Képviselőházi napló, 1869. VIII. kötet • 1870. ápril 8–junius 21.

Ülésnapok - 1869-173

173. országos ülés május 13. 1870. 115 most, midőn a budget megállapítása az országgyűlés jogai közé tartozik — kivéve természetesen azon korlátozást, melyet egyéb intézmények szorítanak reá — most, midőn a budget és az államvagyon körüli eljárás egy nevezetes faetorának megállapításáról, a számvevőszékről van szó ; itt van idején ós helyén intézkedni, hogy ha nem volt eddig praecedens: né alkossunk egy rósz praecedenst, melynél fogva a képviselőházat minden parlamenti fogalmak szerint, ez egyedül megillető jogokat—a főrendiház követelhesse magának. (Bal felől élénk helyeslés.) En tudom azt, hogy a budget is föl kell hogy a felsőházhoz terjesztessék, mert törvénynyé nem lehet mindaddig, mig az országgyűlés mindkét háza el nem fogadja; de minő jogkörrel kell hogy birjon e tekintetben a felsőház? Azt méltóztatnak talán ezen tekintetben is neki megengedni, a mi minden parlamentalis fogalommal ellenkeznék, hogy az egyes tételeket megváltoztathassa, hogy ő az egyes tételeket leszállíthassa és emelhesse? ha igen, akkor következetesen járnak el, midőn a számvevőszék alkotására is befolyást akarnak neki engedni, de ha azon elvből indulnak ki, mely egyedül helyes, hogy a felsőház birjon joggal az egész budgetet visszavetni; de ne birjon joggal az egyes tételekbe beleszólni, azokra nézve rendelkezni: akkor a . számvevőszék elnökének választásánál sem adhatnak neki jogot. (Élénk helyeslés bal felől.) Hivatkozás történt e tekintetben az opportunitásra, a miként erre hivatkozni minden alkalommal szokás. De kérem szépen, ha itten opportunitásból azt mondjuk, hogy fogadjuk el, s engedjük meg a főrendiháznak, hogy ő is eandidáljon, mert különben nem lesz számvevőszék, mi fog következni, ha a ház fölterjeszti a budgetet? Fölteszem, például esak egyet hozok fel, a népnevelés érdekében nagy összeget akar megszavaztatni a képviselőház, a főrendiház ezen öszszeget felére leszállítja, most már mit fogunk mondani ? Akkor is ugy áll a dolog, mig ők el nem fogadják, törvénynyé nem lehet, azt fogjuk-e tehát mondani : jaj, ha nem engedünk, ha nem hajlunk meg, semmi sem lesz belőle, nem lesz budget, törvény, és fönakad az administratió! hajoljunk meg tehát és engedjünk a főrendeknek. (Patay István közbeszól: Oyalázat!) En ezen helyzetbe magamat és a t. házat hozni nem akarom, pedig abba juthatnánk, mert — rnéltóztassauak megengedni — az eljárásoknak megvan a maga logikája, mely megboszulja magát; én főn akarom a t. háznak jogát, mely nemcsak a ház joga, de a választóké, kik a házat alkották, sértetlenül tartani, és épen azért, ha felelősségről van szó, midőn annyiszor hallom hangoztatni a másik oldalról, hogy elvállaljuk-e a felelősséget; viszont azt mondom most is, mit mondok mindannyiszor, midőn azért akad meg valami, mert nagyfontosságú, és a jövőre nézve is nagy horderejű alkotmányos elvet védtem; midőn azért akad meg valami, mert ezen nagvfontosságu elvet más megsérteni akarta: szívesen veszem magam vállaira a felelősséget, (Zajos helyeslés bal felől) mert isteni és emberi igazság szerint azt fogja a felelősség sújtani, ki magát a helyes, az alkotmányos elvekkel ellenkezésbe teszi. (Hosszas, zajos helyeslés bal felől.) De még ezenkívül más veszélye is van, — mint beszédem elején mondottam, — azon okoskodásnak, melyet előttem szólott képviselő ur felhozott. Felhozta ugyanis azt: gondoljuk meg, hogy semmi törvénynyé nem lehet, mihez a főrendek hozzá nem járultak, és azt meggondolva engedjünk nekik e kérdésben, mely őket közelebbről érdekli, és ne akarjunk köztük és köztünk keserűséget támasztani. Ugyan kérdem: ha e kérdés a főrendiházat közelebbről érdekli, vajon magának a főrendi háznak reformja nem fogja-e még közelebbről érdekelni? Már most ha megtanítjuk arra, hogy csak akarnia kell és mi meghajtunk; ha elég az, hogy valami őt érdekelje arra, hogy mi tágítsunk, mikor fogjuk a főrendiházat rendezni ? Azoknak, kik a főrendeknek ma nagy többségét képezik; bizonyosan sokkal több érdeke jön ellentétbe a reformeszmékkel akkor, midőn a főrendiház rendezéséről lesz szó, mint most; és ha jogosítottnak tekintjük az érdekeltséget ma : kimondjuk, hogy jogosítva lesz az arra is, hogy a felsőház reformját hátráltassa. Különben nem szándékozom mindazokra, melyek elmondattak felelni ; (IIálljuk!) én egyes egyedül tiltakozni vagyok bátor azon irány ellen, a mely itt a mai napon inauguráltatott. (Halljuk !) Eddig megszoktuk már 3 év óta, hogy mindig engedni és engedni kellett, mert az mondatott, hogyha ebben vagy abban nem engedünk, felbomlik az egyesség, vége van mindennek, felfordul a világ. (Derültség.) Ez már nem újság előttünk. Nekem mai napig sem tetszik, de megszoktuk! Ma pedig inauguráltatni akar azon politika, mely azt mondja: „jaj ! engednünk kell, mert különben abból, a mit akarunk, nem lesz semmi, a kedélyek elkeserednek és átalános elégületlenség származik, mert a főrendiház nem fog engedni!" Már kérem alásan, én nem tudom ugy képzelni egy képviselőház helyzetét, hogy mindig és mindig csak ugy járjon el, hogy ne az ő akarata és szándoka törjön utat előre, hanem ő tartozzék mindig hátrálni! (Helyeslés bal felől.) Különben hibául rovatott föl a túlsó oldal 15*