Képviselőházi napló, 1869. VIII. kötet • 1870. ápril 8–junius 21.

Ülésnapok - 1869-178

224: 178. országos ülés május 21. 1870. törvényjavaslatot, és el is Ítélte azt. (Ugy van! jobbról. Zaj balról.) Egyfelől azt állitaui, hogy gondolkoznunk kell, és másfelől meg mondani, hogy miudent vártunk, csak ezt nem, s ez által itélni, ez nem fér meg együtt. A t. képviselő ur által mondottakból még csak kettőre kívánok tenni némi megjegyzést. Először arra, hogy ellenmondást látott miniszterelnök urnák azon mostani kijelentése közt, mely szerint sok minden, s ezek közt a törvénykezési reform életbe léptetése sem eszközölhető addig : míg a megyerendezési törvény meg nem születik, és a közt, hogy egykor, midőn a birói hatalom gyakorlásáról volt itt szó, ugyanis azt állította, hogy azon törvényt meg lehet hozni a törvényhatóságok rendezésétől függetlenül. Erre azt jegyzem meg, hogy én itt semmi ellenmondást nem látok. A miniszterelnök ur ugyanis azt mondotta, hogy azon törvényt, mely a törvénykezés rendezéséről szól, végrehajtani, életbe léptetni nem lehet a törvényhatóságok és községek rendezése nélkül. Tehát nem azt, hogy ezen törvényt meghozni nem lehet a nélkül. Már pedig egészen más egy törvényt meghozni, (Fölkiáltások bal felöl: Nem azt mondta! Zaj. Halljuk!) és egészen más azon törvény életbe léphetésének tölteteit megalkotni. (Ugy van! jobb felől.) Azt állítom én is, hogy például azt, hogy a bíráskodás és közigazgatás külön választatik, következve, hogy a ki közigazgatási bíró, az nem lehet törvénykezési is, azt igenis meg lehet külön is mondani; azt is meg lehet mondani külön is, hogy mennyi törvénykezési biró, például egyes bíró legyen : de már a bírákat tettleg kinevezni nehéz lenne addig, mig a törvény által mód nincs nyújtva arra, hogy a közigazgatásra szükséges szolgabirák száma is megállapittathassék. A végrehajtásnak tehát oly nehézségek állanak útjában, melyek a törvény meghozásának útjában nem állottak. Csak meg kell tenni a kellő különböztetést s azonnal eltűnik minden ellenmondás. Mi nem a törvény meghozásának, hanem a törvény életbe léptetésének föltételeit keressük most. És végre még egyet, s itt bocsánatot kérek, de én azt gondolom, hogy talán nem jó lenne azon útra lépnünk, melyre vezetni látszott minket a t. kéj)viselő ur akkor, midőn azt állította rólunk, hogy mást mondunk és mást akarunk. (Nyugtalanság a bal oldalon.) A sziveknek és veséknek vizsgálója az Isten. (Félbe szakifás bal felől. Halljuk! jobb felől.) Azt hogy egymás őszinteségében nem kételkedünk, petimus, damusque vicissim. (Igás! jobb felől.) Vitatkozni csak azon egy föltétel alatt lehet, hogy egymásnak jóhiszeműségét kétségbe ne vonjuk, különben ha kölcsönösen recriminálunk egymás ellen, idézhetünk ugyan elő sok keserűséget, de hasznot nem teendünk semmit. (Tetszés a jobb oldalon.) Ghyczy Kálmán: Csak arra akarom az előttem szóló t. képviselő urat személyes kérdésben figyelmeztetni, hogy én nem a szivek titkait vizsgáltam, én hivatkoztam az alapra, melynél fogva fejtettem ki állításaimat, és ez maga a kérdéses törvényjavaslat. Azt mondottam, hogy tettekből ítélek, és ebből a törvényjavaslatból következtetve mondottam azt: a mit nyilvánítani szerencsém volt a nélkül, hogy bár kire nézve a bona fidest és a sinceritast kérdésbe vettem volna. (Helyeslés bal felől.) Andrásy Gyula gróf miniszterelnök : T. ház! Minthogy nyilatkozatomra vonatkozott Ghyczy t. képviselő ur észrevétele, azon reményben voltam, hogy el fogja fogadni azon álláspontot, melyet t. barátom Kerkapoly állított föl és mely egyedül lehetséges mindkettőnkre nézve. Nem akartam azon kitétel ellenében, hogy valakinek, vagy egy egész pártnak szavai ellentétben volnának tetteivel, fölhozni : hogy az semmi esetben sem alkalmazható reánk, s meg vagyok győződve, hogy a t. képviselő urakra a túloldalon sem alkalmazható, mert soha oly állásba nem jöhetünk, hogy azt, a mit bensőleg gondolunk, egyenesen ki ne mondanók. Egyébkint sajnálom, hogy a t. képviselő ur a dolgot nem ejtette el. Utóbbi indokolása közben ugyanis azt méltóztatott mondani, hogy nem a szivek bensejét vizsgálta, hanem a törvényjavaslat tartalmából itél; már pedig ha valaki azt mondja: hogy e tárgy oly nehéz, és annyira meg nem érett, hogy hónapokat kell engedni a közvélemény tájékozhatására, és ezt követeli is, méltóztassanak megítélni: vajon helyes-e, nem is hónapokat, vagy heteket, de perczeket sem engedve a válaszra, a tárgyat, mikor szőnyegen sincs, elitélni? (Helyeslés jobb felől.) Hoffmann Pál: T. ház! Senki sem vonja kétségbe, legalább nem hallottam sem ezen, sem a másik oldalon kétségbe vonatni azt, hogy a minisztérium által beterjesztett törvényjavaslatokat, s így a szóban forgót is, az osztályokhoz utasítani szükséges. A véleménykülönbség tehát csak a körül forog, hogy vajon ezen osztályokhoz utasítás következtében a tárgyalások az osztályokban azonnal történjenek-e meg, vagy pedig bizonyos hézag hagyassák 1 a mely épen a túl oldalon kifejtett czélra szükséges, — hogy tudniillik a törvényjavaslat tartalma iránt mindenki bővebb tanulmányokat tehessen, és a közvélemény magát tájékozhassa. Én részemről azt hiszem: hogy ezen kérés, a mennyiben nem lépi át a szükséges határokat, jogosult és pedig azért, mert senki sem fogja