Képviselőházi napló, 1869. VII. kötet • 1870. márczius 10–ápril 7.
Ülésnapok - 1869-142
142. országos ülés márczius 11. 1870. 43 egy ivet letenni a t. ház asztalára, melyre magam megkezdtem az aláírást 10.000 írttal. (Zajos hosszantartó éljenzés és taps jobb felől. Mozgás hal felől) Nincs több mondani valóm: segítsünk, de ne az adóalapból. E segély onnan jön, honnan jött az 1848-iki ígéret, mi az illetőket bizonyosan nem sértheti. Méltóztassanak az aláírást folytatni, méltóztassanak arról gondoskodni, hogy az igazi honvédek rokkantjai s nem azok, kik ebből mesterséget űznek, {Igás! Ugy van! jobbról) összeírva legyenek s meg vagyok győződve, hogy a nemzet gondoskodni tog rólok. (Zajos hosszantartó éljenzés jobb felől.) (Átalános nagy zaj. Elnök csenget.) Zsedényi Ede: A szabályok szerint az ellenzék szónokain van a sor. (Nagy zaj.) Jámbor Pál jegyző; Csanády Sándor! Csanády Sándor: T. képviselőház ! (Jobb felől nagy zaj.) Az előttem szólott t. miniszterelnök urnák kifogása van azon szótár ellen, melyből vette t. képviselőtársam Nyáry Pál a szavakat érzelmeinek tolmácsolására; pedig ha emlékezetem nem csal, ő önmaga ugyanazon szótárt használta az 1848-iki korszakban. (Jobb felől ellenmondás.) Súlyos mulasztást követett el meggyőződésem szerint a t. honvédelmi miniszter ur az által, hogy a szabadság bajnokai, a vitéz honvédek, azok özvegyei, árvái részére, kik Magyarország alkotmányos szababságának, önállásának, függetlenségének és az 1848-ki törvényeknek megvédéseért az önkényuralom, a reaetio ellen küzdöttek, az 1848 — 49-ki önvédelmi harczokban vérüket ontották, megbénultak, nyugdíjtörvényjavaslatot nem terjesztett a képviselőház elé, (Jobb felől ellenmondás) Ez által alkalmat nyújtott volna a nemzet képviselőinek kedves kötelességek lerovására azok irányában, a kikről a gondoskodást az 1848-ki nemzetgyűlés a nemzeti becsület védpajzsa alá helyezte. (Jobb felől zaj.) Még súlyosabbá teszi (Zaj) a miniszter ur mulasztását azon körülmény, miszerint a miniszter ur még az erkölcsi elismerést is megtagadta a haza szabadságáért küzdött bajnokoktól, kiknek — meggyőződésem szerint — ő előtte sem lehet más bűnük, mint hogy forrón szerették és szeretik hazájokat; imádták és imádják a szabadságot, és következetesek voltak múltjukhoz, eddig követett elveikhez. Az erkölcsi elismerést megtagadja a miniszter ur akkor, midőn a kormány jelenleg az országgyűlés elé nyugdijtörvényjavaslatot terjeszt be a muszka vezetők, a hazaárulók, a Bach és Sehmerling átkos kormányrendszer hivatalnokai számára, kiktől a nemzet utálattal, megvetéssel fordul eí. ügy látszik t. ház, hogy a kormánynak mindenre van pénze, még a hazaíiatlansági bűnök megvásárlására is, hiányzik azonban a nevelésre és a valódi érdemek jutalmazására. En magam részéről őrömmel üdvözlöm az 1848-ki honvédek nyugdija iránt beterjesztett, jelenleg tárgyalás alatt levő határozati javaslatot; nem kívánom azt bővebben indokolni, mert hisz indokolják azt a 184&/9-ki harczban vívott dicső csaták; nem kívánom fölsorolni a szabadság bajnokai érdemeit, melyekkel méltókká tették magukat a haza, a nemzet hálájára: hiszen ismerjük azokat mindnyájan, és arany betűkkel lesznek azok bevésve a magyar nemzet történelmi könyvébe, és mert köztudomásunk van azokról mindnyájunknak, szeretem hinni, miszerint kevesen fognak találkozni a képviselők soraiban olyanok, kik a tárgyalás alatt levő határozati javaslat elfogadása ellen nyilatkoznának; és ha e hitemben csalódnám, meg vagyok győződve, miszerint azok nyilatkozata nem fog viszhangra találni választóik keblében. Én a határozati javaslatot elfogadom. (Éljenzés a szélső bal oldalon.) Zsedényi Édes Ha van hidegvérű és indulatlan tanácskozást igénylő tárgy, akkor valóban a napirenden levő határozati javaslat az. (Halljuk!) Nagyon jól tudom én, mily nehéz bármely tiszta lelkiismereti bátorsággal szembeszállni azon hő érzelmekkel, melyeket e határozati javaslat sziveinkben gerjeszt, és mily nehéz azon kötelességet teljesíteni, mely a képviselő lelkére nehezedik, ha azt hiszi, hogy szive sugallatát követve, az indítvány elfogadása által hazája ügyének árt. A szívnek t. ház — sajnálom és csodálom,hogy Nyáry Pál t.képviselőtársunkat saját tapasztalása még nem tanította meg arra. hogy — a szívnek az országlásban más szerepet játszani nem szabad, mint: javaslani, föl buzdítani ; de a törvényhozás az észt, egyedül az észt illeti. (Helyeslés jobb felől.) A nemzet több izben kijelenté háláját azon honvédség iránt, mely hazáját eltiporni nem engedvén, visszaadta nekünk azon önérzetet, hogy egy nagy és dicső nemzethez tartozunk. Igaz, hogy azon viszály kérdését, mely 18 éven át alkotmányunkat függőben tartá, nem a fegyver éle dönté el; de tagadhattam hogy honvédseregünknek vitéz ragaszkodása az 1848-ki törvényekhez leginkább elő mozdította az azon törvényekből vont jogfolytonosságra épült kibékülést és ezért a nemzet hálájában mindennél édesebb jutalmát nyeré el, melyhez koronás királyunk részéről az ország által fölajánlott koronázási dij adományozása járult, és azzal kapcsolatban mindjárt a koronázás után e képviselő 6*
