Képviselőházi napló, 1869. VII. kötet • 1870. márczius 10–ápril 7.

Ülésnapok - 1869-162

162. országos ülés ápril 6. 1870. 379 az illető miniszter; és megvallom, hogy miután itt exposé, — olyan legalább, minő nálunk és Franciaországban szokásos. — nem adatott elő, azt vártam, miszerint ily fontos javaslatnál, a miniszterelnök ur fölállott volna és elmondta volna azt, a mit mi az exposéban vártunk ; holott ngy láttuk, hogy a t. miniszterelnök nagyon kevéssel beérte, és nem mondta el azt, a mi Tisza Kálmán javaslata szerint tőle várható volt. Hogyha ezt tette volna előlegesen, akkor nem adott volna okot ezen ellenvetésre sem. Egyébiránt én azt hiszem, hogy ezen terv, mely a főváros emelése és szépítésére vonatkozik a t. miniszterelnök urnák egy igen kedvencz terve, s ennek én részemről rendkívül örvendek. Örvendek pedig ugy a főváros emelését mint annak szépítését illetőleg, mert nemcsak a város emelését, hanem valóban, a fővárosnak szépségét is országos érdeknek tartom részemről, a mennyiben nézetem szerint ez utóbbinak igen tontos, politikai tekintetben nagy horderejű következményei vannak. (Helyeslés jobb felől.) Mondom, örvendek annak, hogy ez a kormány-elnök urnák kedvencz terve : mert meg vagyok győződve, hogy ezen kedvencz tervét ugy fogja létesíteni, hogy az megelégedésére szolgáljon az egész országnak, és saját magának. E tekintetben mint kormányelnök mindenesetre ugy fog ö eljárni, hogy ne lehessen azután, mint Parisban történt, a nagy munkák után, a melyek mindenesetre Parist újjá varázsolták, oly vádakat emelni mostani határozatunknak következtében, a milyenek emeltettek Parisban azon férfiú administratiója ellen, a ki mindazon szép, nagyszerű, és mindenesetre áldásos ^újításokat kivitte, melyek Parisban létesíttettek. És, hogy ha miniszter ur ezen részben egész tekintélyével, egész ismert erélyével fog eljárni, ugy megvagyok győződve, hogy ezen javaslat azon aggályokat is elfogja hárítani, melyek most sokak részéről tápláltatnak. Csak annyiban voltam bátor fölszólalni és pártolom a részletes tárgyalásra való áttérést. Ivánka Imre; Elállók a szótól. Patay István {Zaj. Halljuk! és derültség.) T. ház ! A tárgy pro et contra meg van vitatva, és én nem is akartam ez iránt fölszólalni ; de miután a miniszterelnök ur Irányi képviselő ur ellenében annyira megelégedett arczczal vette pártfogása alá a Henczi szobrot és a Henczi tért, kénytelen vagyok hozzá egy pár szót intézni. En vele egyetértek, ha pártfogása alá veszi a holtakat: de miután ő hangsúlyozta nagyon az alkotmány tökéletes helyreállítását, hangsúlyozta Európában való elismertetésünket: — ugy hiszem — nem fogja őt gátolni lovagiasságában az, hogy, ha már eddig a honvédek irányában az elismerést hátráltatta, hogy legalább a holtak iránt lesz annyi kegyelettel, — mondom — elvárom azt lovagiasságától és loyalitásától — hogy a Buda ostrománál elesett honfiak emlékezetére emelendő szobor iránt határozati javaslatot fog letenni a ház asztalára. {Élénk helyeslés a szélső bal oldalon.) Ezt mint mondom, elvárom lovagiasságától és loyalifásától. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Egyébiránt, a mi a tárgyat illeti, pártolom Irányi képviselő ur határozati javaslatát. Vukovich Sebő ° T. ház! Ezen törvényjavaslat igen nagy részvéttel és rokonszenvvel találkozik, a mit éu igen természetesnek tartok, tekintve azt, hogy azon mulhatlan szükségeken kivül, melyek a törvényjavaslat egy részét képezik, és melyeknek pártolására bennünket a kötelesség ösztönöz, vannak e törvényjavaslatban oly részletek, melyek a mi legforróbb kívánságunk tárgyait képezik, és mivel tudjuk azt is az életből, hogy a forró kívánságok teljesítésének pártolásában az ember sokszor még inkább részrehajló, mint a szükségesek létesítésének támogatásában. En tehát, t. ház, megismerem, hogy igen nehéz körülmények közt emeltem föl csekély szavamat, látván majdnem átalános pártolását a törvényjavaslatnak ; de én ezzel egy oly tartozást rovok le, {Zaj. Halljuk !) melynek teljesítésétől nem fog visszatartani azon forró kívánságom sem, hogy Pestet mint hazám fővárosát valaha virágzó és boldog állapotban lássam : és ezen tartozásom az adózók érdekeit illeti. (Helyeslés a szélső bal oldalon.) En azt vettem észre, t. ház, hogy — kivévén Irányi Dániel barátomat, ki erről futólagosan említést tett — a t. ház előtt még eddig elő sem fordult ezen tekintet: pedig t. ház, itt arról van szó, hogy a közteherviselésnek egy uj nemét rójjunk az adózó nép vállaira. {Halljuk! Halljuk!) T. ház! Itt nemcsak arról van szó, hogy mulhatlan szükségek vizsgáltassanak, biráltassanak meg és azoknak azután létesítésére az ország adója fordíttassák; hanem arról, hogy mellesleg oly czélokra is kívánjuk az adófizetőknek áldozatát, melyeknek létesítése nem a legközvetlenebb szükségek, hanem e perezben az óhajtások, remények sorába tartozik. En, t. ház, ugy ismerem hazánk állapotát, hogy mi a terhektől túlnyomva, még minden szükségünket sem vagyunk képesek födözni, és még ezek közt is tartozunk jól megvizsgálni, hogy melyiket állítsuk első helyre és melyiket halaszszuk későbbre. Ily körülmények közt annál kevésbé lehet mindazt, a mire vágyódunk, már 48*