Képviselőházi napló, 1869. VII. kötet • 1870. márczius 10–ápril 7.

Ülésnapok - 1869-159

340 T59. országos tllés ápril 2. 1870. nek össze, mert panaszkodnak az elnök urak, hogy oly sajnos kisebbségben jönnek össze, mi­szerint gyakran tárgyalni sem lehet. Hétfőn, ha méltóztatnak megengedni, az országos kölcsön iránti javaslat tüzettetik napi­rendre. Azonkívül ugyancsak hétfőn a vasúti bizottságnak lesznek sürgős jelentései a valkány­perjámosi vasút iránt, mely minden kamat - biz­tosítás nélkül építtetik, ha april 20-ig az enge­dély megadható. (Felkiáltások: Megadjuk!) Azoníölül igazságügyminiszter ur kívánatos­nak és üdvösnek tartja, ha a 277. számú tör­vényjavaslata, a fölebbviteli bíróságoknál al­kalmazandó bírák számának meghatározásáról, mielőbb tárgyaltatik, ezután következhetik a 279­dik számú törvényjavaslat a törvény kihirdetésé­ről, valamint az 1868-diki XIV. t. ez. némely szakaszai módosításáról szóló törvényjavaslat, nemkülönben a pénzügyi bizottság jelentése 234. szám alatt, a pesti Lloyd és gabnacsarnok által építendő ház megadóztatásáról, és végre Irányi képviselő urnák a felnőttek oktatásáról szóló törvén yj avasl ata. Most következik igazságügyminiszter ur vála­sza egy hozzá intézett interpellatióra. Horváth Boldizsár igazságügyminiszter: T. képviselő ház! A mai ülésben interpellatio in­téztetett t. collegámhoz, a belügyminiszter úrhoz. Az interpellatio következőleg hangzik: „Szemben azon hírekkel, hogy némely megyei és városi kö­rökben a tisztujitások foganatosítása vagy további elnapolása élénk érdekeltséggel tárgyaltatik: tisz­teletteljesen felkérem a belügyminiszter, urat, hogy ezen kérdés iránt nézeteit nyilvánítani szívesked­nék. " Részint azért, mert a belügyminiszter ur ágy­ban fekvő beteg, részint pedig azon okból, mert egy hason tartalmú interpellatio intéztetett hoz­zám, martius 10-én Kiss János képviselő ur által, a szathmári tisztújítás tárgyában: engedje meg a t. képviselő ház, hogy ezen interpellatióra a kor­mány nevében én adhassam meg a választ. (Mali­juk !) A kérdés az levén, hogy mik a kormány né­zetei e tárgyban 1 van szerencsém a kormány ne­vében kijelenteni, hogy mi a tisztújítást ma, sem törvényesnek sem pedig opportunus dolognak nem tekinthetjük. (Helyeslés jobb felől és a bal középen.) Törvényesnek nem tartjuk azért, mert egy­átalában egy törvény sincs, melyre hivatkozni lehetne annak indokolására, hogy a tisztujitáso­kat akár a városokban, akár a megyékben meg kell tartani. Engedje meg a t. ház, hogy legelsőbben is az 1848: XVH-ik t. czikkre hivatkozzam, mely a megyéket ideiglenesen szervezi, és mely világosan kimondja, hogy a legközelebbi országgyűlés intéz­kedéséig tisztújító székek a megyékben nem tar­tatnak, hanem a hivatalokra nézve történt üre­sedéseket a főispán a bizottmánynyal egyetértőleg tölti be. Ezen törvény szól a megyékről. A mi pedig a városokat illeti, az 1848: XXIII-ik t. ez. átol­vasása mindenkit meggyőzhet arról, hogy azon törvény nem szervezte a városokat végleg, hanem csupán azon intézkedésekre szorítkozik, melyek a városi szerkezetnek rögtöni átalakítására 1848-ban szükségeseknek mutatkoztak. Világosan kitűnik ez az 1848. XXIII t. czikk, 3-ik §-ából, mely azt mondja: „azalatt, mig a városok rendezése iránt a törvény részletesen rendelkeznék, következők határoztatnak meg" : és ezután sorban következ­nek a városok felosztására, a tisztújításra és a választásijog meghatározására vonatkozó intézke­dések. De seholsem mondja a törvény azt, hogy a hivatalnok három esztendő múlva a hivatalról lemondani tartozik. (Nyugtalansáa a bal oldalon.) Ezen vörös fonál vonul át a törvény többi szaka­szán is. Szabadjon a többek közt még csak a 25-ik szakaszra hivatkoznom, mely a tanácsról és a közgyűlésről szól, mert ebben is előfordul ezen kifejezés : „Azalatt mig a törvény részletesen intéz­kedend." Mindebből kitűnik, t. képviselő ház, hogy az 1848-ki törvényhozás csak egy ideiglenes status quo-t akart teremteni mind a megyékben, mind a városokban. Ellenben a megyék és városok végleges szervezését a jövő törvényhozásnak hagyta főn. De ha ezen törvények nem volnának is szemünk előtt, eljárásunk iránypontjait azon fölhatalmazásból kellene merítenünk, melyet a kormány e tárgyban az országgyűlés mindkét házától nyer. Ezen, a képviselőház 1867-ik évi márczius 11-én tartott ülésében kelt határozat 7-ik szaka­szában világosan benne foglaltatik, hogy a me­gyei bizottságok, tisztviselők és a törvényszékek tagjai a megyék végleges szervezésének tettleges életbeléptéig maradnak állásukban és hivataluk­ban, akkor pedig a bizottságok, a tisztikar és a törvényszékek ujabb megalakulása akként fog történni, a mint eziránt a törvényhozás intézkedni fog. Ez is világos. A törvényhozás tehát bennünket akkor, mi­dőn az alkotmány vissza állíttatott, oda utasí­tott : hogy némely, a változott viszonyok által szükségelt módosítások mellett, a 48-ki törvények alapján s az azon törvényekben szabályozott tiszt­újítás utján ideiglenesen szervezzük a megyéket ós városokat. A törvényhozás intentiója az volt, hogy ezen ideiglenes szervezést, melynek alapjait 1848-ból kölcsönöztük, tartson mindaddig, mig a végleges szervezés iránt a törvényhozás nem in-

Next

/
Oldalképek
Tartalom