Képviselőházi napló, 1869. VII. kötet • 1870. márczius 10–ápril 7.
Ülésnapok - 1869-157
300 157. országos ülés márczius 31. 1870. terjesztésnek a miniszterelnök utján kell történni, azt mondván, hogy parlamentális elvek szerint nem lehet, hogy más, mint az országgyűlés vagy a miniszterelnök tegyen a fejedelemhez fölterjesztést. Hogy az átalános elátalános elv az, hogy fölterjesztéseket az országgyűlés maga, vagy pedig kinevezéseknél a miniszterelnök tesz. — ámbár igen sok helyen nemcsak ő, hanem az egyes miniszterek is tesznek, — azt elismerem, de viszont nem ismerem el azt, hogy kivételesen bizonyos speciális esetre a törvényhozásnak máskép intézkednie ne lehetne. Ehhez, ha czélszerünek tartja a törvényhozás, mindig és mindenkor joga van. Csak azt vagyok bátor még mellékesen megjegyezni, hogy nem is páratlan ez más parlamentális rendszerrel biró országok történetében. így például hivatkozhatom határozottan egy példára, mely szerint Angliában az indiai tanács 5 tagja közül kettőt a királyné nem a miniszter fölterjesztésére, hanem a kormányzó fölterjesztésére nevez ki. így tehát nem lehet átalánosságban azt állítani, hogy a parlamentális elvek szerint a törvényhozásnak nines joga e tekintetben kivételt tenni. Minthogy pedig a jelen kérdésben annál inkább szükséges ily kivételt tenni, mert a főszámvevőszék függetlensége érdekében áll, hogy a kinevezéseknél minden miniszteri befolyás kizárassék, én részemről az eredeti szöveghez ragaszkodom. Meglehet, hogy arra íektet előadó ur némileg súlyt. hogy az mondatik: hiszen a számvevőszék elnökének ajánlatára történnék az előterjesztés ! De kérem, mi lesz akkor a helyzet ? Vagy joga van a miniszterelnöknek azt, kit ezen állomásra a számvevőszék elnöke ajánl, föl nem terjeszteni, azaz visszautasítani, s akkor a számvevőszék függetlensége meg van semmisítve: vagy nincs joga visszautasítani, hanem a miniszterelnök köteles azt fölterjeszteni s akkor ezt a miniszterelnök állásával nem birom megegyeztetni. r En tehát részemről a módositványnak elvetésével az eredeti szöveget teljes mértékben pártolom. (Helyeslés bal felől.) Halász Boldizsár: T. ház! Midőn az osztályok előadója a régi praxisra hivatkozik, alkalmasint megfeledkezett arról, hogy a mostani képviseleti országgyűlés alsóháza, és a régi rendi országgyűlés és a főrendek közti különbség végtelen nagy. Egyébiránt ón nem győzök eléggé bámulni azon, hogy a méltóságos főrendek azon kegyelmi években, melyek még rajok nézve hátra vannak, ily elvi kérdésekben méltóztatnak életöknek jelét adni. Mit akart a képviselőház, midőn a számvevőszék fölállítását szükségesnek tartotta? Azt akarta, hogy a miniszterek számadásait egy független testület bírálja meg, és annak elnökét miniszteri rangra is kívánta emelni. Már most ezen függetlenség elérhető-e akár az egyik, a akár másik utón, ha az elnöki candidatióra befolynak a méltóságos főrendek ? Már a kivitel is igen sok nehézséggel jár; mert vagy elegyes ülésben határoznak, vagy pedig üzenet utján kitörlik azokat. E tekintetben valóban igazsága volt Horváth képviselő urnák, de nem oly értelemben, a mint ő mondta, — mintha a főrendeknek kötelessége volna mindig a kormányt pártolni. Igaz, hogy a mostani korszakban, elég csodálatos, az alsóház többségével csaknem mindenben egyetértenek; hajdan épen ellenkezőleg állott a dolog, mert akkor az alsóház mindig a kormánynak s illetőleg a felsőháznak opponált. En nem kívánom azon érveket ismételni, melyeket Tisza Kálmán előttem elmondott, hanem egyetlen egyet nem. hagyhatok érintetlenül. Az előadó ur nevezetesen azt méltóztatott ! megemlíteni, hogy nincsen törvény, a mely meg! engedné azt, hogy valami fölterjesztés ő felsége elé a méltóságos főrendek beleegyezése nélkül történnék. Ha valami, már maga a korlátoló „vető", a mely még mindig létezik, ha gyakorolni akarják, arra elegendő volna azt mondani, a mit már 1836-ban mondtak,, midőn a vallásszabadságra vonatkozó törvényjavaslat, ha jól emlékszem, 8-szor, 9-szer visszautasittatott; hivatkozott az alsóház törvényre, hivatkoztak az ezerötszáz — nem emlékszem, hányadik évi törvényre, mert nem készültem ezen kérdésre — és fölhítta a főrendeket, hogy ne méltóztassanak visszaélni a „veto"-val, mert majd fölterjesztik a tőrvényt ö felsége elé a méltóságosak mellőzésével is. Ezen okokból tehát, t. ház, miután a főelv az. hogy független legyen az államszámvevőszék, én a szerkezet mellett szavazok. (Helyeslés hal felől.) Szontagh Pál (csanádi): T. ház! Andrásy Gyula gr. miniszterelnök : Engedelmet kérek, én csak előttem szólott t. képviselő urnák szavaira nézve kívánok egy megjegyzést tenni. Ha jól értettem előadását, ugy látszik, azon aggodalma van, hogy itt a felsőház a candidatio jogát magának vindikálja. {Nyáry Pál közbeszól : Mészt akar a candnhtióban venni /) Csak azért szólaltam már most föl, hogy mielőtt a dolog szavazás alá kerülne és eldöntetnék, ne értelmeztessék ugy, mint értelmezni fölfogásom szerint nem lehet:., azaz ugy, mintha a felsőház a eandidatio.jogát akár egészben, akár pedig részben magának akarná vindicálni az alsóházzal. Nézetem szerint a szerkezet ezen szavai:
