Képviselőházi napló, 1869. VIII. kötet • 1870. ápril 8–junius 21.

Ülésnapok - 1869-175

175. országos Ülés május 17. 1870. 157 törvényjavaslat a ház asztalára letétetnék, — bemutatni az eredeti szerződést? Erre nézve már akkor kijelentettem, hogy a kormánynak ez ellen semmi kifogása nincs ; a kormány mindenesetre kötelességének tartotta volna akkor, midőn a lánezhid megváltására vonatkozó törvényjavaslatot a ház asztalára leteendi, az eredeti szerződést is bemutatni. Miután azonban ugy óhajtotta a t. képviselő ur, és mivel talán mások megnyugtatására is fog ez szolgálni, jelenleg van szerencsém az eredeti szerződést a ház asztalára letenni. (Helyeslés.) A második kérdés az volt: hogy vajon hajlandó-e a kormány azon jogvéleményt, melynek alapján meggyőződött arról, hogy uj közlekedési eszközök czélszerü fölállítása egészen nélkülözhetlenné teszi a lánezhid szabadalma megváltását, a ház elé terjeszteni? Bátor vagyok erre azt válaszolni, hogy a kormány saját körében a kérdés jogi oldalát is behatólag tárgyalta és a szerződésből meggyőződött ugy, a mint a t. ház is meg fog győződni annak tárgyalása nyomán, hogy a lánezhid megváltása nélkülözhetlenül szükséges azon esetre, ha a két főváros közt uj hid, vagy hidak fölépítése szándékoltatik. A most eredetiben benyújtott szerződés 19-ik pontja t. i. azt mondja: ,,Fölhagyatik a részvényes társaságnak, hogy a mennyiben netalán a lánczhidon kívül a közlekedés könnyítése végett még egy, vagy több más hidat, vagy egyéb közlekedési eszközt is idővel fölállítani kívánna, azoknál szintén az álló hidra megszabott vámot mindenkitől veheti stb." Tehát itt világosan mondja a szerződés, hogy uj hidak fölépítése, ha netalán a társulat ugy „kívánná", egyenesen az ő akaratától függ. Meggyőződött tehát a kormány arról, hogy a társulatot ily positiv szerződés ellenében uj közlekedési eszköz fölállitására kényszeríteni nem lehet. De a kormány nem is tartotta volna ezt czélirányosnak, mert uj hidak átadása a mostan létező lánczhidtársulat kezeibe csak a már mostan is terhesnek mutatkozó monopóliumot biztosította volna,: azaz, a társulat számára még 80 és néhány évig a főváros területén a szerződés meghosszabbitandó lett volna. Ennek következtében tehát, és miután a kormány meggyőződött, hogy, ha formaszerü jogvélemény elkészítését rendeli el: állása a társulat irányában sokkal gyöngébb lesz, mint volt mindaddig, mig ezen vélemény el nem készül és a kormány, mint administrationális hatóság bizonyos értelemben pressiót gyakorolhatott a társulatra. Ennek következtében, mint arról a t. ház is meg fog annak idején győződhetni, a kormány nem tartotta czélirányosnak : egy külön jogvéleményt elkészíttetni; hanem a szerződés alapján tökéletesen és elegendőleg meggyőződött arról, hogy a lánezhid megváltása szükséges. A mi a harmadik kérdést illeti, hogy t. i. szükségesnek tartotta-e a kormány kitűnő szakértők által megvizsgáltatni a lánczhidat, közbiztonsági tekintetben annak tartósságára és biztosságára nézve % — erre azt válaszolom, hogy e tekintetben a kormány mindenesetre kedvezőbb helyzetben volt, és van a törvényhozás is jelenleg, mint volt a kormány és törvényhozás akkor, midőn a lánczhid-társulattal a szerződést kötötte, mert akkor csak egy eszményi hid állotta törvényhozás és a kormány előtt, melynek alapján adatott meg a hosszú privilégium a társulatnak. Azóta 20 és néhány évi gyakorlat bebizonyította nemcsak azt, hogy a lánezhid biztossági szempontból szerkezetére nézve teljes biztosítékot nyújt, de más részről a közvélemény — értem a szakértők közvéleményét az országon kivül is — elismeri azt, hogy e hid egyike a maga nemében a legkitűnőbb műveknek Európában. A tisztelt képviselő ur interpellatiojából ugy értettem, hogy mintegy kitűnő idegen szakértők által kívánná megvizsgáltatni a lánczhidat, theoreticus szempontból. Ezt azonban szükségesnek a kormány nem látta; de igenis szükségesnek látta a megvizsgáltatást kormány közegek által különösen azon szempontból, mely csakugyan a hid biztosságára nézve a legnagyobb fontosságú: t. i. a Duna medrének állapotára nézve, és erre nézve a vizsgálat eredménye az, hogy tekintve a társulat által a Duna medrének évenkint fölvétetni szokott szelvényeit és állapotát, a jelen állapot sokkal kedvezőbb, mint volt akkor, midőn a hid épült és mint volt még csak évekkel is ezelőtt; ugy, hogy a mi a biztonság kérdését illeti, a Duna medrének mostani állapota teljes biztosítékot nyújt. Ez tehát, t. ház, válaszom azon harmadik kérdésre nézve, melyet Vukovich képviselő ur a kormányhoz intézni méltóztatott. A mi mar magát a megváltás kérdését illeti, rövid időn lesz szerencsém a kormány nevében beterjeszteni a törvényjavaslatot az egyezményre nézve, azon indokolással együtt, mely annak pénzügyi és egyéb oldalait kellőleg föl fogja világosítani. A kormány a maga kebeléből Festetich György grófot, ő fölsége személye körüli minisztert bízván meg a képviselettel: nem sokára, midőn majd a törvényjavaslat elkészül, lesz szerencsénk azt a t. ház elé terjeszteni. (Helyeslés.) Engedelmet kérek, hogy még egyre nézve fölvilágosítást adhassak, (Halljuk!) t. i. arra nézve, hogy: miért nem adtam előbb választ az interpellatióra? Mostani válaszomból is méltóztatik a t. ház