. Ennek 5% kamatja mennyi? 428,000 frt; de ekkor még sokkal fényesebb az alku : mert ezen 428,000 frt évi teherrel 520,000 frt évi jövedelmet állithatunk szembe. De mi játszani
