Képviselőházi napló, 1869. VII. kötet • 1870. márczius 10–ápril 7.
Ülésnapok - 1869-141
141. országos Ölés márczius 10. 1870. 27 tanítása eszközöltetik. Szeptemberbe D ismét a gyakorlatok kezdődnek, a midőn az egész létszám behivatik, igy tehát az egész évben el vannak foglalva télen: sorozás altiszti iskola, nyáron szabadságolásban és ismét altiszti iskola. Különben ha állandóan is együtt tartatnának, akkor sem lenne ez ellentétben a 13-ik §-sal, mely azt mondja : „honvédségbe sorozott ujonczok az álló századoknál gyakoroltatnak s 8 hetet meg nem haladható betaníttatásuk után a szükséghez képest vagy a törzsek és századok legénységének fölváltására fordíttatnak , vagy szabadságra bocsáttatnak." A törvény tehát megengedi, hogy 8 hétnél tovább ben lehessen tartani az ujonezokat; de nem a tanítás ezéljából, hanem a tanitásközbeni segédkedés ezéljából, mint már többé-kevésbé beavatottakat. Itt nem az van mondva, bogy az ujonezok a tanítás után rögtön hazabocsáttassanak; hanem: vagy szabadságra bocsáttassanak, vagy a törzsek és századok legénységének fölváltására fordíttassanak. A kormánynak tehát meg van az a joga, hogy a betanított honvédujonezokat a szükséghez képest a századok legénységének fölváltására fordíthassa. Erre vonatkozólag jegyzem meg Ivánka képviselőtársam ellenében, hogy különben ennek a szakasznak kellene hasznát vennünk, hogy azt állandó századok együtt tartassanak s fölváltva bentartani a legénységet, nem motiválhatva az az oktatás ezéljából, míg az ón általam helyeselt módszer mellett ez motiváltan történik. (Helyeslés jobb felől.) Jókai Mór : T. képviselőház! Ismételve bocsánatot kell kérnem, hogy huzom-halasztom egy megelőzött tárgygyal a tanácskozást, de még mindig benne vagyok azzal a bizonyos sárral dobálással való affaireben. Már akkor följegyeztettem magamat szólásra ez iránt, mikor a t. miniszterelnök ur csak átalánostágban mondta, hogy vannak emberek, a kik a honvédség létrehozóit sárral dobálják. Előbb, midőn t. képviselőtársam az államtitkár apostrophálta egyenesen az ellenzéki sajtót, ismételve kértem följegyeztetésemet, de egy különös fátum miatt nem szoríttattam föl. Most egyenesen ki vagyok szorítva a középre, minekutána a t. államtitkár ur magából abból a lapból idézte az úgynevezett sárraldobáló és hazaíiutlansági tényt. (Ugy van ! bal felől. Nem igaz! jobb felől.) De igen tetszett mondani, hogy hazafiutlanság. Andrasy Gyula gr. miniszterelnök: A mai „Hon"ban is az áll, hogy: „meddig akarja a kormány csúffá tenni a honvédséget." Jókai Mór : Kénytelen vagyok, miután én vagyok azon lapnak szerkesztője és tulajdonosa, legelőször is a legnagyobb higgadtsággal megjegyezni, hogy én igen-igen sajnosnak találom azt a nézetet túlsó oldali barátaink és különösen a kormány részéről, hogy ők az ellenzéki sajtót és az ellenzéki sajtónak megjegyzéseit, néha erősebb bírálásait ugy tekintik , mint ellenségeskedést maguk iránt. (Ugy van jobb felől Zaj.) Erre tényeket is tudok fölhozni, a melyek igazolják állításomat. Ugy látszik, igen t. képviselőtársam Kerkapoly Károly ur, midőn egyes passusokat idéz lapomból, azt hiszi, hogy a mostani strike alkalmával a szerkesztő nem csak corrigálja lapját, hanem ki is szedi és felelős annak minden soráért, a mit bátor vagyok kétségbe hozni; felelős csak a szellemért és annak következményeért. Megtörténhetik akár hányszor, hogy valaki méltatlan megtámadásokkal sujtathatik egy oly lapban a mely az én felelősségem alatt jelenik meg; de az nem történt meg soha, hogy azelőtt a helyreigazítás és a kívánható legnagyobb elégtétel részemről valaha el lett volna zárva, Akár minő nemét kívánta az elégtételnek a megsértett, ha kívánta a helyreigazítást, mindenkor kész voltam azt megtenni. (Zaj.) Azt nem kívánja tőlem sem a kormány, sem pártja, hogy az ő barátságuk kedveért, vagy azért, hogy mint egyes emberek jó barátok maradhassunk, hallgassak és hallgattassak el lapomban oly dolgokat, a melyekről mindenütt sokat beszélnek. Hiszen, ha nem igazak azok, a melyeket lapomban fölemiitettek, még az nap este a melyen a sértés megtörtént, vagy másnap helyre lehet azt igazítani. A sajtó kötelességét teljesiti, mikor birál, köteleségét teljesiti, mikor azon különféle híreket, a melyek mindenfelé cireulálnak, előhozza, hogy azok megezáfoltassanak. A t. államtitkár ur sok oly dolgot mondott el, a melyekre, mint tényekre, kénytelenek vagyunk azt mondani magunk részéről is, hogy ezek helyesek vagy épen vívmányok, hogy olyanok, miket mi magunk is sürgettünk: de miért nem mondatnak el ezek hamarább? (Ugy van! bal felől. Derültség jobb felől.) Én is, mint Csernatony — elkülönözve attól, miféle népszerűtlen sallangok ragadtak a honvédséghez, — mindig azt mondtam: nem tesz semmit, ha sárga-fekete bojt lóg is a honvéd kardján, utóvégre is kard az, ragadjuk meg és kössük oldalunkra, mert szükségünk van rá. Munkatársaim között többen önkéntesek, de mindamellett soha semmi olyanfélét lapjainkban nem olvashatni, még csak egyetlen egy sorban is, mint a mi itten fölhozatott, azon állítással, hogy az az ellenzék részéről a honvédség ellen fővádként használtatott volna: soha például azt, hogy ne 4 *
