Képviselőházi napló, 1869. VIII. kötet • 1870. ápril 8–junius 21.

Ülésnapok - 1869-186

186. országos Ülés június 10. 1870. 327 vasutat, hanem a forgalom nagy részét elvonjuk tőle, különben okvetlenül neki szolgált volna. (Igás! Ugy van!) Én, t. ház, a kérdést igen egyszerűnek tartom és nagyon sajnálom, hogy itt két kérdés vegyittetett össze, melyek egymáshoz nem tartoznak, t. i. az alföld-fiumei vasút kérdése összevegyittetett a horvát-szlavonországi vasutakéval. Innen származik a különbség, innen a vetélkedés, melynek keltésére nem volt szükség: mert első feladatunk az, hogy az alföldi vasutat országos és nemzetközi vasuttá tegyük, hogy pedig ezt tehessük: arra az szükséges, hogy azt lehető olcsón, könnyebben és minél kevesebb nehézséggel építsük ki. Már pedig ezt legegyszerűbben ugy eszközölhetjük, ha a vasutat ugy vezetjük, mint azt a természet maga javasolja és kívánja. Nem mondom én azt, hogy Horvátország igényeinek ne feleljünk meg; nem mondom, hogy ne építsük ki azon vasutakat, melyek HorvátSzlavonország vidéki érdekei támogatására és gazdasági fejlesztésére okvetlenül szükségesek. Hanem ez egészen más kérdés és e tekintetben okvetlenül szükségesnek tartottam volna, hogy egyrészről Horvátország országgyűlése, másrészről a kormány elébb tervet készítsenek arra nézve : mely fővonalak, mely szárnyvonalak szükségesek ? szükséges-e a merezidorf-pakráczi, pakráezbarcsi, bród-nitroviczi összeköttetés ? szükséges-e a pozsegaijVerőeze-barcsi

1

? és szükséges-e a naschiczi vonal, melyek azon vidéki érdekek, melyek figyelembe veendők ? Mindezek oly vidéki érdekű kérdések, melyeknek megítélésére szükséges, hogy adatok szereztessenek s azok alajrján terv készíttessék; ezt azután a ház bölcseségében megvizsgálandja és ki fogja mondani, hogj ezen vasutak közül melyik első-, másod- vagy harmad-rendű, miképen építtessenek azok, vajon kamatbiztositás alapján vagy állami segély utján avagy az érdekeltek hozzájárulásával % Ez lett volna azon vasúti politika , melyet okvetlenül követendőnek tartok. Mindezek ellen mi hozatott föl ? Azt mondja a központi és pénzügyi bizottság, hogy e vasút mellett szólanak a méltányossági és politikai indokok. Ez olyan határozatlan, oly tág kifejezés, hogy én ezt érvnek nem tekinthetem. Mert csak akkor lettem volna meggyőződve e politikai és méltányossági okok nagy fontosságáról, ha körül lettek volna irva. Ily határozatlan vak kifejezésekkel .nagyobbára az indokok elégtelenségét szoktuk leplezni. T. ház ! Említtetett . itt a méltányossági tekintet, s említtetett Zuvics képviselő ur által, hogy Magyarország ez irányban ígéretet tett volna az országos bizottság kiküldésénél az egyezség tárgyalásánál. Mi a pénzügyi bizottságban annak nyomát kerestük, átlapoztuk a jegyzőkönyveket, nyomára nem bírtunk jönni, hogy a bizottság, vagy az országgyűlés részéről valami ígéret tétetett volna, hogy a vonal valami határozott irányban fog vezettetni. En tehát méltányossági tekintetet itt nem találok. Politikai tekintetet, őszintén megvallva, találok abban, ha az mondatik, hogy ha képesek vagyunk megfelelni az összes Horvát- és Szlavónország kívánságának, ne nézzünk 10 —12 millióra, feleljünk meg annak. Ha e vonalra nézve Horvát- és Szlavonország összeségét Öszhangzónak találnám: magam is rá szavaznék. De ezt nem találom; mert azon érv, mely itt említtetett, hogy a horvát országgyűlés egyhangúlag határozta volna el e vonalat: nem áll, Mert nem a naschitzi vonalat határozta el a horvát országgyűlés; hanem a pakráczi vonal mellett nyilatkozott: mert ezen vonal egész Szlavonországot metszi át, s igy értem a kívánságot. De a naschitzi vonal csak részben érinti Szlavonországot tehát nem felel meg a czélnak. íme még február havában Pozsega megyegyüsén egy kérvény intéztetett a horvát országgyűléshez és ezen kérvényben, mely ez idén február hóban adatott be, csakis a pakráczi vonal említtetett, más vonalról ott szó sem volt még : kitűnik abból, hogy Pozsega megye még ez esztendőben is más vonalt figyelembe nem vett, csak a pakrácziról szólott. Ezen vonal, mint tapasztaljuk, keresztül nem vihető, mert oly nagy nehézségekkel jár, s oly nagy költségbe kerülne, hogy a horvát országgyűlés ezen kívánságát nem vagyunk képesek teljesíteni. Ellenkezőleg azt látjuk, hogy a horvát országgyűlésben magában akadtak képviselők, kik annak ellenkezőjét akarták; láttuk továbbá, hogy Horvát-Szlavonország kereskedelmi kamarái, melyek mindenesetre képviselik némileg az ország érdekeinek egy részét, az eszéki, zágrábi és fiumei kereskedelmi kamrák a vonal ellen nyilatkoztak. Láttuk, hogy ezek követségeket küldöttek Pestre, melyek ide is, oda is elmentek. Olvastuk, láttuk a lapokból is, hogy egy nagy párt e vonal ellenkezőjét akarja. En tehát nem találom itt azon nagy öszhangzást, mely okvetlen szükséges lenne arra, hogy ily nagy áldozatokra készek legyünk. Csak azt ismételhetem, hogy én az alföldfiumei vasút, eszék-sziszek-károiyvárosi részének kiépítéséhez mindezeket ide tartozónak nem találom. Itt csak arról lehet szó, hogy miként fog összeköttetni, s mi módon Eszék Károlyvárossal minél rövidebben és a legkevesebb költséggel, s hogy fogjuk mi kiegészíteni e nemzetközi vasutat? A horvát-szlavón vasutak más érdekek ki-