Képviselőházi napló, 1869. VII. kötet • 1870. márczius 10–ápril 7.

Ülésnapok - 1869-157

284 157. országos Ülés márczius 31. 1870. a tanuló-ifjúság a távol városrészekből a nagy hetivásárok és lóvonatu vaspályával elfoglalt fő­téren át folytonos legázoltatás veszélye között juthat csak. A t. miniszter ur ezen, a legalaposabb in­dokokkal támogatott kérelmet visszautasitá azon okból — ugy mond — „mivel a fölemiitett kö­rülmények kellő megvitatása után" lett a városi rendkívüli gyűlés által a kérdéses hely kijelölve. Minthogy azonban a szóbaj^rgó lyceum a Bibits-alap és állampénzből építtetik és Arad városa csak a telket adja, ezen városi határozat egyedül döntőnek nem tekinthető; miután to­vábbá a t. miniszter ur a múlt őszszel Aradon létekor és épen betivásáros napon személyesen is meggyőződhetett a fölszólamlók által a lyceum helyisége ellen fölhozott veszélyek alaposságáról, t. miniszter úrhoz következő kérdéseket van sze­rencsém intézni: 1. Czélszerünek tartja-e, hogy a lyceum a város végére építtessék és pedig oly helyre, a 'melyen a vár által minden kártérítés nélküli összelövetésnek és a Maros íolyó árjainak van kitéve 1 2. Hiszi-e, hogy a tanuló ifjúság, és külö­nösen ennek szegényebb része, a távolság és a legázoltatás veszélye által nem fog gátoltatni a lyceum látogatásában ? 3. Hiszi-e, hogy a Lyceum, ha csakugyan ezen czélszerütlen helyre építtetik, az alapító magasztos szándokának és az ország által reá fordított költségnek teljesen meg fog felelni? és végre: 4. Nem tartja-e szükségesnek, hogy a föl­merült számos és fontos panasz következtében az építendő Lyceum helyisége a kormány által újból megvizsgáltassák ? \ Elnök: Közöltetni fog a miniszter úrral. Eötvös József b., vallás- és köz­oktatási miniszter: T. képviselőház ! Ezen nterpellatióra azonnal felelhetek. (Hátijuk!) Igen t. barátom, Arad városának viszonyait sokkal jobban ismeri, mint én; ismeri az egész ügyet és ismeri az okokat, melyeknél fogva ezen lyceális épület ott jelöltetett ki. A helyiséget nem én kerestem ki, hanem Arad városa, Arad vármegye, melyek mind, kivéve valami 150 alá­írót, kik a lyceális épületet egy mellékutczában akarták volna fölállítani, mind ezen helyet je­lölték ki. En magam mentem oda, hogy meg­győződjem az iránt, vajon a helyiség alkalma­tos-e? Kérdezősködvén főképen az iránt, vajon azon helyiség nincs-e kitéve a kiöntéseknek, mi a dolog természeténél fogva nagyon hátrányos lett volna, miután ott azon tudomást nyertem, hogy ez a város egyik magasabb részén fekszik, az áradásoknak kevésbé van kitéve, mint más helyiség. Miután az egy szabad nagy tér, miután a város, s a megyének nagy része ezen tért je­lölte ki a lyceális épületre: én semmi okot nem találtam, hogy ezen térséget ne fogadjam el. Én annál fogva ott kezdettem meg a lyceális épü­let fölépítését. Egyébiránt én újból fogok vizs­gálódni : de meg vagyok győződve, hogy alkal­masint bármely tudósításokat fogok kérni, azok körülbelül ugyanazok lesznek, a mely tudósítások alapján a lyceális épület ott fölépíttetni hatá­roztatott. Simonyi Lajos b.: T. ház! A mit a t, miniszter ur megemlitni méltóztatott, hogy én a körülményeket ismerem, az igaz; a mi azon­ban azon okokat illeti, melyeknél fogva ezen lyceális épület ottan emeltetnék, megvallom, azon okokat nemcsak nem ismerem, de meg sem fog­hatón). A t. miniszter ur azt monda, hogy a város határozta el. Bocsánatot kérek, az áll, hogy ezen lyceális épület nagyobbrészt — mint előbb is emlitém — a Bibits alapítványból fog épitetni: de ebez hozzá fog járulni a kormány is. A város egyebet nem tesz e tekintetben, mint csupán a helyiséget adja. Nekem tehát a néze­tem az, hogy a városnak e tekintetben végérvé­nyes döntő befolyása nem lehet; hanem a kor­mánynak föladata és kötelessége őrködni a fö­lött, hogy ezen lyceális épület oly helyen emel­tessék, a hol hivatásának teljesen megfelelhet. A miniszter ur a múlt évben személyesen volt Aradon, azt tudom, és ennek következtében meggyőződhetett arról, hogy midőn a lyceum alapkövét letette és keresztül ment a főtéren, ott — nyíltan kimondom — csak miniszteri te­kintélye és a városi hajdúk menthették meg at­tól, hogy nagy tolongásnak nem volt kitéve. A szegény ifjak azonban ily hatalmas eszközökkel nem rendelkezhetnek, és hogy iskolába jussanak, a nagy téren kell átmenniük, ott, hol a lóvonatu vaspálya van, hetivásár alkalmával a sok kocsi és ezek általi legázoltatásnak vannak kitéve. Czélszerü-e a lyceális épületet a városnak oly részére emelni, hol a tanuló ifjúság az odame­netel alkalmával ily veszélyeknek van kitéve; és a mely tér a Maros árjainak ki van téve? Kereken kimondom, hogy a miniszter ur nem volt helyesen informálva, és azok, kik azt mondják, hogy azon tér a Maros áradásának nincs kitéve, azok nem mondtak igazat; mert a.z ötvenes években, midőn a nagy árviz volt, ide is kiáradt a Maros; természetes, hogy a viz partján, hol magasabb hely van, kevesebb viz volt, mint a mélyebben fekvő városrészekben. Ezen hely, mint a miniszter ur mondja, egy nagy téren van. Az igaz, egy roppant nagy téren van, melynek vége nincs, mert a város végén fekszik, ott hol az épületek megszűnnek.

Next

/
Oldalképek
Tartalom