Képviselőházi napló, 1869. VIII. kötet • 1870. ápril 8–junius 21.

Ülésnapok - 1869-183

282 183. országos Ülés május 30. 1870. a merre a központi bizottság javasolja; de azt gondolom, hogy miután ezen kérvénynek azon szerencsétlen sorsa is volt, hogy — bár hónapok előtt érkezett be — ugyeltévedt, hogy a vasúti bizottságnál való tárgyalásig nem juthatott, ennélfogva is méltányos, hogy mielőtt a vonalat véglegesen kitűzzük: az e tekintetben fenforgó ellentétes kérvények figyelembe vétessenek. Meg­lehet — magam sem kötőm le magamat — hogy ha ez meg fogna történni, én is a másik vonal mel­lett fogok szavazni; de a részletes megállapodás előtt az előzetes vizsgálat okvetlenül szükséges. En tehát — mint mondom — ezen és a már felhozott indokoknál fogva Zsedényi t. képviselő határozati javaslatát pártolom. Csak egy megjegy­zésem van még azon nagy erélylyel hangsúlyozott elvre nézve, melyet Hollán Ernő tisztelt állam­titkár ur felhozott. 0 ugyanis igen melegen hangsúlyozta — a mit, azt hiszem mindnyájan érzünk, — hogy az or­szág biztonságát veszélyeztetni nem szabad. Tö­kéletes igaza van; de vagy oly imminens azon veszély, minőnek ő festette, vagy nem. Ha nem oly iminens, akkor lehet azon helyes utón el­járni, a mely itt inditványoztatik; ha pedig oly imminens, gondolja meg Hollán Ernő t. államtit­kár ur, minő kárhoztatást mondott ki azon kor­mány ellen, a mely egy évig birtokában volt egy épen ily czélból hozott vasúti törvénynek és mégis semmit sem csinált? (Helyeslés a bal oldalon.) Ludvigh János: T. ház! Én sem a sürgősségnek, sem a stratégiai szempontnak oka­datolását nem vagyok képes fölfogni és pedig azért nem : mert maga a kormány nem látta azt okadatoltnak. Bár a békekötésyíflroszország és a magyar­osztrák állam között már 1867-ben történt; azóta a kormány magának még azon fáradsá­got sem vette, hogy ezen vonalakat tanulmá­nyoztatta volna, és mégis most egyszerre oly sürgős lenne, hogy nem tudunk tanácskozni a fölött : vajon melyik vonalnak kell az elsőséget adni ? vagy mely egymásutánban kell a dolog­nak következni ? Galiczia felé három vasutat sza­vaztunk meg és ezek közül egyik sem felel meg a haza kereskedelmi és iparérdekeinek s ha van mégis ezen három között egy, mely talán mégis meg fog felelni : ez az eperjes-tarnovi és pe­dig a poprádvölgyi stryi vasútvonal lesz. Mindnyájan kívánjuk, hogy Magyarország vasút által keresztül legyen hasítva és mielőbb legyen a külfölddel összekötve. De, akár keres­kedelmi, akar stratégiai tekintetben, mi haszna lesz ebből az országnak í mit fog kivinni ? Ga­bonát ? hisz Galiczia keleti részében olcsóbb min­dig a gabona, mint Magyarországban, és ezen­kívül mily nehézségekkel kell küzdeni, mily költ­ségei lesznek az országnak ? Ha nozzá veszszuir még, hogy ez által a védelmet magunk leront­juk mögöttünk, és a muszkát magunk hívjuk be, hogy hátunk mögött törjön ránk, mikor más felől kell az országot védeni: stratégiai tekin­tetben is inkább veszélyes, mint tanácsolni való volna. Szóba jött e házban és elkárhoztattatott az eddigi vasúti rendszer : miben áll az eddigi vas­utrendszer ? nem másban, mint az állami, ka­matbiztositásban, a mi csak bankrottra vezet, a sok agensi és a sensali költségnek hozzájárul­tával. En tehát nem látom át: mire vezet Zsedé­nyi barátom indítványa ; mert az nem tesz kü­lönbséget az eredményre nézve. A kérdés a sie­tősségben, a dolog egymásutánjában rejlik. — Az itt a kérdés : mind a három vasutat egyszerre kell-e építeni ? Ha választani kell: építsük meg legelőször azt, mely az országnak leginkább van javára. A mi a megpendített bártfai vonalat illeti: erre nézve meg kell jegyeznem, hogy az eper­jes-tarnovi vonal az országnak , az eddig ki­látásban levő vasutak közt leginkább van érdekében. De most választani kell nemzetközi tekintetben is; mert Eperjesen innen mindegyik vasút egyforma fontossággal bír, Eperjesen tul egyik sem bir fontossággal, mert onnan nem igen lehet mást kivinni, mint legfölebb bárt­fai savanyu vizet, más felől Szepesből és Sáros­ból szulini és lublói vizet. Tehát ugy kell a jö­vőt tekinteni , hogy van-e mód abban, hogy a bártfai vasút összekösse az országot többi ré­szeivel, mint a podrádvölgyi összeköti Szepes me­gyét Gömör, Liptó, Sáros megyékkel, következő­leg az ország északi felének legiparosabb részei­vel ? Eddigelé a felföld kereskedelmére nem volt semmi tekintet; már most e vasút kiépítésével azokat is előnyben kell részesíteni, és nem kell elfeledni azt sem, hogy a gömöri vasút leg­rövidebb irányát fogja adni a nemzetközi ösz­szeköttetéseknek, és mig azelőtt Magyarország a maga gyártmányait Gallieiába kiviheté, ezután is ki fogja vinni; mig ellenben stry és przemysl felé senki sem fogja kivinni. Ennélfogva nem látom a különbséget Zsedényi indítványa és a kormány javaslata közt; sőt inkább azt látnám szükségesnek, hogy állapítsuk meg a vasutak egy­másutánját : mondjuk ki, mely vonalat kell min­denek előtt építeni és melyek halaszthatók el jövőre ? Ivánka Imre: T. ház! Megbocsátanak, ha egy pár rövid szót szólok. Mindenekelőtt ki­emelem azt, hogy egészben véve Zsedényi Ede t. barátom indítványát pártolom, némi módosí­tással. — Fölemlittetett a házban, hogy vasúti

Next

/
Oldalképek
Tartalom