Képviselőházi napló, 1869. VIII. kötet • 1870. ápril 8–junius 21.
Ülésnapok - 1869-192
192. országos ülés janim 21. 1870. 395 egyenkint észrevétel és vitatkozás nélkül elfogadtatnak; — olvassa folytatólag a 33. §-£.) Széll Kálmán előadó : E szakaszban egy sajtóhiba lesz kiigazítandó. A 4. sorban t. i. az „e" szó helyett „ezek" „elmulasztaná" helyett „elmulasztanák" teendők. Jámbor Pál jegyző (olvassa a 34. §-t.) Elnök: Méltóztatnak elfogadni a 33. és 34. §-t? (Elfogadjuk!) Ennélfogva ez az egész engedélyokmány a tett apróbb módosításokkal elfogadtatott. Következik a tőrvényjavaslat. Jámbor Pál jegyző (olvassa a törvényjavaslat czimét.) Széll Kálmán előadó: A központi bizottság elfogadta a pénzügyi ós vasúti bizottság véleményét s országos jelleggel ruházta föl e vonalat; ez most sem nyitrai, sem nyitra-trencsáni, sem vág-érsekujvári, hanem „Eszaknyugoti vasút"-ja Magyarországnak. (Helyeslés.) Jámbor Pál jegyző {olvassa a törvényjavaslat 1. és 2-ik §-át, melyek észrevétel nélkül elfogadtatnak.) Elnök: A törvényjavaslat elfogadtatván, a jövő ülésben fog végleges megszavazás alá kerülni. Következik a napirenden a lánczhid megváltásáról szóló törvényjavaslat tárgyalása. Szontagh Pál (gömöri) előadó (olvassa a központi bizottság jelentését.) Most engedje meg a t. ház, hogy azon indokok közül, a melyekre a jelentés hivatkozik, egynémelyeket megvilágítva, röviden előadhassak. Nem a törvényjavaslat elvéről, nem a lánczhid megváltásának szükségességéről van szó; mert azon kérdést: vajon egy lánczhid képes-e a forgalom követelésének eleget tenni I vagy van-e a megváltáson kívül más mód ezen segíteni? már eldöntötte a folyó évi X. törvényczikk, mely a lánczhid megváltásának szükségét első sorban kimondotta. Tehát itt csak a módról lehet szó, és pedig kiindulási pontul vévén azt, mit a szakértők hivatalos utón constatáltak : hogy t. i. a lánczhid jelenleg is kielégítő karban van. Az a kérdés: vajon az érte megajánlott ár méltányos arányban van-e azon költséggel, melybe a híd eredetileg bele került, valamint arányban van-e azon tökével, melyet a hid tiszta jövedelme képvisel ? ugy szintén azon szükséggel vagy is közvetett haszonnal, mely a közlekedés könynyitésébői várható? ugy végre, méltányosak-e a mellék-föltételek ? Az elsőre nézve bátor vagyok hivatkozni a miniszteri előterjesztésben látható kimutatásra, mely szerint a megváltási árt képezné: 1) a jelenlegi tőke, mely 5 millió 153 ezer és néhány száz forint; továbbá 2) a részvényeseknek a múlt években szenvedett 6#-tes kamat vesztesége 913,000 forint; 3) a budai háznak külön fölszámított ára 300,000 forint; ós végre 4) nyereségképeni ráfizetés 405,000 frt: össesen tehát egy részvénynek, az az 690 frtnak hozzászámitásával, 6 millió 772,350 forint. E kimutatás első pillanatra az államra nézve a lehető legterhesebbnek, a részvényesekre nézve a lehető legkedvezőbbnek látszik. De ez ellen a részvényes azt hozhatja föl, hogy az eredeti befizetés ezüstben tőrtént, s igy annak most agiója is hozzászámítandó, a mi által a befizetett tőke 5.153,000 frt helyett 6.184,000 frtot tenne; vagyis : ha minden egyes részvényhez hozzászámittatik azon agio, mely az alkudozás idejében az ezüstre esett: minden egyes részvényre befizetett összeg 640 frtot képviselne, a mi 9816 részvény után nem egészen egy fél millió frt különbséget tenne, ós igy — ha e számítás vétetik alapul — a részvényesek által szenvedett kamatveszteség sincs egészen pótolva a megváltási ár által, hanem csak felében. Ezen számítás, mely a hid jövedelmét egészen mellőzi, csak azt akarja bizonyítani, hogy még azon esetben is, ha a lánczhid nem volna jövedelmező az államnak, mely nem direct haszon tekintetéből veszi meg: alig lehetne olcsóbb áron kívánni azt, mint a minő a jelenleg megajánlott ár. De sokkal kedvezőbben áll a dolog, ha a lánczhid jövedelmét is tekintetbe veszszük, mely tisztán 400,000 frtot tevén, ez alapon a lánczhid 8 millió frt értéket képvisel; miután pedig az állam csak 6.772,350 frtot ad érte: ez az államra nézve 1 millió kétszáz és egynehány ezer forintnyi valóságos nyereséget nyújt. Ennek magyarázatául bátor vagyok megjegyezni, hogy igaz ugyan, hogy a hidnak összes és voltaképeni ára, ha tehermentesen értjük, több; mert akkor hozzá kell számítani az elsősógi kötvényeket 1.385,800 frtot, valamint azon 400,000 frtnyi váltsági átalányt, mely Buda és Pest városának lesz a szabadalom lejártával fizetendő, és addig évenkinti 6°| 0-tet kamatoztatandó. Ezekkel együtt a hidnak összes ára 8 millió 258 ezer forintra rúgna föl. Miután azonban a két utóbbi tételt az állam nem fizeti, legalább nem direete, mert ez a hidnak oly terhe, melyet jövedelme nemcsak kamatban, hanem törlesztési czimekben is fedez: voltaképen az ár, mit az állam ad, nem több, mint 6.773,000 frt. Es igy a számítás helyes annál is inkább, mert még 479 ezer frt tiszta haszon marad az államra, a részvények megváltási árának, -valamint az elsőségi kötvények és a Buda-Pest városoknak járó átalány kamatjának és törlesztési részletének levonása után. 50*
