Képviselőházi napló, 1869. VIII. kötet • 1870. ápril 8–junius 21.
Ülésnapok - 1869-174
] 4-Q 174. országos Dlés raáius 16. 1870. jelen voltak — emlékezni, hogy Komárom városa érdemes képviselője, igen tisztelt barátom indokolta azt, miszerint 28%-nek kell lenni a Magyarország által elvállalandó quotának, és indokolta ezt azzal is, hogy ugy látta, hogy a Határőrvidék miatt talán később fognak követelések tétetni. Ezzel szemben a t. jobb oldal részéről a harminezas arány védelmeztetett és ennek igazolására Kemény Gábor t. képviselőtársam szólott, ki a Bécsben működött küldöttségnek is tagja, sőt az általam emiitett albizottság előadója volt, és azt mondotta, hogy ,,ha a Határőrvidék jövedelmeit is hozzá veszszük ; a harminezas quota teljesen igazolva van." Ajánlotta tehát a Határőrvidékre való tekintetből a harminezas quotát. (Kis szünet után, mely alatt szóló irataiban keresi az idézetet.) Bocsánatot kérek, a mit most voltam bátor idézni, nem Kemény Gábor, hanem Trefort mondotta, (Derültség) különben erre is rákerül a sor. (Halljuk '.) Kemény Gábor képviselőtársam, midőn Ghyczy Kálmán t. képviselőtársam által megtámadtatott, azt monda : hogy, ha ugyanazon adatokhoz, melyeket Ghyczy Kálmán t. barátom fölhozott, hozzáadjuk a Határőrvidék jövedelmeit, akkor a harminezas quotából semmi sem fog hiányozni. (Derültség a bal oldalon.) Azaz: miután Ghyczy Kálmán nem vette tekintetbe a Határőrvidéket, ezt is hozzá számítva, kijön a harminezas arány. Szólott e tárgyhoz a t. pénzügyminiszter ur is. (Halljuk!) Mégpedig — meg kell emlitenem, hogy mindnyájunk által ismert óvatossága szerint — ő sem azt nem mondta, hogy a Határőrvidék tekintetbe van véve, sem azt nem mondotta, hogy nincs tekintetbe véve; hanem hivatkozott Ghyczy Kálmán t. barátom érvei ellen Kemény Gábor s Trefort Ágoston t. képviselő urak érveire, és igy, miután azokra hivatkozott, implicite elismerte, hogy a Határőrvidék is tekintetbe vétetett. És nyilvánította, hogy a kormány a Határőrvidékre nézve ismeri kötelességeit ós a ház lelkes éljenzései közt kimondá, hogy hiszen mindazon indirect adó-jövedelmek, melyek eddig Bécsben kezeltettek, már most ő általa kezeltetnek. lónyay Menyhért pénzügyminiszter: (Közbeszólva.) Kezeltetnek ma is. Tisza Kálmán: Ha már most azok részéről, kik a 30-as quotát ajánlották, ezen 30-as quota a Hatátőrvidék jövedelmeinek figyelembe vételével indokoltatott a 28-as quota ellenében, ha továbbá ezen indokolást fölhasználta, a mint fölhasználta maga a t. ház központi bizottsága is, és ha a minisztérium tagjai részéről is az, hogy a Határőrvidék is tekintetbe volna véve, kétségbe nem hozatott; nem természetes-e, hogy az egész ház azon hitben fogadta el a 30-as quotát, hogy ebben a Határőrvidék járulékai is ben foglaltatnak ? (Helyeslés a bal oldalon.) A vitatás későbbi stádiumában az, hogy a Határőrvidék határozottan tétettessék ki, elvettetett ugyan: de soha senki nem mondotta, hogy a ház azért nem fogadta el ezen kitételt, mert a Határőrvidék a magy. korona területe be nem értetett; hanem mindnyájan csak közjogi és financiális érdekeket, opportunitási ós kényes kérdéseket, méltóztattak emlegetni; de hogy a Határőrvidék nem foglaltatik ben, azt — a mint mondám — soha nem állította senki. (Helyeslés a bal oldalon.) így állván a dolgok, én azt hiszem: hogy semmi körülmény nem jogosít föl senkit, sem azon következtetésre, hogy Magyarország a Határőrvidék egy részének vagy az egésznek polgári állásba helyezése folytán a quotából nagyobb összeget elvállalni kénytelen volna. Megengedem hogy nem tudhatom: hogy a minisztérium részéről tétettek-e ilyen ígéretek? de ha ez történt, akkor őszintén sajnálnom kell, hogy a tisztelt minisztérium nem birt annyi őszinteséggel, azt itt a háznak megmondani. Akkor legalább a ház a dolognak teljes ismeretével s tudatával fogadhatta volna el a kiegyezést. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Itt e házban ma is említés történik az opportunitási politikai szempontról. (Halljuk !) f En azt gondolom : hogy e szempontoknak valójában hoztunk mi 1867. évben és azóta kellőleg elég áldozatot. (Helyeslés a bal oldalon.) Hogy helyes volt-e ezeket hozni, vagy helytelen l azt ez alkalommal nem akarom vitatni; de anynyi bizonyos : hogy az áldozatoK, melyek hozattak, azért hozattak az ország, illetőleg a nemzet többsége által, hogy az ország territoriális épségét s egyéb megmaradó jogainak élvezetét biztosítsa. Már most nem tudom : hova fog vezetni az, ha a politikai, az opportunitási szempontoknál fogva, melyeknél fogva már akkor az áldozatokat meghoztuk, még újra s újra áldozatokat hozunk 1 (Helyeslés a bal oldalon.) Én elismerem azon nagy nehézségeket, a melyekkel az ily kérdésnél küzdeni kelll; de nem ismerhetem el, hogy a politikában is teljes s czélhozvezető lenne az, hogy a már megkötött egyezségen tul is mindig nyomjuk s nyomjuk a nemzet vállait. (Helyeslés a bal oldalon.) Én tudom, hogy vannak még most is — ámbár a miniszterelnök ur lételöket több izben mindnyájunk megnyugtatására megtagadta — vannak még — mondom — most is oly elemek, melyek ugy Magyarországon belül, mint kivül, az alkotmányos szabadságnak folyvást ellenségei; i.
