Képviselőházi napló, 1869. VIII. kötet • 1870. ápril 8–junius 21.

Ülésnapok - 1869-187

187. országos ülés jmiiis 11. 1870. 343 Ez engem nem érdekel közvetlenül, mert nekem mindegy, akár merre viszik az én gabo­námat. En nem azért akarok Fiumébe vasutat vezetni, mert Fiume magyar város ; hanem azért, mert kiviteli pont. A kereskedő és birtokos nem fogja a hazafiságát megkérdezni az iránt, hogy merre vigye gabonáját, hanem azon utón fogja szállítani, a hol azt olcsóbban szállíthatja, és ha drágább a szállítás Fiume felé. akkor vinni fogja Triest felé. Szükségesnek tartom tehát ezen vasutat : mert ez egy fő kiviteli pontot érint. A mi a másikat illeti : ott van a mohácsi vasút. Ez sokat fog veszteni az igaz, de nem tehetünk róla. Előttem legalább sokkal fontosabb az, hogy az ország kivitele könnyittessék, mint az, hogy valamely mellék vasútvonal fönálhas­son-e vagy nem ? és hogy valamely vidék lakos­sága simogattassék. Ez különleges és nem or­szágos érdek. Miután a t. ház nemigen szereti e tárgy­ban a tovább bi vitatkozást, mert a kérdés eléggé ki van fejtve, ajánlom a törvényjavaslatot a t. ház figyelmébe, annál is inkább, mivel a pénzügyi bizottság is tüzetesen foglalkozott vele. Mi megkísértettük ezen vonalnak olcsóbb kiadhatását és azon ellenvetés itt egyátalában föl nem hozható, hogy e kiadás haszonnal nem törtónt volna: mert a garantia 1800 írttal, ke­vesebb mint elébb lett volna. Hogy lehetett-e még olcsóbban kiadni? azt nem tudhatom; miután ez iránt adataink nem lévén, ezt bebizonyítani nem lehet, és miután a minisztérium által előterjesztett munkálatból arról győződünk meg, hogy az olcsóbb kiadás lehetet­len volt, ennek — ugy gondolom — hitelt ad­hatunk : mert, habár mi az ellenzék padjain ülünk is, még sem vonjuk kétségbe azt, hogy a mi­niszter igyekszik minél olcsóbban kiadni e vasutat. Végre egy másik garantia is van e javas­lat mellett. Tudjuk, uraim, hogy a vasúti üzlet az, mely minden pártot és vallást össze szo­kott hozni egy részt, másrészt pedig egymás ellenében állítja föl. Ha ezen vasutat olcsóbban lehetett volna kiépíteni azon két-három hót alatt, mióta tár­gyalás alatt van, legyenek meggyőződve, okvet­len akadt volna társaság, mely kedvezőbb ajánlatot tett volna, ha más okból nem, már csak azért is, hogy — mint szokás — egy pár százezer forintot az elhallgatásért zsebre dugjon. Miután tehát a vasút iránya már rég meg van állapítva, minden előadott körülmény pedig arról győzött meg, hogy ezen vasutat olcsóbban épí­teni nem lehet: a tőrvényjavaslatot elfogadás vé­gett ajánlom a t. háznak. Gubody Sándor: (Fölkiáltásók: Szavas­{ zunk! Eláll!) T. ház! előre is kijelentem, hogy ; rövid leszek. (Helyeslés a jobb oldalon.) Nem szán­| dékom a t. házat untatni mind azon érvek is­métlésével, melyeket most már négy éven át i folytonosan hiába hangoztattam másod- és har­| madrendü vasutak garantirozása ellea. Nincs is reményem, hogy beszédemnek ta­í Ián valami hatása lenne, mert, mint látom, ma­gán érdek az emberek füleit be szokta dugni a közérdek követelménye előtt; de mindamellett polgári és képviselői kötelességemnek tartom ezen harmadrendű szárnyvonal biztosítása ellen nyilatkozni. Nem szándékozom azon sok érdeket, mely itt a zákány-dombóvári vasút mellett felhozatott, megczáfolni, mert nagyon nehéz lenne czélt ér­nem. Ha időt vennék magamnak azon teménte­len informatiók és beszédekből adatokat össze­gyűjteni, melyek bizonyos vidékek jólétére és virágozására elmondattak, kétségtelen, hogy Ma­gyarország sokkal gazdagabbnak fogna látszani, mint Európa bármely országa. Hiszen tudok ese­tet, hogy gyárnak mondták még azt is, ha egy cserepes kályhában, két-három legény által tá­mogatva, cserepet éget. Hanem engedje meg a t. ház, hogy komoly figyelmét ismét fölhívjam arra, hogy itt az ideje megszüntetni az ily mellékvonalak garantirozá­sát, mert veszélyes és káros következmények származhatnak belőle. Itt az ideje, hogy föl­hagyjunk a privát érdekű mellékvasutak garan­tirozásával, midőn tudjuk, hogy halmazban fe­küsznek a ház asztalán az ország minden vidéké­nek kívánságai. Ha minden magán érdeknek ele­get akarunk tenni,, ha minden magán érdekű mel­! lékvasutat garantirozni akarunk, bizony nem tu­dom : vajon pénz van-e forgalomban annyi, mint a mennyi a garantirozott jövedelem kifizetésére szükséges lesz ? Valóban magának az ellenzéknek is figyelmébe ajánlom, tessék megolvasni a má­jus 21-ki „Préssé"-ben mi van írva? (Halljuk!) Bizonyos és látnivaló dolog, hogy a vidék | és a magán érdek háttérbe szorítják a köz­I érdeket. Ezeknél íogva én egyszerűen — valamint ! mindaz ellen, a mely nem elsőrendű vonal, sőt | minden oly első rendű vonal ellen is, mely két I más első rendű vonalt travestálva összeköt, nyi­! latkoztam, ugy most is a báttaszék-dombovár­I zákányi vasút garantirozása ellen is nyilatkozom. j (Szavazzunk!) Tóth Kálmán: (Fölkiáltásók: Szavazzunk! I Eláll íj Ha a többiek elállnak: én is elállók. I ($ém!) \ Jókai Mór; T. képviselő ház! Nem ! sokat beszélek e tárgyhoz.

Next

/
Oldalképek
Tartalom