Képviselőházi napló, 1869. VII. kötet • 1870. márczius 10–ápril 7.

Ülésnapok - 1869-143

76 143. országot Ülés Márczius 12. 1870. egyebet, mint azt, hogy segélyezzünk. De legye­nek legelőbb segélyezve nem azok, a kik mellet­tünk harczoltak, hanem először is azok, a kiket mi sebesítettünk meg. Ez okból az indítványt oly szárazan, mint az előterjesztve volt, részemről el nem fogadhatom. (Élénk helyeslés.) Bobory Károly: T. képviselőház! Csekély szavakba foglalom beszédemet. A tiszt, miniszterelnök ur és a túlsó oldal szónokai azon véleményt tüntették fel, hogy a ház asztalán fekvő határozati javaslatnak ezélja: a honvédek segélyezése társadalmi téren könyőr adományokkal szintén és tán helyesebben lenne eszközölhető. Sorainkból is voltak némely szónokok, kik főleg az emberiség követelményére fordí­tották szemeiket: de ón t. képviselőtársaim, azt vélem, hogy leplezetlenül ki kell mon­dani, hogy itt a fődolog az erkölcsi elisme­rés. (Helyeslés.) Csak akkor nyerheti az 1848-ki honvéd a nemzettől igényeinek méltó teljesítését, ha azon emberiség követelte segély oly módon nyujtatik neki, mely magában foglalja a nemzet becsületszavának beváltása mellett egyszersmind beismerését annak, hogy a honvéd igaz ügynek volt harczosa. Mert a honvédek t. ház! igaz ügynek volt harczosa; ezzel az elismeréssel tar­tozik a nemzet a honvédnek nemcsak, hanem önmagának is. Igazságos ügyének öntudatát a nemzet magától el nem vetheti; ezen öntudattal hordozta a nem­zet a magyar elnyomott hazában hosszú évekig a honfiúi íájdalmat, keservet; ezen öntudattal hordozta több ezer honfi a zsarnok bilincseket; ezen öntudattal jártak körül szerte a világban a nemzet száműzöttek ós tisztelettel s rokonszenv­vel találkoztak nemcsak a művelt európai né­peknél, hanem úgyszólván az egész világon. Ezen öntudattal mentek az aradi vértanuk a bitóra; ezen öntudatot íejezte ki 1861-ben az országgyűlés hatalmas szavakban; ezen öntudattal bir most is a nemzet, hogy ügye igazságos volt; ezen öntudattal küzdötte a honvéd az ő dicső harczait a 1848-iki törvények védelmében, azon törvényeknek, mely törvényekről a népeknek ma is az meggyőződése, hogy azok képezik azon alapot, a mely képes nemcsak ez országot felvirágoztatni, hanem népeinek jóllétére és megelégedésére az egye­düli mód. (Több hang jobbról: Nem szabad ol­vasni!) E meggyőződés él a népben, és ki az 1848-ki törvényektől elfordul, arra én teljes öntudattal azt mondom, hogy attól elfordul a nemzet. Nemes jellemű ellenek az igazságos ügy elismerését nem lealázó, nem culpa-képen köve­telik, hanem tényekben; ezen tényleges elisme­rést megadta a fejedelem: midőn elhagyta azon utat, melyre fondor környezete által vezettetett. Es lehet-e, hogy a parlament az erkölcsi elisme­rést megtagadja azon harezok hőseitől, mely harczok eszméje abban leli legfőbb diadalát, hogy íme itt e parlament létezik, hogy ime Andrásy Gyula gr., a hadi törvényszék által bitóra itélt Ándrásy Gyula gr. mint 1. Ferencz Józsefnek első minisztere ül a biborszéken? (Átalános éljenjés.) Lehet-e, hogy megtagadja ezen parlament azon er­kölcsi elismerést, mely erkölcsi elismerést megadta az egész inűvelt világ a nemzet menekültjének! Én azt hiszem, t. ház, hogy ha azon öntu­datnak, hogy igazságos volt a nemzet ügye, igazságosak a harczok, melyeket az 1848-ki hou­védek küzdöttek, megtagadása volt ára ezen — mint mondatik — visszaadott alkotmánynak, akkor ezen alkotmánynak nem lehet becse előttem. Azon rokonszenv, melylyel az egyik képviselő­társunk által felkarolt menhely eszméje találko­zott az egész országban, ujjmutatás gyanánt szolgál arra, hogy mi a kötelessége e parlament­nek. En a határozati javaslatot elfogadom. (He­lyeslés a szélső fial oldalon.) Berzenczey László: ,; . ház ! A napi­rendhez kívánok mindenek előtt szólani. Ha fel­olvasták volna a határozati javaslatot, midőn a honvédelmi minisztérium költségvetése felett a vita folyt, egy csapással az egésznek véget vet­hettek volna; most azonban ott vagyunk, hogy ezen kérdést vitattuk már az átalános tárgya­lás alkalmával, és vitatjuk újból ismét a részle­tes tárgyaiánál. A ki beszélt az átalános vita alkalmával, beszél most a részletes tárgyalásnál is. (Zaj. JJgy van í) Ezt csak azért vagyok bátor felhozni, hogy tehát most már tűrjék el önök a túloldalon azt. a mit magok okoztak. Bátor vagyok azt kérdezni, hogy vett-e valaki ma kalendáriumot a kezébe ? Ha megnézi, látja, hogy ma márcziusl2-ike van. Mily csudálatosan jönnek össze a napok. Épen a mai nap. márczius 12-én 1849-ben vette be Bem tábornok Szeben városát. / 'Fölkiáltásők a balon: Nem ugy van, 11-én!) A kinek tetszik, ezá­folja meg. (Nevetés:) Ki hitte volna, hogy oly hamar elérjünk egy másik márczius 12-ikét, a mikor arról fogunk vitatkozni, vajon jól, vagy roszul tettek-e a honvédek akkor, a midőn annyi vért áldoztak? (Fölkjáltásolc jobbról:. Nem arról van szó!) De szolgálok én önöknek egy más dátum­mal is márczius 12-dikére. Ez előtt két évvel 1868-ban a magyar ddegatioban Grivisich tá­bornok ur tartott beszédet; (Nevetés a balon.) ő akkor — 1868. márez. 12-én — azt mondta, hogy csak egy hadsereget ismer, hogy nem ismer mást, mint császári hadsereget, hogy csak egy törvényes katonáját ismeri a monarchiának, a

Next

/
Oldalképek
Tartalom