Képviselőházi napló, 1869. VIII. kötet • 1870. ápril 8–junius 21.

Ülésnapok - 1869-178

234 17S- országos Ülés május 21. !87C. szabad." Az tehát benne van: „a ház külön en­gedelme nélkül." Méltóztatott volna tehát a mi­niszterelnök urnák is a ház engedelmét előle­gesen kikérni akkor, mikor megtette indítvá­nyát. A 129-ik szakasz így rendelkezik: „indít­ványt, elleninditványt és modósitványt mindig irásba foglalva kell beadni, s azok kinyomi­tását a ház elrendeli."' En azt sem láttam, hogy az indítvány a miniszterelnök által irásba fog­lalva lett volna beadva, a mint azt a házszabály parancsolja, hogy az kinyomassék, és hogy a ház hozza szólott volna, s így sem a házszabá­lyok, sem a ház határozata nincs megtartva. Ugy látszik, mintha külön rájuk parancsolt volna valaki, hogy hazánkban lengyel hallgató ország­gyűlést rögtönözni törekedjenek, melynek tagjait nem lehet elereszteni, ha mindannyian éhen halnak is. (Derültség jobb felől.) Keresztülkasul akarnak alkotmányon, törvényen, jogon, igazságon, méltá­nyosságon gázolni, csakhogy ezélt érve elhatároztas­sék, hogy vétessék fel az osztályokban ezen csuda­szülött, mely törvényjavaslatnak gúnyoltatik, és a mire azt mondom: hogy, ha a haza népe és annak közvéleménye megkérdeztetik annak értéke és ter­mészete felől, a miniszter a 48-ki törvények ér­telme szerint felelősségre volna vonandó. (Föl­kiáUások; jobb felől: Tessék!) mert ezen javaslat a haza alkotmánya ellen való feltámadás. A ki pedig ezt teszi, bűnhődik Itt is annak köpenye alatt, hogy törvényjavaslat adatik be. valóságos felkelés intéztetik a haza törvényei és alkot­mánya ellen. (Derültség.) Ha ily törvényt tesz le a ház asztalára a felelős miniszter, akkor felelősségénél fogva éle­tével és vagyonával tartozik jótállani. (Élénk hosszas derültség.) De önök azt mondják, hogy a többség majd megszavazza. Legyen ! szavazzák meg, joguk van hozzá. Nem tudom kifejezni ma­gamat : hogy mit érzek (Derültség) akkor, midőn hazám boldogságának elidegeníthetetlen jogainak eltemetése vétetik önök által nem mondom ön­tudatosan, de még téves felfogás alapján is czélba. (Halljuk! Halljuk!) Inkább engedném megöletni ma­gamat, mint annak szellemi életét képező alkotmá­nyát; midőn hazám javát, melyért gyermek­korom óta küzdöttem,melyért mind saját életemet, vagyonomat, sőt még velem együtt, családom földi boldogságát is áldozatul hozni se késtem, aláásva lenni látom. S önök herostrati dicsőségükben még fölemelt fővel mutatnak e tettökre (Derültség és Halljuk kiáltások.) Néhány évvel ezelőtt igy szólt a költő : „Gúny a haza szeretete. Játék a hit szent­sége; árulásnak szánt láncz várja az igazság őreit, az erő fegyverrel járja, romba dönti híveit, tiporva az — — jogot." Midőn ez előidéztetik, midőn a megj'ék, vá­rosok, kerületek s az összes népnek aris tokra­tico^- bureaucratico - absolutistikus kormányzata (Derültség) hozatik létre: mit hisznek? Azt hi­szik-e hogy ez tartós lesz? Nem — mert test­vérharczot idéznek elő, mely kikerülhetlen, s mely enyészetet hord népünk számára. Midőn erre gondolok, vérzik bennem a lélek. (Helyeslés a szélső balon és derültség a jobbon.) Fáj ben­nem az érzés, el tompul minden gondolkdás agyamban, mely hazám jóléteért s boldogságaért dobog, s ez oknál fogva nem akarok tovább kiterjeszkedni, i Halljuk ':) bár szándékom volt. (Csak halljuk!) Ha a t. ház parancsolja, beszélek tovább is. (Halljuk! Derültség.) Kerkapoly képviselőtársam mondott egy különöset: azt emiitette,hogy ha a miniszter in­dítványt tesz, a háznak azt tárgyalni kell. Én nem tudom , hogy honnan merítette ezt az okoskodást: én nem tudom, meglehet, hogy neki más házszabálya van, de abban, mit én nekem adtak (Derültség) és mit én ismerek el házszabályképen, abban különbség fölállítva nin­csen a miniszter és a képviselők között: mert a miniszternek is csak akkor van döntő szava, mi­| kor képviselői állására és megválasztatására hi­I vatkozik. Különös, mondom, a mit Kerkapoly ur modott. mert e szerint, ha ón indítványomat megteszem, a ház azt nem köteles tárgyalni, sőt a házszabály azt egyenesen tiltja ; de ha a miniszter teszi azt, akár van napirenden, akár nincs, mindjárt kell tárgyalni. Én az emiitett képviselő ur ezen állítását nem ismerhetem el. i (Halljuk.) Csáky képviselőtársam (Halljuk; Zaj) meg azt mondotta, hogy egyszerűen az osztályokhoz kelletik a törvényjavaslatot utasítani tárgyalás végett, mert hiszen az osztályok majd meghatá­rozzák, hogy mikor tárgyalják az ügyet, mert ez az ő jogukban áll. Ez nem ugy van; én nem I ugy tudom, mert tegnap előtt is tőrtént ós min­j dig napirenden van, hogy az elnök kimondja a I ház egyetértésével, hogy mely törvényjavaslatok ] fognak az osztályokhoz küldetni, és akkor, mikor azt a ház meg szokta állapítani, egyszersmind a napot is, sőt annak bizonyos idejét, például 9 —10 óráját is meg szokta határozni. Tanúskodik erről a ház naplója és jegyzőkönyve. A közvéleményre hivatkozott Eötvös minisz­ter ur, hogy igen ki van már a megyerendezési kérdés merítve, mert e felett — nagyon fontos lé­vén a tárgy — mindenki gondolkozott és ehhez képest iránta kész vélemény létezik, és igy a közvélemény bővebb meghallgatása e téren nem szükséges. En azt hiszem, hogy nem méltóztatik ugy felfogni a dolgot, a mint áll : mert igen is ! áll az, hogy a megyék és városok ügye min­| denkinek ügye, szemefénye volt, és mindenki 1 gondolkodott jövőjéről.

Next

/
Oldalképek
Tartalom