Képviselőházi napló, 1869. VIII. kötet • 1870. ápril 8–junius 21.

Ülésnapok - 1869-171

9G 171. országos ülés május 9. 1870. Ha igen, hogy az abban tényleg alkalmazott politika csak az 1867. XH-ik törv. czikk második és harmadik szakaszával is, melyek némely közös ügyek megállapítása mellett hazánk közjogi és belkormáuyzati öDállását kikötik, összeegyezhető-e ? és végre : Megengedhetőnek tartom-e, hogy az egyetemen az ilyen, a haza alkotmányával ellentmondó tankönyvek használtassanak 1 A mi ezen egész interpellátiót illeti, megjegyzem tisztelt képviselőtársunknak, hogy miután az egyetemen tanszabadság létezik, köteles és helybenhagyott tankönyvekről az egyetemen szó nem lehet; ellenben biztossá tehetem a t. képviselő urat, hogy egyetemünkön, — és -ezt.„kötelességemnek tartom külön kinyilatkoztatni, itt épen, hol e kérdés szellőztettetett,— hogy egyetemünkön senki oly tanokat nem hirdet és nem hirdethet, melyek hazánk alaptörvényeivel ellentétben állanának. Ezen statistikából, mely csak egy régibb munkának ujabb kiadványa 1868-ból, ha t. képviselő társunk az egész munkát keresztül fogná tanulmányozni, mi arra szükséges: észre fogná venni azt, hogy abban a magyar birodalom statistieája mellett az osztrák birodalom statisticája is tárgyaltatik, és hogy egyátalábán az ujabb fogalmak szerint az egyes országok statistikáját másként, mint összehasonlítva más országok statistikájával, tárgyalni nem is lehet. Egyébiránt azon könyvben nem foglaltatik semmi olyan, mi azon aggodalmakra, melyeket t. képviselő társunk kifejezett, okot adna. Halász Boldizsár : T. ház ! Van szerencsém nézeteimet e tekintetben kifejteni. (Halljuk!) Én azt gondolom, hogy a miniszter ur sem tiszteli inkább a tanszabadságot, mint én; hanem minden szabadsággal vissza lehet élni. A mi illeti azon tanszabadságot, mely ngy lenne magyarázható, hogy például itt az egyetemen egy theologus a protestáns vallási dogmákat tanítaná azon okból, mert tanszabadság van, azon perczben megszűnnék a theologiai facultás tanára lenni. Az 1848-ki törvény azt mondja, hogy az egyetem egyenesen a közoktatási miniszter hatósága alá rendeltetik. Tehát habár elismerném is azt, hogy ily czimü könyvek, melyek helybenhagyott könyvekül tekinthetők, vagyis a tanárok nem kérik ki a miniszter ur engedélyét, hanem miután e czim alatt tanítanak: „kézikönyv" mi annyit tesz. hogy a tanuló köteles azt meg is vásárolni. (Közbeszólás jobb felől: Nincs inprtmálva, hogy kézikönyv!) Engedelmet kérek az életből beszélek. Nagyon jól tudom, hogy nincs, de habár a miniszter ur nem adta is meg az imprimaturt, de hallgatólag beleegyezett, és csakugyan köteles tankönyv, az egyetemen. (Ugy van! bal felől.) A mi a miniszter ur feleletének másik részét illeti, hogy t. i. mi van azon könyvben, mely egyetemlegesen adja Európa statistikáját, azon egyátalábán meg nem botránkoznám, ha azon igen t. tanár ur Európa statistikáját adva, abba Magyarországot is bevegyitené; de midőn azt mondja, hogy„Austriai-Magyarország statistikája" és a helyett, hogy abban Magyarországot önállóan tárgyalná, azt mint egy osztrák tartományt tünteti ki, akkor méltóztassék megbocsátani: Magyarország közjogába, még pedig az 1867-ben letett, megcsorbitott közjogába is belenyúl. Hogy jövőre mi fog történni, meglátjuk; hiszen a tisztelt miniszter ur az egyetemre vonatkozó törvényjavaslatot már elénk terjesztette, s azt tárgyalni fogjuk. Mi a múltban történt: azt meg nem történtté nem tehetem, és csak sajnálkozásomat fejezhetem ki, hogy a tisztelt miniszter ur mentegeti azon politikát, melyet a könyv követ. Igaz, hogy azt nem mondhatja, hogy nem tudott róla, tehát azt mondja: hogy azon könyvben nincsen semmi hiba és hogy itt nincs köteles tankönyv. De hogy a tanszabadság értelmében ilyeneket lehetne tanítani: az egy kicsit messzebb vezetne, mint a hogy a t. miniszter ur akarná. Ennélfogva én részemről, miután lehetetlenné nem tehetem azt, hogy a miniszter ur az 1848iki törvényekben érintett tanszabadságot akkép magyarázza, jövőre azt óhajtom : adja Isten, hogy a tanszabadságot a maga valóságában életbe léptethesse. Egyébiránt, miután nem tehetem azt, a mi megtörtént meg nem történtté, jövőre kérem a t. miniszter urat, hogy többé ne történjék. (Helyeslés bal oldalon.) Elnök: Tudomásul veszi a tisztelt ház a a miniszter urnák válaszát ? (Fölkiáltások; Nem! Igen!) A kik tudomásul veszik, méltóztassanak fölállni. (Megtörténik). A többség tudomásul veszi. Horvát Boldizsár igazságügyminiszter : Tisztelt ház! A múltkor az úrbéri birtok s ezzel rokon viszonyok szabályozásáról volt szerencsém a t. ház asztalára letenni 5 törvényjavaslatot, melyek azóta kinyomattak és a tisztelt ház tagjai közt kiosztattak. Ugyanezen birtokviszonyokkal s ezen törvényjavaslatokkal szoros kapcsolatban áll az, melyet most van szerencsém benyújtani, mely szól a telepitvényekről, mind a múltra, mind a jövőre nézve. Azon szoros kapcsolatnál fogva, - melyben ezen törvényjavaslat a már kinyomottakkal áll, kérném a t. házat, méltóztassék ennek kinyomatása iránt intézkedni. (Helyeslés.)