Képviselőházi napló, 1869. VIII. kötet • 1870. ápril 8–junius 21.

Ülésnapok - 1869-190

190. országos illés június 18. f870. 361 organieus törvényjavaslatokat terjeszt az országgyűlés elé, akkor az ö véleménye szerint az ország javára szolgáló végczélok elérésére vagy legalább megközelítésére azon utat és módot, melyeket ezen törvényjavaslatokban ajánlott, tartja a legjobbaknak. Azonban ennyi fölvilágosodott, az ország javát egyaránt szivén hordozó tag közt mily könnyen támadhat oly eszme, mely a kormányra is befolyást gyakorol, különösen pedig a tárgyalások megkezdése előtt &gy oly nyilatkozat, melyben a kormány mereven kifejtené azt, hogy ezen e's ezen részeiből a törvényjavaslatoknak egy betűt sem engedhet, azokhoz szorosan ragaszkodik, okvetlenül azon consequentiát foglalná magában, hogy a kormány, bár milyen érvek hozassanak föl a tanácskozás alkalmával, semmi módon és semmi utón többé nem capaeitálható, Ezen érvet pedig, és ebből okvetlenül folyó következtetést én sem a kormányra, sem az azt támogató pártra, sem végre az összes parlamentarismusra nem tartanám hasznosnak. (Élénk helyeslés jobb felől.) Ennélfogva meg vagyok győződve, hogy azon parlamentális érzék, mely ezen testületet jellemzi, szükségtelenné fogja tenni még a tanácskozások alkalmával is, hogy azon utolsó argumentummal, t. i. a tárczakérdés kitűzésével kelljen a kormánynak élnie, és azt hiszem, hogy a t. ellenzék első sorban lenne hivatva az ellen, ha a kormány ezen utolsó argumentummal időn és szokáson kívül nagyon is bőségesen élne, fölszólalni. (Élénk helyeslés jobb felől.) Ennélfogva a kormány fon tartva magának, hogy rendkívüli esetekben ezen jogával is élhessen, ezt mindenesetre csak a tanácskozások alkalmával és a kölcsönös érvek meghallgatása és megbirálása után fogja tenni. (Élénk helyeslés a jobb oldalon.) ... Simonyi Ernő: T, ház! Meg fog engedni a t. ház, hogy a belügyminiszter ur által most adott válaszra nézve egy pár észrevételt tehessek. Első kérdésemre adott válasza, melyben azt mondja, hogy ezen nagy fontosságú törvényjavaslatot az összes minisztérium magáévá tette és igy természetesen magára vállalta érte a felelősséget: tökéletesen praecis és tiszta, és semmi kívánni valót nem hagy hátra. E részben tisztában vagyunk és tudjuk, hogy a miniszterek mindegyike magáévá teszi azon elveket, a melyek a szóban forgó törvényjavaslatban foglaltatnak. A t. ház át fogja látni, hogy nekem jogom volt ezen kérdést a minisztériumhoz intézni és egy pár szóval meg fogom magyarázni: hogy miért. (Halljuk!) A parlamentális kormány fogalma magával hozza azt, hogy a kormány és a parlament között KÉPV. H. NAPLÓ. 184-f vffl. semmi titok ne létezzék ; igy tehát a kormánynak különben is, de különösen akkor, mikor az fölszólittatik, a maga politikáját a parlament előtt nyiltan kell előadnia. Ezen nyiltság kulcsa épen abban fekszik, a mit a miniszter ur emiitett, mert föl kell tenni, hogy a kormánynak és az országgyűlésnek minden tagja semmi más által nem indíttatik, semmi más okbdl vezér elveit és tevékenységét nem meriti, mint a közjogból, mint a köz haza jólétének előmozditásábdl. Ezeket pedig titokban keresni nem lehet. A parlamentális rendszernek tehát első kelléke az, hogy a parlament és a kormány között titok ne létezzék ; de ezt hozza magával a felelős kormány eszméje is. A feleiősség eszméje alatt rendes időkben én nem azt értem, hogy egyik vagy másik miniszter vagy többen a miniszterek közül perbe fogassanak és vérpadra hurczoltassanak. {Mozgás a jobb oldalon.) Ezek a végső esetek, melyek hála istennek, ritkán és csak századokban alig egyszer kétszer fordulnak elő. Rendes parlamenti felelősség annyit tesz, hogy azon politika, melyet a kormány követ és nyíltan magáénak vall, vagy megtartja vagy elveszti számára a népnek és a nép-képviselőinek bizalmát; ha tehát a kormány látja, hogy a politika, melyre lépett, vagy lépni akar, nagyfontosságú kérdésekben nem egyez a képviselőház többségének bizalmával, akkor hazafiúi kötelessége visszalépni azon politikától és a kormánytól is : mert az ő belátása szerint ez a politika egyedül az, mely a haza jólétére vezet. Ha tehát e részben a, képviselőház többségével nem találkozik, akkor a természetes következés az, —miután a többséget nem kényszeritheti, — hogy állásától visszalépjen és átengedje a kormányt azoknak, kik a parlament többségét képezik, a kik más politikával akarják ugyanazon czélt elérni. De maga az 1848-iki törvény egyíkfőindoka volt annak, a mi velem ezen kérdést tétette; mert itt a Ill-ik törvényczikk 18. §-ában az mondatik : hogy minden miniszter felelősséggel tartozik azon rendeletért, melyet aláirt. Igy tehát miután e törvényjavaslatot a belügyminiszter terjesztette be, (jobb felől fölkiáltások: Ez nem rendelet, hanem, törvényjavaslat. Zaj. Elnök csenget.) előttem ez a felelősségre nézve tökéletesen mindegy, (Ellenmondások jobb felől.) mondom, ez előttem a parlamentális felelősségre nézve tökéíetej sen mindegy, s épen az elébb voltam bátor megmagyarázni, hogy én a felelősség alatt nem perbefogatást értek, hanem értem a parlamenti többség bizalmának megtartását vagy elveszítését. Ez azon morális felelősség, melylyel mindnyájan tartozunk választóink irányában is és épen azon 46