Képviselőházi napló, 1869. VII. kötet • 1870. márczius 10–ápril 7.
Ülésnapok - 1869-150
150. országos ülés márcz ius 22. 1870. 175 Karlováczban mázsája . . . 5 írt 10 kr. Sziszekben ....... 5 — Gonezában . . . . . . . 4 „ 80 A banyáni kerületben . . . 5 „ — „ Szamobarban 5 — Szeverinben ,,5 „ 50 „ 1869-ik évben ezen sóért sem lieitatio, sem nyilvános tárgyalás nem hirdettetett ki. és nem is tartathatott, hanem az illető kerületi képviselőknek a helytartógyülésnek 1869-ik évi január 26-án 1086/125. szám alatt kelt rendelete jelent meg, melyben tudtul adatik, hogy a zágrábi vármegye főjegyzője Guthard Náthánnal egyezményt kötött, mely szerint ez lekötelezve volna, hogy 1869-ben a limito-sót 5 frt 50 krjával adná el eme kerületekben; pokupi, sziszaki, goriezai, szamogori, faszkányi, krasiezai, banyáni, oszalyi, szeverini, és kibnyiczai kerületben, Sztupnik és Odra községekben és Karlováez szabad kir. városban, és pedig kötelezettség nélkül, hogy minden kerületben tartozik raktárt tartani ; azért is ez csakis Zágrábban és Karlováczban állított tel raktárt. Már a lakosoknak ezen kénytetése által is, hogy távol helységeikből sóért járni és annak megszerzése körül több időt és költséget elfecsérelni kénytelenek, nagy gazdászati és pénzbeli kár okoztatott a népnek, a fön elősorolt 1868-ik évi árakkal való összehasonlítás azt a resultatumot mutatja, hogy a sónak az ára is nagyobb és ki van számítva, hogy a különbséget a lakosság kárára, legalább 6 krt vévén fejenkint az illető territóriumba eső 180,000 lakosra, évenkint 10,000 frtnyi kár esik, kivéve a nagyobb útiköltséget , utat és fáradságot , a vállalkozónak pedig évenkint 10,000 frtnyi nem igazolható jövedelem. A megyei gyűlések ezen idő alatt föl voltak függesztve és igy csakis Karlováez városa vala képes fölszólalni. Karlováez szabad kir. város képviselete 1869-ik évi február 17-én protestált az ellen, hogy a megyei hatalom ezen város tudta és megkérdezése nélkül nyilvános lieitatio nélkül kiárendálta a limito-sót. Kedvező határozat helyett Zlatarovic Róbert úrtól . ki magát a „méltóságos bán helyett" irta alá, fölszólítást kapott 1868-ik évi november 10-éről 3020/398. sz. a., hogy nyilatkoznék : nem lenne-e valami kifogása, hogy a Gudharddal kötött egyezmény 6 évre meghosszabbíttassák ? Á város képviselete megujitá protestatióját és kijelenté, hogy találkozni fog, ki a limito só eladását mázsánkint 5 frt 25 krjával magára fogja vállalni; ugyanazon időben kínálkoztak karlováezi kereskedők, Zsivoinovieh A., Yeszmár N. és Krizman F., hogy ők 5 frt 30 krjával is magukra vállalnák az eladást, ha a nyilvános licitatión nem találkoznék olyan, ki olcsóbb áron is megtenné azt. Kedvező határozat helyett a város képviselete ugyanazon Zlatorovic R. úrtól „a méltóságos bán helyett" aláirt, azon meghagyást kapta: hogy a város képviseletének minden további tárgyalását ezen ügyben föl kell függeszteni, hogy az országos pénzügyigazgatóság a pénzügyminisztériumnak azon indítványt tette, hogy a Gudhard N. J.-vel kötött Zágráb vármegye és Karlováez városa Száván túli részében való limito-só megszerzése tekintetébeni egyezmény 3 évre: és ugyan 187o-ik évi január 1-től 1872-ki deczember végéig ineghosszabbittassék. Ez species faeti a limito sót illetőleg. A mi a tarif-sót illeti, a Hcitatiói tárgyalás ki volt mondva és mégis volt tartva 1868-ik évi augusztus hóban ós itt a kincstárra nézve legelőnyösebb kínálatot fogadták el Barloviezi, Benics, Slepcsevits uraktól, 5 frt 22 1 / 2 krjával mázsánkmt, a licitatió végén a kerületi igazgatóság és emiitett két kereskedő között megtörtént az egyezmény és felsőbb megerősítés végett előterjesztetett. Kevés idő múlva azon hir jött Pestről, hogy a pénzügyminisztérium nem fogadta el a két kereskedő kíván atát, banem a tarif-só eladását árendába adta Guthard ÍJ", -b-nek 5 frt l-l krjával mázsáját, tehát S 1 ^ krjával olcsóbban, mi által 10,000 mázsáért a kincstár 8500 írttal kevesebbet kap. Ezen az egyik és a másik sónak bérlője Gudhard Náthán sokáig Rauch Levin báró korcsmáját birta haszonbérben, s annak ügyvivője is vala, és átalános vala a hir, hogy ő mindkét taju só eladását Rauch Levin báró számára vállalta magára, kinél minden nap reggel számolás végett szabad bemenetele van, és csak ugy magyarázhatá meg magának a közönség, hogy mikép juthatott Gudhard Náthán lieitatio és licitatio-tárgyalás nélkül oda, hogy oly előnyösen juthatott a vállalathoz, és hogy későbben is mikép lehetett elsősége azok fölött, kik a kincstárra nézve többet Ígértek. Ezen vállalkozó megbérelvén a limito- és tarifsót, a közönséget és a kincstárt még más módon is megkárosította. Miután a lakosoknak volt joguk, de nem kötelességük is. fejenkint 1 2 írtért venni limitó-sót és pedig kiviteli részletekben, a bérlő tartozott az el nem adott limito-sóért a kincstárnak a küiömbsóget mely 54 krt tett ki. megtéríteni: a lakosságnak pedig joga volt a lefolyt év után még két hónapig az el nem vitt sónak hátralékát fölvenni, azért nem is vétetett tőlök el az assignatió, míg az összes sót nem kapták meg; Gudhard azonban elvette mindjárt az első részlet alkalmával az assignatiókat, maga részéről
