Képviselőházi napló, 1869. VII. kötet • 1870. márczius 10–ápril 7.

Ülésnapok - 1869-159

33S IS9. országos ülés ápril 2. 1870. törvény, de provisorius természettel bir annyiból, mivel egyátalában a tisztelt ház többször kimond­ta s határozatilag megállapította azt: hogy az adó törvények egyátalában reformáltatni fognak s rendszeres adótörvény fog az országgyűlés elé terjesztetni; én pedig nem gondolom, hogy ezen rendszeres adótörvény előterjesztése 15 évig kés­nék, a mely 15 évre adómentességet kíván a pénz­ügyminiszter biztosíttatni a Temes és Bégn melletti haszonvehetőkké tett árterekre nézve. Én tehát a pénzügyi bizottság szövegezését illetőleg az ere­deti szöveget, a mely leginkább megfelel ezen in­tentiónak és miután egyátalában ezen törvényjavas­lat semmiféle fönálló törvényes intézkedésnek nem pvaejudicál, részemről pártolom. (Helyeslés.) Elnök: Elfogadja a tisztelt ház az eredeti szövegezést 1 (Elfogadjuk ) Elfogadtatott. Bujanovits Sándor jegyző (olvassa a 3-ik szakaszt.) Elnök : Elfogadja-e a tisztelt ház 1 (Elfogad­juk.) El van fogadva. Ezzel a törvényjavaslat részleteiben elfogad­tatván, harmadszori felolvasása a holnaputáni ülésben fog történni. Következik a szab. osztr. államvaspálya társulat adójáról szóló törvényjavaslat. Királyi Pál előadó : Átalánosságban nincs észrevétele a központi bizottságnak; kéri a tisztelt házat, hogy a pénzügyi bizottság által a részle­tekre nézve tett némi módosításával a részletes tárgyalás alaj^jáiü elfogadja. Tisza Kálmán: T. ház! Én a szóban levő törvényjavaslatot a részletes tárgyalás alakijául magam részéről is elfogadom, azonban figyelmez­tetni kívánom a tisztelt házat a pénzügyi bizott­ság jelentésének egy részére, s annak folytán leszek bátor a teendők iránt indítványt előterjeszteni, metyet elfogadás végett ajánlok. Jelesen a pénz­ügyi bizottság jelentésének vége felé azt mondja, hogy feltűnt neki azon körülmény, miszerint a a duna-gőzhajózási társulat és a déli va,-_pályatár­sulat adói ezen törvénybe fölvéve nincsenek; és erre az igen t. pénzügyminiszter úrtól azon föl­világosítást nyerte, hogy a dunagőzhajózási tár­sulattal most folynak az egyezkedések, melyek minél előbb befejeztetvén ugy is a ház elé fog­nak terjesztetni; a déli vaspályatársulatra nézve pedig azt mondotta, hogy a déli vaspálya társu­latnak 1866. február 27-én kelt szerződésénél fogva, mely tehát a minisztérium kineveztetése előtt ^keletkezett, 1876-ig adómentessége van. Én magam részéről is tudnék arra hivat­kozni, hogy 1866-ki február 27-én csak előzetes pontozatok készültek, hogy az osztr. keresked. miniszter csak 1866. szeptember 16-án értesítette a | déli vaspályatársulatot arról, hogy ő fölsége ezen előzetes pontozatokat helyeselvén, kiadta a meghatalmazást, a végleges szerződés megkötésére; falamint arra is hivatkozhatnám, hogy az 1867­dik évi második félében lett ezen szerződés való­sággal az akkori osztrák törvények szerint a törvénykönyvbe beigtatva, később tehát, mint midőn a magyar minisztérium már megala­kulva volt; azonban én erre nem kívánok ezúttal semmi nagy súlyt fektetni, mert utoljára is, ma­gam forma ellenzéki képviselő, meglehet nincs minden adatról helyesen értesülve, és meglehet, hogy a miniszteri adatok közül egy általam nem is sejtettet mutathatna föl a pénzügyminiszter ur, a melylyel állításaimat megdönthetné. Azon­ban méltóztatik a t. ház arra emlékezni, hogy .mind f. évi január 26-án, mind most alig néhány napja a közlekedési miniszter és az állam titkár ur itt határozottan kimondották, hogy azon szó­ban forgó 1866-évi február 27-ki szerződés a magyar minisztérium által soha el nem ismertetett, következőleg Magyarországot nem kötelezi. Már most nem tagadhatom, zavarban vagyok az iránt hogy mit higyjek 1 ? Egyik miniszter kötelezőnek tartja a szerződést és annak alapján adómentes­séget kivan adatni a déli vaspálya társulatnak 1876-ig, a másik miniszter határozottan nyilvá­nítja, hogy azon szerződés Magyarországra nézve nem kötelező. Az igen t. miniszterelnök ur a napokban igen erősen hangsúlyozta, hogy a minisztérium tagjai közt solidaritásnak kell lenni, és hogy van is solidaritás. Abban, hogy minden fontosabb kérdés­re nézve kell solidaritásnak lenni, én vele töké­letesen egyetértek; de hogy lenne a jelen minisz­térium tagjai közt solidaritás, azt ezen esemény után kétségbe kellene vonnom, miután gondo­lom azt senki nem tagadhatja, hogy fontos tárgy, fontos kérdés az, hogy valamely szerződés kötelezi­e az országot vagy nem % és ím egy ily esetben a pénzügyminiszter azt mondja, hogy kötelezi, a köz­lekedési miniszter pedig azt mondja, hogy nem kötelezi. Ily körülmények közt én azt hiszem, hogy a t. háznak okvetlenül érdekében fekszik sőt mondhatnám, kötelessége is, hogy a dolog tisztá­ba hozassék: mert ha kötelez a szerződés, termé­szetesen akkor el kell ismernünk azt, hogy a déli vaspálya társaság adómentes Magyarország­ban ; ha nem kötelez, akkor ismét nem szabad megengednünk, hogy a déli vaspályatársulat érde­kében a magyar kincstár érdekei megcsonkíttas­sanak. Ezen nézetekből indulva ki, ic.ditványozom, nem azt, hogy megvizsgálás végett, — mert ugy tapasztaltam, hogy a miniszterekkel és a miniszté­riumokkal szemben a megvizsgálás szóról szent

Next

/
Oldalképek
Tartalom