Képviselőházi napló, 1869. VII. kötet • 1870. márczius 10–ápril 7.

Ülésnapok - 1869-141

Hl. országos ölés márczlus 10. 1870. 23 tekintet. Azzal a kéréssel járultak hozzá, hogy ne köteleztessenek a gyár felállítására, inkább még leengednek a fegyver árából, hogy ne csak 3 frttal legyen az darabonkint olcsóbb, hanem még többel. A kérést mi sem hallottuk meg, ő sem hallotta meg, és a gyár épül. (Élénk tetszés jobb felől.) Ismétlem, a nevetségesnek azon vádja után nem akartam ezeket elmondani; hanem arról levén szó: miként jártunk el a felszerelés körül, most már kötelezve éreztem magam, hogy elmondjam az elmondottakat. A végeredmény tehát az, hogy biztosítva van egy katonai szükségletekre 50 lóereiű gőzgéppel dolgozó posztógyár, 160,000 írt le van ennek biztosítására az állampénztárba téve; van biztosítva egy vászon-gyár és ez már positiv, és ez már meg van, mert a kézsmárki sínylődő fonoda 800 részvényének 200 frtnyi kibocsátási árra elhelyezése által uj életre emeltetett és kiegészíttetvén, e gyár biztosítására nézve törtónt, hogy a vászonnemüek szolgáltatására szerződött Harapat és Mandel kötelezve volt: vagy velük szerződni, vagy önállóan megfelelő mérvű gyárt alapítani: ez a második gyár. Harmadik, a talán nem épen drága fegyver-gyár és ha Isten segit meglesz a 4-ik is: a töltény-gyár. (Élénk hosszas éljenzés és zajos tetszésnyilatkozatok jobb felől.) ÉderIstván: T. ház! (Hosszas zaj és nyugtalanság.) Elnök: Ha a t. ház nem lesz csendben, kénytelen leszek az ülést felfüggeszteni. (Folytonos nyugtalanság, zaj.) Éder István: T. ház! (A zaj miatt többet nem hallani.) Elnök: Az ülést 5 perezre felfüggesztem. (Megtörténik.) 5 pereznyi szünet után.. Éder István: T. ház! (Nagy zaj.) Mintegyike azoknak, kik a honvédség intézményéhez kegyelettel ragaszkodnak, nem mulaszthatom el felderíteni azon visszaélést, mely gátul szolgál a honvéd csapatoknak kiegészítésére. Az igen t. miniszter ur, és a t. képviselő urak közül többen, kik foglalkoztak az ujonezozási kimutatásokkal a sorozási lajstromokat őszszehasonlitva, láthatták azon lényeges különbséget, mely egyik és másik sorozási hely lajstroma közt létezik a népszámra nézve. Csak egy példát hozok föl rá! Csongrád megyének, mely területére nézve kisebb Borsod megyénél, legkisebb járása több honvédet adott a múlt évi ujonczozás alkalmával, mint az egész Borsod. Ha ez felületesség, ha ez hanyagság lenne, — nem akarom szivem szerinti nevét ez eljárásnak megnevezni, de ez olyan visszaélés, mely lehangololag hat a honvédkötelezettekre. Felhívom tehát a miniszter urat: méltóztassék e tekintetben erélyesen föllépni. Ajánlom neki, hogy kövesse a pénzügyminiszter példáját, ki ernyedetlen buzgósággal és szigorral jár el a pénzadó beszedésénél. A véradó beszedésénél járjon el hasonló buzgósággal a honvédelmi miniszter ur is. Csernatony Lajos: Én nagyon örvendek, hogy a t. államtitkár ur nincs egy véleményen a t. kormányelnök úrral, a mennyiben a kormányelnök ur kijelentette megnyugvását azon ajánlatban, hogy menjünk át nagyon röviden a budgeten, mert az neki először nagyon kényelmes, másodszor azért, mert időt és pénzt gazdálkodunk meg általa. Az idő ós pénz meggazdálkodása élénk helyesléssel fogadtatott a jobb oldalról, melyről nagyon jól tudjuk, mennyire szivén hordja az idő és pénz meggazdálkodását. Ha egy parlamentben mindig ilyen érvek döntenének, akkor nincsen szükség parlamentre, és sokkal jobb az absolutismus, mert az nem veszteget időt, igaz hogy pénzt veszteget, de nem a magáét. (Közbeszólások:) Ivánka Zsigmond ur beszéljen azután, ha én elvégeztem: kérem a t. elnök urat. méltóztassék Ivánka képviselő urat rendreutasítani. Zeyk Károly: Utasítsa őt rendre ! Csernátony Lajos: Sem Ivánka képviselő urnák, sem Zeyk államtitkár urnák nincsen joga | a szónokot félbeszakítani. (FölMáltások: Rendre!) Elnök: Kérem a képviselő urat: észrevéj teleket tenni csak az elnöknek van joga. Csernatony Lajos: A legnagyobb tisztelettel hajlom meg az elnök ur nyilatkozata előtt, csak arra feleltem, mit Zeyk államtitkár ur mondott, ki azt követelte, hogy utasíttassam rendre én. Kérem egész tisztelettel az elnök urat: méltóztassék őket rendre utasítani. Én jogommal élek, mikor beszélek, Zeyk képviselő ur nem él jogával, midőn félbeszakít. Elnök: Ne tessék félbeszakítani a szónokot, s a képviselő urat kérem, hogy folytassa beszédét. Csernatony Lajos: Visszatérve előbbi nyilatkozatomra, mondom, annak igen örvendek, hogy az államtitkár ur nem követte a miniszterelnök urnák azon — komolyan vagy tréfásan j — mondott nyilatkozatát, melynek taglalásáI ba nem bocsátkozom; de azt hiszem, a miniszterI elnök ur a maga játszi modorában mondta azt, I hogy igen szívesen fogadná el ezen ajánlatot. I Hanem akár játszi, akár nem játszi modorban mondotta legyen ezen nyilatkozatát, én örvendetesnek tartom, hogy az államtitkár ur nem vette azt komolyan, s felelt ugy, amint kell, hogy feleljen a kormány minden tagja egy parlament előtt. Hogy kielégitőleg felelt-e vagy nem? ez az-