Képviselőházi napló, 1869. VII. kötet • 1870. márczius 10–ápril 7.

Ülésnapok - 1869-143

143. országos Wís márczius 12. 1870. '79 kat — sőt szives volt hivatalosan fogadni — és azt monda, én értem az önök nyelvét, én ugyan nem beszélem, de a feleségem jól beszéli és végre kisül, hogy a felesége német s midőn ez sem értett bennünket, azt kérdezte, hát nyelve is külön van a magyarnak? Az öreg ur zavarba jött, hogy azt nem tudta, hanem végre is a felesége — mint szokás az asszonyokról mondani — föltalálta magát és igy szólott: ne csodálkozzanak önök. mert azon nagy urak, kik Londonban, Parisban jártak, azoktól ugyan tudjuk azt, hogy Magyarországnak vannak nagy pusztái, a hol jól lehet vadászni, tudjuk még azt is, hogy ott vannak csárdák és hogy azokban tánezolnak is és pedig „csárdást", de hogy Magyarországon magyarul is beszélnek, azt soha nem tudtuk, mert ezen nagy urak nem igen beszéltek magyarul, talán maguk sem tudtak. (Derültség.) Ezt a honvédelmi háború tudatta a világgal. A ki látta Lamartine tőrténeimét, a ki látja, hogy egy Seribe azt mondja, hogy az 1848-iki forradalmat a prágai deákok csinálták, az csakugyan elhiheti, hogy a magyar honvédelmi háború állitá világ elé a magyar nemzetet, ugy, a hogyan van és nemcsak születését adta. hanem újjáteremtette azt, ujjáteremtője a magyar nemzetnek. Ezek után bocsássanak meg uraim, de nem mondhatok mást, mint hogy pártolom Ivánka Imre hat. javaslatát. (Élénk helyeslés bal felől.) Miletics Szvetozár: T. ház! (Halljuk! Helyre !) Elnök: Tessék helyeiket elfoglalni. (Helyre! Zaj.) Miletics Szvetozár: Gajzágó képviselő ur beszéde kényszerit egy pár szót szólani. Beszédében ő a nemzetiségekrei tekintetet fegyverül használta föl az ellenzéki javaslat ellen. Ha ezen tekintet komoly volna, ugy ezt köszönettel venném és ott is igényelném, a hol a nemzetiségi jogos igények teljesítésére vezetne; azonban ugy vagyok meggyőződve, hogy ezen tekintet csak ; ürügy. A valódi ok és akadály ezen termen, sőt Magyarországon kivül t. i. abban fekszik, hogy Bécs nem akarja a forradalmi harezosok megjutalmazása által magát a forradalmat és a forradalmi eszmét mint ulti- j mam rationem — és én hozzáadom: legitimam J nationum rationem szentesíteni, és a jövőre nézve | bátorítani; (Helyeslés a szélső bal oldalonj a mit | különben vaiószinüieg az aristokratia sem kivan. | A nemzetiségekre hivatkozás csak paizs, j melylyel a kormány magát elfödni akarja az ellenzék és a magyar nemzetiség közvéleménye ellenében. De a mint el nem ismerhetem, hogy a nemzetiségek 1848-ban a reactiónak eszközei — habár végre áldozatai — voltak: most 20 ' évi tapasztalás után annál kevésbé engedhetem meg, hogy a nemzetiségek eszközül fölhasználtassanak, annál inkább, mert tapasztaltam, hogy a jobboldali párt a nemzetiségi fegyvert csak az ellenzék kárára, nem pedig a nemzetiségek javára használja föl; sőt hogy épen a jobboldali lapok azok, melyek az ellenzéki lapokat a magyar nemzet és közvélemény előtt mint haza- ós nemzetárulókat denuneiálják, mikor ezek a más kérdéseket nemzetiségekre tekintetből ajánlanak ; mi által valódi chinai fal emeltetik a magyar és más nemzetiségek közt az egyetértés kárára. Megvallom, hogy én legszívesebben azon javaslatot pártolnám, mely a Jókai Mór képviselő ur beszédében kimondott elvekre alapítva volna; de miután ily javaslat elő nem terjesztetett, részemről és nemzetiségi pártvégzés következtében ezen kérdésben neutrális leszek ; de mégis meg nem engedhetem, hogy a nemzetiségek a reaetióoak eszközül, a kormánynak az ellenzék ellenében paizsul szolgáljanak, és azért és nemzetem méltóságának érdekében Gajzágó ur kezéből kiveszem ezen fegyvert, ezen paizst annál inkább, mert meg vagyok győződve: hogy, ha más valódi ok és akadály nem volna, a kormány itt a nemzetiségekre tekintetet nem fontolgatná. T. ház ! Ezen nemzetiség iránti gyengédség a kormány részéről, itt nincs jó helyen alkalmazva, hol egy részről a becsületről, más részről a szerencsétlenségről van szó. Mi legalább ezen gyengédtelenségi ódiumot magunkra nem veszszük. Még egy pár szót Berzenczey képviselő urnák. 0 azt mondta, hogy 3 848—4í)-ben nem nemzetiségek, hanem a határőrvidék harczolt; az nem áll, nemcsak azért, mert provinciális szerbek: Bács, Bánát és Szerbiából a nemzetiségi seregben voltak, hanem azért, mert a határőrvidékiek ugyanazon nemzetiségbeliek, mint mi; sőt eddig a határőrvidék volt a mi nemzetiségünk oszlopa, és maradni is fog az, mig a nemzetiségi és határőrvidéki kérdés az illető népek megelégedésére megoldva nem lesz, és a megelé gedési megoldás után a közös szabadság oszlopává lesz. Sztanesku Imre : T. képviselőház! A szőnyegen levő minden oldalról oly nagy szivósággal vitatott tárgy oly stádiumba ért, hogy ahhoz részemről is hozzászólnom kell, habár mint Miletics, előttem szóló képviselő ur kifejtette, nemzetiségi clubbunk az érdemleges hozzászólást nem engedte meg. De t. Várady Gábor képviselőtársunk, midőn az Ivánka-féle indítványt pártolólag indokolta, a nemzetiségi kérdés kielégítését is kiemelte egyúttal és azzal mintegy hátunk mögött foglalt állást ; a t. jobboldal szónokai pedig ér-