Képviselőházi napló, 1869. VII. kötet • 1870. márczius 10–ápril 7.

Ülésnapok - 1869-141

141. országot liléi márczíus 10. 1870. 31 delemhez és iparhoz nagyon értő lapnak a „Pester Lloyd^-nak, melyben az volt irva : „miért volt mungó, honnan volt mungó és hogyan mungóztatott be a mungó" stb. (Nagy zaj. Kerkápolyi közbeszól: Ahhoz fogom intézni a fölhívást!) Ezt sehol megczáfolva a minisztérium által nem láttam. Bátor vagyok azt a kérdést tenni: vájjon ugyanazon tény fölemlitése sárdobálás-e a mi lapjaink részéről, mig a kormánypárti lapok részéről bonbons dobálás ? (Nagy zaj. A képviselők oszolnak. Fölkiáltások: Szavazzunk') Elnök: Még csak két szónok van hátra; kérem a képviselő urakat, foglalják el helyeiket; az ily fontos tárgyban egy pár perezezel tovább is tarthat az ülés. Miletics Szvetozár: T. ház! Nem magyar ajkú nemzetiségi elvtársaim határozata következtében tartózkodtam az átalános vitában részt venni, de kénytelen vagyok a 4-ik czimnél a t. honvédelmi miniszter figyelmét egy körülményre fordítani. (Halljuk!) A honvédelmi csapatokban van 20 ezredes, 21 alezredes. 41 őrnagy, 82 százados, a lovassági századokat ide nem számitva; ezek közt a szerb nemzetiség közül, tudomásom szerint, esak egy őrnagy és egy vagy két főhadnagy és hadnagy van. Ez valódi satirája a törvényesített polgári egyenjogúságnak, miután azt nem lehet mondani, hogy a szerbek a hadügyben járatlanok lennének, sőt az osztrák seregben van több szerb nemzetiségi tábornok, több ezredes és sok más törzstiszt. Már az is szomorú tény, hogy a honvédelmi, a pénzügyi, kereskedelmi, közlekedési, söt még az igazságnak szolgáló igazságügyiminiszteriumnál, — egy vagy két officialist kivéve — daczára az 1791. 1868 -iki törvényeknek — egy szerb sincs alkalmazva. Hogy a csapatokban a szerb nemzetiségű tisztek száma oly kevés, valóban megmagyarázhatatlan, hacsak azért nem történik ez, mert a szerbek nemcsak hogy többségökben nem jobboldaliak, hanem nem is magyar ajkúak. [Ellenmondás.) Én tehát a miniszter ur figyelmét e tárgyra kívánom fölhívni: ne mondhassa senki, hogy az országos budget a magyar aristocratia uj doniainjét és egyátalán a magyar nemzetiség monopóliumát képezi. Andrásy Gyula gr. miniszterelnök: T. ház! A t. képviselő ur azt mondotta, hogy végig nézvén a kinevezéseket, azokban szerb nemzetiségű tiszteket, nem talált. En ezen kérdésre nem levén elkészülve, természetesen nem tudom, hány szerb van a kinevezettek közt; de azt igenis tudom, hogy vannak többen. Az továbbá a kérdés: kiket ért a t. képviselő ur szerbek alatt ? Hacsak nem azokat, kik saját pártjához tartoznak; nem tudom, azokból vannak-e ott, vagy nem? de arról jót állok, hogy szerbek igen is vannak, és kereken visszautasítom azon állítást, hogy Magyarországban a kormánytól kezdve, és keresztül e házon a nemzetnek utolsó tagjáig, csak egy is volna, ki egy magyarországi szerbet azért, mert szerb, akár egyik, akár másik hivatalból visszaszoritand. (Átalános helyeslés.) Legnagyobb örömmel ós legnagyobb bizalommal fogjuk fogadni azokat, kik jelentkeznek ós képességüket bebizonyítják. Sajnos, igen kevesen jelentkeztek eddig, de ha fognak jelentkezni, a legszívesebben fogjuk fogadni. (Átalános helyeslés.) Azt monda továbbá képviselő ur, hogy az osztrák seregben több tábornok van, ki a szerb nemzetiséghez tartozik. Ezt megengedem, de azt meg fogja engedni képviselő ur is, hogy azok nem azért tábornokok, mert szerbek, hanem azért, mert szolgáltak és a tábornoki állásig fölvitték." Legyen meggyőződve: mi is hiszszük azt, hogy azon bátor, derék, férfias és hazafias nemzetiségből, melyet szerbnek neveznek, fognak tábornokok is válni, mint voltak már előbb is igen híres tábornokok. {Helyeslés. Fölkiáltások: Damjanich! Miletics: az nem szerb!) Tisza László: T. ház! Nem akartam e kérdéshez szólni, (Zaj. Halljuk!) nem lehet azonban, hogy Kerkápolyi Károly képviselőtársamat a függetlenség terén ne üdvözöljem ; azon nagy mérvű függetlenség terén, melyet nemcsak anynyira vitt, hogy a főként keze alatt álló minisztérium eljárását a többi hazai minisztérium eljárásától függetlenül és egészen máskép intézte, de annyira vitte azt, hogy a magyar honvédelmi minisztérium nagybátyjának, a közös hadügyminisztériumnak e tekintetbeni eljárásával is ellenkező eljárást követ. (Derültség.) Mindezen üdvözletem mellett nem tagadhatom azon hitemet, hogy ha talán együtt éltek volna Gőthével, Göthének a t. államtitkár ur juttatta volna eszébe azon mondást: „Mit Wörteru lást sich trefflich streiten, auf Wörter ein System bereiten." Mert üres szónál többnek nem tekinthetem mindazt, mit Várady Gábor barátom ellenében a törvény meg nem tartására nézve mondott. Várady Gábor nem azért támadta meg, hogy talán a tőrvénynél czélszerübben osztották be a honvédkerűleteket, hanem megtámadta főkép azt, hogy ha a törvény ellenében máskép osztattak be, miért nem változtattatott meg azon törvény, mely a czélnak meg nem felel, elég korán arra, hogy az országgyűlés elébe ne csak czólszerü, de törvényes fölosztás terjesztethessék? megtámadta azt, hogy mig a törvény fönáll, a miniszternek, államtitkárnak, vagy bárkinek e