Képviselőházi napló, 1869. VII. kötet • 1870. márczius 10–ápril 7.

Ülésnapok - 1869-157

304 157. országos ütés márczius 31. 1870. Azt hiszem, hogy Magyarország képviselőháza ezen jogától magát megfosztatni nem fogja en­gedni. Ezen jog meg van más országokban is, s azért, mert a képviselőház maga tesz fölírást; azért, mert a képviselőház maga candidál bizo­nyos hivatalokra: nem vétetik kérdésbe a főrendi­háznak szükséges volta. Erre nézve ugyanazon példára vagyok bátor hivatkozni, a melyre .Nyáry Pál t. barátom is hivatkozott, — a belga al­kotmányra, a hol főrendiház szintén vau, és épen az államszámvevőszék tagjait egyedül maga a képviselőház nemcsak candidálja, hanem vá­lasztja is. Ennélfogva én részemről szintén a kisebbség véleményét pártolom. (Helyeslés a bal oldalon.) Andrásy Gyula gr. miniszterel­nök : T. ház! Az előttem szólott képviselő urnák személyes ügyben kénytelen vagyok feleim. Azt méltóztatott t. i. mondani, hogy a kor­mány itt pressiót akar gyakorolni az ellenzékre. (Igás! Ugy van! bal felől.) Hallom azt mondani, hogy igaz. Méltóztassanak megengedni, ha azt mondom, hogy nem ugy van; azon egyszerű ok­nál fogva, a mit azzal is bebizonyítok, hogy egyátalában nem is kérem föl a túloldalon levő képviselő urakat, hogy szavazzanak mellette. (El­Mszszük! Nem leérünk rá engedélyt! bal felől.) Ez bizony nem lesz pressió; méltóztassanak tehát ellene szavazni; hanem azután ne hányják a kormánynak szemére azt, hogy ő akadályozta meg ez intézmény életbeléptetését. (Ellenmondás bal felől.) Ha méltóztatnak az első discussióra visszaemlékezni, igen sokszor mondatott az, hogy a kormány nem akarja ezen ellenőrzési orgánu­mot fölállítani. Ez ellenében a kormánynak kö­telessége volt azon helyzetet elfoglalni, hogy egyátalában ne akadályozza azt, és kötelessége most is azon helyzetet elfoglalni, melyet a mai discussióban elfoglalt, t. i. könnyíteni a két ház közti egyetértést. En azt gondolom, ez oly vilá­gos, hogy kénytelen beismerni mindenki, ki a kormány állását méltányosan fölfogja: hogy a kormánynak szándéka ezen ellenőrzési intézményt az ország, a kormány érdekében mielőbb léte­síteni. Ez a szándék, és semmi egyébb. A mi azon állást illeti, a mit a t. képviselő ur a kormány számára akar itt kijelölni, az parlamentalis tactiea, ez ellen semmi kifogásom sincs. Olyan ez, minta mit ugy szoktak nevezni: „Két malomkő között középen/'' Az ily helyzet néha szükségkép előadja magát, ós a kormány kénytelen és kész is azt elfoglalni, egyik vagy másik irányban határozottan állást foglalván el. De ott, hol a kormánynak föladata egészen ellen­kező, t. i. a törvényhozás két factorát egymás­hoz közelebb hozni, és egyetértést létesiteni, én azt tartom, hogy az ily közvetítést, s felelőssé­get a kormány mindig bátran magára vállalhatja. (Szavazzunk!) Simonyi Ernő • T. ház. Nekem a par­lamentális eljárásra és a parlamentális kormány állására nézve, megvallom, a t. miniszterelnök úrétól egészen eltérő nézetem van. En csak ugy ismerem el a parlamentális kormányt, ha a törvényhozás mindkét, mondhatnám mindhárom factoránál oly befolyása van, hogy saját nézetét keresztüiviheti. Ha a kormánynak a felsőházban többsége nincs, elvesztette azon alapot, melyet egy parlamentális kormánynak elfoglalni kell. (Ez jó! jobb felől.) Azt mondja miniszterelnök nr Szontagh Pál t. barátom megjegyzésére, ,hogy hiába igyekszik kimutatni, hogy a minisztérium­ban e kérdésben egyetértés nem volt. Meglehet hogy most van, de ha megnézzük a naplót, azt fogjuk találni, hogy ezen tárgy felett névszerinti szavazás történvén, minden miniszter, ki ezen há,znak tagja, a törvényjavaslat elfogadása mel­lett szavazott; másrészt pedig az ő fölsége sze­mélye körüli miniszter, a felsőházban, a felsőház által tett módositvány mellett szavazott. (Ellen mondás jolb felől. Zaj.) Azt mondja miniszterelnök ur : hogy pres­siót gyakorolni nem akar, hogy nem is kívánja, hogy rászavazzunk, hanem azt mondja, ha nem szavazunk reá és a dolog megbukik, nem ő lesz az oka. Andrásy Gyula gr. miniszterel­nök : Engedelmet kérek, nem azt mondtam! (Zaj. Fölkieíltások lai felől: Házszabályok! Elnök csenget.) Simonyi Ernő: Talán nem ezen sza­vakkal mondotta, de az volt szavainak értelme, hogy akkor ne tulajdonittassék a kormánynak, ha a törvény létrejövetele meg lesz akadályoz­va. Ezt megvallom, én a magam részéről pres­siónak tekintem. (lessék! jobb felől.) Mi sürget­tük már két év óta a legfőbb számvevőszék fel­állítását; törvényjavaslatokat nyújtottunk be ez iránt, és végre most, midőn sok sürgetés után czélunkat majdnem elértük, egyszerre azt mond­ja a minisztereluök ur: ha így nem akarjátok, nem lesz az egészből semmi! Ez felfogásom sze­rint pressio. (Zaj.) Az egyetlen érv, mely valamit nyomna, az, hogy a főrendiház a törvényhozásnak egyik factora, í melynek hozzájárulása nélkül semmi sem történ­| hetik. De t. ház ! a dolog természete annyiból vál­tozott, hogy a képviselő ház népképviselet alapján alakulván meg, a főrendiház pedig rég? feudal traditiók szerint maradván meg: itt a képviselőházban képviseltetik a nemzet, ott a felsőházban képviseltetnek individuumok, és a parlamentalismus természete hozza magával azt.

Next

/
Oldalképek
Tartalom