Képviselőházi napló, 1869. VIII. kötet • 1870. ápril 8–junius 21.
Ülésnapok - 1869-179
24g 1 "?9. országos ülés május 23. 1870. arra, hogy egy miniszteri törvényjavaslat tárgyalása az osztályokban megkezdessék? Tudom, t. képviselőház: meglehetősen inorganiee haladunk, és hogy a parlamenti működés nem mindig következetes nálunk. Van reá példa, a mit szintén károsnak tartok, hogy például az ipar-törvényjavaslatot a, múlt őszön tárgyaltuk az osztályokban, azóta pedig a házban tárgyalás alá nem jött. Tudom, hogy az ember elméje igy kétszeresen nehéz munkára van kárhoztatva, hogy *akkor. midőn hónapok, vagy egy év múlva jön azon tárgy ismét elő, a melyről az ember azt hitte, hogy bevégezte : akkor nehéz üdvösen és gyakorlatilag működni. De mindamellett a házszabályok megóvnak minket az ellen, hogy ily irányban ujabb hibákat ne kövessünk el: csak a szellemét kell keresni és nem kell azt állítani, hogy oly észbe ütköző szabályok foglaltatnak bennök. Azt, hogy a t. kéj)viselőház czélszerüen csak akkor fogja tárgyalhatni az osztályokban a törvényjavaslatot, midőn egyszersmind elhatározza, hogy ezen tárgyalás befejezése után a házban is fölvétessék a tanácskozás azonnal vagy egy bizonyos idő múlva : azt kétségbe vonni nem lehet. Már pedig mi épen azon kérdés fölött vitatkozunk, hogy ma még a tárgyat nem tartjuk megérettnek a képviselőház tárgyalására; annálfogva logikailag következik az is, hogy nem jött még el az ideje annak sem, hogy az az osztályokban tárgyaltassék; mert nem tartanám ezélszerünek, hogy mi tárgyaljuk az osztályokban és a házban az hónapok után vétessék elő vagy akkor : mikor a ház bölcsessége el fogja azt határozni, ós az, a mit akkor előkészitettünk uj átalakuláson menjen át, és a fölött a mi az osztályoktól kijött, a ház máskép intézkedjék. Ez eléggé igazolja azt, hogy a háznak joga van, de szükséges is mindig azon időpont fölött határozni: mikor utasitassók valamely tárgy az osztályokhoz? és a házszabályokat nem lehet semmikép ugy magyarázni, hogy ezen törvényjavaslatok a miniszterelnök felszólalására azonnal az osztályokhoz utasíttassanak. Nem tudom tehát : mi indíthatta Bezerédj László képviselő urat azon kijelentésre, hogy minket a házszabályok kijátszásának bűnével vádol? Csak igen röviden akarok még néhány szót mondani a közvéleményre vonatkozólag. Igen sajnálom, hogy a tisztelt házban oly igen szétágazók a. vélemények a közvélemény hordereje és fontossága fölött. Igen sajnálom, hogy oly theoriákat kellett hallanunk két képviselő ür, t. i. Zsedényi Ede és Ivánka Zsigmond részéről, mint hallottunk. Az egyik, t. i. Zsedényi képviselő ur, azt mondta körülbelül, hogy a képviselőház a közvélemény; a másik, Ivánka Zsigmond ur annyira fitymálva nyilatkozott fölötte, hogy előre kijelentette, hogy ő arra nem hajt, akár mit mondjanak a házon kivül, ő azt teszi, a mit meggyőződése szerint jónak tart. Igen sajnálom, mondom, hogy ily divergálok a nézetek a közvélemény fontosságára nézve. De ha ugy van is, hogy e hazában talán hazai viszonyainknál, talán egy erős, fejlődött közszellem hiányánál, talán némileg közműveltségi állapotainknál fogva a közvélemény nem nyilvánul mindig oly biztosan, oly helyesen, hogy arra a nemzet képviselői, az országgyűlés okvetlenül támaszkodni lenne köteles ; de csakis akkor, ha oda hatunk, hogy a közvélemény fejlődhessék, ha oda hatunk, hogy a közvélemény ily fontos kérdésekben, mint a mostani, nyilvánuljon: akkor fogjuk elérni azon időpontot, hogy igen is támogatva a közvélemény által — mintegy eszményileg a közvélemény által pártolva — felelhessünk meg hivatásunknak, ily fontos törvényjavaslatokkal szemben. Hogy egyesek a megyerendezés kérdése fölött évtizedeken át gondolkoztak, hogy az alapeszmékkel tisztában vagyunk, hogy teszem nem tartózkodom magam is ma már kijelenteni, hogy én az országos kormányzat tekintetében a megyéket alá akarom rendelni a miniszteri kormánynak annyiban, hogy a megyék a törvények végrehajtásában ne gátolhassák — csak egy elvet emeltem ki — hogy ily elvek tekintetében tisztában vagyunk, azt senki nem vonja kétségbe, — de abból nem az következik, hogy midőn először öntik concret alakba azon számos egymással nehezen kiegyenlítő elvet, hogy, mondom, ebből nem az következik, hogy egyszersmind e törvényjavaslat részleteire nézve is tisztában lehessünk, azt a háznak el kell ismernie. A község rendezésére s autonómiájára vonatkozó törvényben egészen uj elvek vannak befektetve; eddigelé ilyenféle autonómiánk nem létezett. Kiállíthatja, bármi mély belátása legyen, és bármily alaposan behatólag foglalkozott is e tárgygyal : hogy magával egészen tisztában van ? és hogy nincs szüksége a kölcsönös eszmecserére, s arra, hogy szellemi erőködés jőjön segítségére, saját eszméjének tisztázására, és jobb meggyőződésének megalapítására? Én legalább ezt állítani nem merem ; de szükségét látom annak, hogy a tárgy vitattassék meg, — mielőtt országgyűlési tárgyalás alá jönne, — a nagy közönség, a mivelt közönség azon része által, mely miveltségénéi fogva hivatva van ezzel foglalkozni. Nem állítom, hogy valaki anélkül is kedvencz eszméjének vagy meggyőződéssé vált elveknek keresztülvitelét helyesnek tartja, oly módon, mint az a törvényjavaslatba befektetve van; de azt mond-
