Képviselőházi napló, 1869. VIII. kötet • 1870. ápril 8–junius 21.

Ülésnapok - 1869-175

170 175. •rszáfos Blés május 17. 1870. vagyon értékének nevelése. Ez nem oly vasút, a mely minket a külfölddel kötne össze, ez tisztán belföldi vasút. Az én nézetem szerint, a belföldi vasútnál a főtekintet az, hogy vajon az indítványozott vonal növeli-e a belforgalmat vagy nem! (Nyugtalanság jobb felől, fölhiáltások: Szavazunk!) A fönforgó esetben az indítványba hozott vonal, az én teljes meggyőződésem szerint igen nagyon közre fog működni Magyarország belforgalmának növekedésére, és azt hiszem, hogy senki sem vonhatja kétségbe, hogy különösen azon vonalakat értve, a melyek belföldi érdek szempontjából építtetnek, azok érdemelnek legnagyobb tekintetet, a melyek által a belforgalom növekedik : és ez pedig épen olyan ; olyan annál fogva, mert összeköti a természet kincseiben igen gazdag féltőidet az alfölddel, a melyek ez ideig nincsenek egymással összeköttetésbe hozva. A másik szempont e mellett és ezen felül még az, hogy az államvagyou is ezen vasút által tetemesen növekedik ; értem azon nagy értékű fát, követ, égethető meszet, kőszenet, mely kincsei a természetnek az ungvári uradalomban találtatnak. Midőn tehát ezen vasút létrejön, egyrészt növekedni fog a hazai belforgalom. mi státusgazdasági tekintetben igen nagy figyelmet érdemel, másrészt pedig, és ez itt, nézetem szerint, egyik lényeges szempont: az államvagyon maga tetemesen növekedni fog. Ez azon kutforrás. t. ház, a mely elviselhetővé teszi a garantia kötelezettségének terhét. Én meg vagyok arról győződve, hogy ha eleintén nem is, de későbben bizonyosan a garantiának ezen kötelezettsége, ha a forgalom azon fokát éri el, a melyre képes a két vidéknek különböző természeténél fogva: a garantiának ezen kötelezettsége valóban meg is fog szűnni. Ezeket előre bocsátva a vicinális vasút tekintete ezen két tekintet mellett merőben elenyészik. Ha sem a belforgalom nem növekednék ezen vasút által, sem az államvagyon értéke: akkor megengedem, hogy igen is döntő súlylyal birna a provincziális vasútvonal tekintete, ezek mellett azonban, ezen vonalnak vicinális jellege merőben elenyészik; és tekintetbe véve ezen két körülményt: azt hiszem, figyelmet nem érdemel, hogy az vicinálisnak neveztetik. Fölhozatott Zsedényi képviselőtársam által, hogy a törvényjavaslat elfogadása, mintegy praecedensül szolgálna e tekintetben, hogy más vicinális vasutak is garantiát fognak követelni. Erre bátor vagyok megjegyezni, hogy hiszen a t. háztól függ mindig: a garantiát megadni vagy meg nem adni. Egyébiránt bátor vagyok kiemelni ez alkalommal, hogy én nem ismerek Magyarországon olyan vicinális vasutat, melynek körülményei a most szőnyegen levő vasút körülményeivel azonosak lennének. Nem ismerem el, hogy lehessen felhozni olyan más vieinalis vasutat is, hol a két tekintet, nevezetesen a beltorgalomnak oly nagy mérvben növekedése, két egészen különböző vidék összekötése által, és a másik tekintet, hogy t. i. azon vicinális vasnt által az államvagyon értéke növekedik, meglenne. Nem ismerek, mondom, olyan vicinális vasutat, hol e két körülmény ugy fönforogna, mint a hogy fönforog a jelen esetben. Bátor vagyok még felelni Zsedényi képviselő urnák azon állítására, mely szerint azt mondja, hogy már ugy is vannak vasutak Szabolcsban, és pedig állítja oly értelemben, mintha azon vasutak parallel vonalakat képeznének az itt kérdésben forgó vonallal. Nem mondta ugyan ezt világosan, de beszédének értelme ugy látszik hogy oda vág, legalább ugy értelmeztethetik. Azonban bátor vagyok figyelmeztetni a t. házat, hogyha valaki egy pillanatot vet a térképre, lehetlen, hogy akár a tiszavidéki, akár a debreczenszigeti, akár végre Csapnál Szerencs felé elmenő vasutat az itt szőnyegen lévő vasúttal parallel vonalnak mondhassa. Semmi tekintetben nem parallel az, hanem a nevezettek irányában önálló vonal, melynek semmi parallel vonala nincs. Tekintetbe véve azokat is, a miket Somossy képviselőtársam e részben fölhozott, nem kívánom tovább a t. házat beszédemmel untatni, és csak egyszerűen jelentem ki, hogy a központi bizottság véleményét pártolom. Nyáry Pál: T. ház! Különös helyzet az, a melybe jöttünk a fönforgó kérdésben. Van egy törvény, a mely világosan szól. Vannak vállalkozók, a kik ajánlatot tesznek, az egyik azt mondja: hogy azon segély, melyet a hozott törvény megállapít, nem elégséges, a másik pedig azt mondja : hogy sok, minélfogva ő sokkal olcsóbb áron hiszi fölállíthatni azon vasutat, ha elfogadtatik a központi bizottság javaslata. Én azt hiszem, t. ház, hogyha áll az, hogy sokkal kedvezőbb helyzetbe jut az állampénztár, ha elfogadtatik a tervezett vagy bemutatott szerződés, akkor épen ezen már két év előtt meghozatott törvény értelmében, nem kell semmi egyebet tenni, mint a törvényt alkalmazni. Mert, ha áll az, hogy sokkal terhesebb az ország kincstárára nézve, hogyha a törvény végrehajtatik; meg kell vizsgálni, mit mond a törvény A törvény a segély maximumát 100,000 írtra állítja föl, következőleg a minisztérium kötelessége ezen törvényt ugy hajtani végre, hogy ne 100,000 frtnyi teher háruljon az ország pénztárára, hanem annyi, a mennyi hasonlítva a mostani a törvénytől eltérő ajánlathoz arra elégséges, hogy