Képviselőházi napló, 1869. VII. kötet • 1870. márczius 10–ápril 7.

Ülésnapok - 1869-142

50 142. országos ülés márczius 11. 1870 már egyszer leszavazott indítványt ujolag a ház elé, hozni nem szabad, de még azt sem mondják hogy ugyanazon országgyűlés másik ülésszakában, annál kevésbbé pedig azt, hogy az átalános választások után Összejött nj országgyűlésen nem lehetne egy elébb leszavazott indítványt a ház elé terjeszteni. (Helyeslés bal felől.) Szeretném is tudni: mi történt volna mind hazánkban, mind másutt a világon a legszebb a legszabadelvübb, a legüdvösebb eszmékkel, ha azok egyszer leszavaztatván, többé szóba nem hozathattak volna? (Felkiáltások jobbról: Nem mondta!) Ritkán van egy szép eszmének azon szerencséje, hogy a legelső alkalommal pártolásban részesüljön s többséget nyerjen. Ha azon eszmét, a mi egyszer elvettetett, ujolag szóba hozni nem szabadna, akkor az örökre el volna temetve. Azt is monda a t. képviselő ur, bár ezt is csak azok közt, melyeket — úgymond — nem akar figyelembe venni és melyeket csak mellékesen érintett, hogy itt a nemzeti becsületről és a nemzet adott szaváról szólni nem lehet mert egyik országgyűlés határozata a másik országgyűlést nem kötelezi, mert ilyen kötelező erővel a jövő országgyűlésre csakis a törvény bir. A t. képviselő urnák, ha valóságban oly törvényes kötelezetséget ért, melyért valakit tán meg is lehetne perelni, tökéletesen igaza van: mert csakugyan ily módon kötelező erővel csak a törvény bir, s a múlt országgyűlés által hozott törvény maga is a jövő országgyűlésre csak is addig kötelező, míg a jövő országgyűlés azt meg nem változtatja. De van ezen kötelezettségen kívül egy másik kötelezettség is, melyet igaz, hogy biró előtt megnyerni nem lehet, és mely miatt biró előtt valakit beperelni nem lehet: de a melynek egy oly testületben, mint egy országgyűlés, mint egy képviselőház, mégis majdnem nagyobb hatalommal kell birnia, mint a törvény bir, és ez az erkölcsi kötetezettség. (Helyeslés bal felől.) Az erkölcsi kötelezettség az, melylyel az országgülés viseltetik, és ez az, mely minket kötelez arra, hogy a hazáért szenvedő csonkák és árvákról gondoskodjunk. És ezen erkölcsi kötelezettséget elutasítani, ismétlem egy képviselőháznak, a nélkül, hogy az valaha magát az erkölcsi világban megboszulná, nem lehet. (Közbeszólások bal felől: Igás, Igaz!) Azon állítás, hogy, ha elfogadtatik is a határozati javaslat, nem lesz mindannak elég téve, a mi 1S4 8-ban egy vagy más pont által igértetett, tökéletesen igaz. De én érteném ennek folytán, ha valaki közülünk megtámadtatnék azzal, hogy miért nem akarjuk mindazt teljesíteni, a mi 1848-ban igértetett? de hogy azért támadnának meg, mert helyzetünk tekintetbe vételével jelenleg csak azokra szorítkozunk, melyek elutasithatlanok, melyek legégetőbbek, legpregnansabbak, hogy ezért lehetne minket megtámadni, ós ennek alapján azt mondani, hogy ne adjuk meg tehát ezt se, megvallom, én ezt felfogni nem tudom : mert azt tartom, és az erős meggyőződésem, hogy igenis lehet azt mondani a jutalmat várónak, a munkaképesnek, hogy a jelen helyzetben a jutalmat kénytelen leszen nélkülözni; de nem lehet azt mondani a szenvedőnek, a nyomorúnak, te a hazáért szenvedsz, nyomorgasz, de nyomorogj tovább, én nem akarok tudni rólad. A t. képviselő ur némileg beburkolózva beszélt a koronának zománczárói, a koronának fényéről. Engedje meg, hogy én erre azt jegyezzem meg, mikép meggyőződésem szerint igenis ragaszkodnunk kell ahhoz, hogy legyen a koronának necsak csalékony, múlékony zománcza, de legyen állandó fénye, melyhez a homálynak nyoma se férkőzzék. (Helyeslés bal felől.) Engedje meg egyszersmind azt mondanom, hogy ezen zománczot és fényt azok veszélyeztetik, a kik az alkotmányos elvek szerint megszabott határokat átlépvén, a korona tekintélyének kérdését a mérlegbe dobják. (Helyeslés bal felől. Pulszky közbeszól: Ezt senki sem tette.) A t. képviselő ur azt kérdezte, szemben Várady képviselő társammal: hiszi-e, hogy a 48-ki törvényekkel, és átalában azok mindegyikével, meg vannak elégedve mindazok, a kik e hazában laknak, és kik különböző nemzetiségekhez tartoznak ? Engedjen meg a t. képviselő ur, de midőn valamely kötelességet teljesíteni akarunk, — ha mindig azt fognók kérdezni, hogy meg van-e azon törvénynyel, a mely iránt kötelességünket teljesíteni akarjuk, mindenki elégedve e hazában: akkor igen könnyű lenne feladatunk, mert akkor nem lenne mit teljesítenünk. Mert nincs törvény, vegyük akár az összes, akár csak az egyes törvényeket, a melylyel mindenki e hazában megelégedve volna. (Helyeslés bal felől.) Csakhogy meg kell jegyeznem részemről azt is, hogy igenis tudom, miszerint vannak olyanok, kik megelégedettének voltak és megelégedettének — ugy hiszem — ma is az 1848-ki törvények nem egy határozatával; de hogy én részemről nem osztályozom az elégedettek és elégedetlenek számát nemzetiségek szerint; mert biztosithatom a t, képviselő urat, hogy valamint az 1848-ki küzdelemben, egyik vagy másik táborban, láttunk embert minden nemzetiségből, ugy az 1848-ki törvényekkel elégedettekés elégedetlenek táborában is látunk eleget minden nemzetiségből; annyiban, a mennyiben—ugy hiszem— valójában azt, senki kétségbe nem vonh tja, hogy magyar ember is van elég, ki az 1848-ki törvényeknek sok határozmányát és közben épen a leghelyesebbeket is