Képviselőházi napló, 1869. VIII. kötet • 1870. ápril 8–junius 21.
Ülésnapok - 1869-178
178. országos ülés május 21. 1870. c, í Q második felében megszüntetendő utvámok, az uj házakra kiterjesztett felmentés a földtehermentesitési járuléktól, félmilliót nevezetesen haladó összeget tesznek; másrészt a ház maga emelte a költségvetést, több mint 1.200,000 írttal; a küszöbön álló törvénykezési rendezés, mely néhány millióval fogja növelni a rendes kiadásokat ; a népnevelésnek az állam segélyére való nagy mérvbeni utalása, a honvédség folytán szaporodó költségek az évenkint nagy mérvben növekedő vasúti kamatbiztositások tetemesen fogják növelni eddigi kiadásainkat, noha ilyen produktív kiadásnál a későbbi haszon bizonyos. Az 1870-ik éven még nem aggódom, miután kedvező termés mellett a 3 óv megtakarításainak igénybe vételével még pénztári deficit alig lesz; de ha a megkezdett utón tovább haladunk, ha az 1871-ik évre nem igyekezünk ugy, mint 1867. és 1868-ban a szigorú takarékosság útjára visszatérni; az államháztartásban a súlyegyen megháboritása, nézetem szerint, elkerüí hetién. En legkevésbé sem tagadom, t. ház! a hasznos beruházások szükségét; nem egyszer vallottam magaménak azon elvet, hogy az egészséges pénzügyi rendszernek egyik főfeltétele: ezélszerü törvényhozási intézkedések és hasznos beruházások által a nemzet anyagi és szellemi erejét és igy adóképességót emelni; de hasonlókép fontos elv: az államkiadások megállapításánál lehetőleg takarékosan eljárni, s különösen a bevételek s kiadások közt a súlyegyent föntartani. Már — ha többet, évenkint nevezetesen többet akarunk kiadni, mint mennyivel a közvetett adók természetszerűleg emelkednek: hogy a súlyegyent íöntartsuk, szükségkép az egyenes adókat kellene emelni, mert, ha a közvetett adók tételeit emelnénk, valószínű, hogy a fogyasztás csökkenne ; a közvetett adók mérvének emelése nem mindig azonos az államjövedelem növelésével (Igás!) miután pedig az egyenes adók az oly nagy mérvbeni emelést, mint költeni szeretnénk, meg nem birják: a folyton növekedő hiányt inproductiv kölcsön által kell fedezni, ez által lépünk azon veszedelmes lejtő szélére, melyen a megállás vajmi nehéz, s gyakran lehetetlen. Még mosta rendes és virágzó államháztartás alapját megvethetjük; megengedem, hogy az talán a hasznos és jóknak vélt dolgoknak egyideig való nélkülözésével s bizonyos önlegyőzéssel fog járni; meg fogja kívánni, hogy a törvényhozás és a kormány kérlelhetlenül vigye keresztül az erre vezető rendszabályokat: de itt az ideje, hogy mindezekről komolyan gondolkozzunk, s aztán ez irányban következetesen cselekedjünk. {Helyeslés.) Kötelességemnek ismertem ezeket beszédem befejezése alkalmával a jövőt tekintve különösen kiemelni. (Elénk helyeslés.) Azon számos viták egyikében, melyeket a pénzügyi kérdések fölött most már negyedik évben folytattam — nem emlékezem, mikor és mely alkalommal — egy nyilatkozatom után azt mondák rólam, hogy szerencsés pénzügyminiszternek neveztem magamat. Ha visszatekintek a multakra, valóban szerenesésnek kell magamat tartanom, hogy sikerült mindeddig, az adótételek nevezetes emelése nélkül folyton növekedő kiadások mellett már a negyedik évben deficit nélkül az ország pénzügyeit vezethetnem s meglehetős összegekkel ellátott pénztárakat felmutathatnom. De, hogy mindez sikerült: köszönhettem azon hathatós támogatásnak, melyben korántsem személyem, de az ügy végett, melyért őszintén fáradtam, a képviselőház többsége részesíteni méltóztatott. {Éljenzés jobb oldalon.) Valójában, ha visszagondolok a parlamenti tárgyalások hosszú sorára, egy másodrendű kérdést kivéve, melynél, tekintve azt, hogy kivel álltam nézetkülönbségben, leszavaztatni bizalmatlanság nem lehet : a tisztelt képviselőház elfogadta s megszavazta javaslataimat, igazat adott a gyakran nem méltányos megtámadások és gyanúsítások ellenében. Ezért, leginkább ezért érezhetem magamat szerencsésnek; a t. ház bizalma adott erőt a nehéz nagy munka terheinek hordozására, türelmet minden kellemetlenség elviselésére, bátorságot a nehézségek leküzdésére. (Éljenzés jobb oldalon.) Ezen bizalmat tekintem eddigi politikai éltem legfényesebb jutalmának, s erre örökké hálásan fogok visszaemlékezni. (Élénk éljenzés jobb felől.) De igazságtalan lennék, ha nem mondanék köszönetet azoknak is, {Nagy derültség,) kik az ékesszólás fegyverével parlamentalis modorban állván velem ellentétben, edzették és fokozták csekély szónoklati képességemet, s nem egy ügy ezélszerübb keresztülvitelét, épen ellenzésök által elősegítették. Különösen szerencsésnek fognám magamat érezni, ha a tapasztalás alapján, hazánk jövőjének érdekében, a teendők irányára vonatkozó most mondott szavaim jövőbennómi méltánylatra találandanak. {Zajos hosszas éljenzés jobb oldalon.) Elnök: A t. miniszter ur ezen érdekes beszéde után mindenesetre határoznunk keli. Beszédének egyik része azon irományokra vonatkozott, melyeket a háznak bemutatott, egyik része ismét a vasúti kölcsönről készített exposét foglalja magában. Az elsőre nézve nem tudom : kiván-e a ház most határozni ? vagy bevárni, mig a megígért munkák kiosztatnak? A vasúti kölcsönre nézve beadott jelentés pedig napirendre fog tűzetni. 28*
