Képviselőházi napló, 1869. VII. kötet • 1870. márczius 10–ápril 7.
Ülésnapok - 1869-141
20 141. országos illés márczius 10. 1870. * a maga vidékén ilyeket; legalább én azon helyzetben vagyok, hogy nem egytől hallottam ezt referáltatni. (Nevetés jobb felől.) Ennek ellenében mit tettem én? egyetlen egy vizsgálatot sem véltem elrendelendőnek, sőt inkább arra törekedtem mindenek fölött, hogy mielőtt a második sorozás megkezdődik, az első turnus már kiszolgált és haza ment legyen, hirdetvén apjának testvéreinek, rokonainak és ismerőseinek, hogy ime kiszolgáltam, és önpéldájokkal bizonyítván, hogy a kik most kerülnek a sorozás alá, azok is épigy haza jőnek. Á dolog megtette a maga hatását. A jelen év eredménye minden előirányzaton túl kedvező, és hiszem, hogy évről évre, napról napra kedvezőbb leend. Különben is nincs semmi ékesszólás, mi a nép nagy tömege előtt oly hatással birjon, mint bir az, a mit lát. s én meg vagyok győződve, hogy e tekintetben lesz a mit láthasson : azért bántam tegnap oly szűken a szóval. {Derültrég jolb felől.) Méltóztattak mondani, hogy sok nyomorúság, sok calamitás, sok baj merült föl kezdetben. Igaz. De azért, hogy nekünk mindezzel meg kellett küzdenünk, a t. képviselő uraknak tán inkább részvétére apellálhatnánk, a helyett, hogy szemrehányásokat kelljen tűrnünk. Szathmáry képviselő ur azt állitá, hogy a szerelvények biztosításánál figyelmen kivül hagyatott a hazai ipar, s fölhívott engem, világositnám föl, hogy miként történt ez 1 Megfelelek a legszívesebben. Én részemről a nyilvános verseny útját tartom egyedül követendőnek, a hol csak lehet, és a mikor csak lehet. Ennek folytán, annak idejében tétettem közzé a fölhívásokat ; az elsőt már a múlt évi „Közlöny'' 40. számában, tehát már íebruáriusban. Beérkezett annak folytán ugyan sok ajánlat; de a nagyon sok ajánlat között olyan, a minek elfogadásával szükségletünknek csak nagy része is biztosítva lett volna, olyan nem volt több, mint 7— 8., a többiek csekélyebb mennyiseget ajánlottak föl, a melyeket magukban elfogadni nem lehetett, miután együttes elfogadásukkal se lett volna a szükséglet fedezve. Ezen 7—8 vállalkozó ajánlatának táblázatos kivonatát elkészítve elhoztam. Az ajánlatok benyújtásakor legolcsóbb ajánlat volt Harapaté. Hogy pedig az volt a legolcsóbb ajánlat, arról a többiek tehettek volna, tevén azénál olcsóbb ajánlatot, s nem én. (Derültség a jobb oldalon.) Tény az, hogy ha ezen legolcsóbb ajánlatot, én nem tudom mi okból, mellőztük volna, és ha ezt mellőzve, elfogadtuk volna azt, mi az ár jutányossága tekintetében hozzá legközelebb állott, csupán azon 1.700.000 frtnyi szállítmánynál, mit a Harapat-féle eonsortium kapott, 237,605 írttal többet fizetett volna az állam kincstára, mint a mennyit fizet most. Én részemről azért, hogy az illetőt Harapatnak hívják, és igy neve közel áll a „harapás* szóhoz, ezen 237,605 frtot az adózó népre rohatónák nem tartom. De kérem, mit is nyertünk volna, ha e teher többletet is rá róttuk volna népünkre? Azt, hogy a bécsi lakos Harapat ós a pozsonyi lakos és ottani iparos Mandl helyett lettek volna szállítóink Löw és Small brünni iparosok. (Derültség a jobb oldalon.) Ha ezek sem tetszettek volna, mivel hogy morvák, hát akkor még tovább kellett volna menni, és még drágább árakat elfogadni, akkor megérkeztünk volna Offermann s még más három iparoshoz, a kik más helyre: Csehországba valók, és még azon jó tulajdonságuk is van, hogy ámbár mindenik ajánlat más kézzel volt irva. és másként is hangzott, mégis az egyes czikkek áttételei ugyan egy kézzel voltak bejegyezve, és ugyanazon összegre szólottak, nyilvános jeléül, hogy az illető urak összebeszéltek volt, és egy árakat csináltak, s oly solidaritásban állottak, hogy ha egy kapta volna is meg a szállítmányt, mindenesetre mind a négy kapta volna azt. Es hova jutottunk volna még akkor is, ha, mint mondám, ismét valamivel magasb árak mellett ez ajánlatokat fogadtuk volna el ? Oda, hogy a szállítást Offermann, s a mondottak szerint vele bizonyára solidaritásban álló urak kapták volna meg, s általuk azon eonsortium, mely már ugy is megkapta a közös hadseregét: a Skene-féle, a melynek Offermann egyik társa. Hogy ezeknek kedveért csupán egy 1.700,000 forintnyi részletnél miért fizettünk volna 300,000 írttal többet? azt valóban nem látom át. Es csak ha ezen is túl megyünk, érkeztünk volna egy pesti eonsortium ajánlatához, mely még magasb árakat követelt. Ezek a hivatalos adatok és a képviselő uraknak az eredetiekkel is szolgálhatok minden pillanatban. Azért voltak pedig oly magasak az utóbbi eonsortium által kívánt árak, mert, mint utólagosan megtudtam, részben legalább oly posztóg3 7 árakkal szerződtek az anyag biztosítása czéljából, melyek a maguk részéről szintén concurráltak, s azért szabtak nekik oly árakat, melyek valamivel magasabbak azoknál, melyekért egyenesen nekünk kész árúkat ajánlottak volt. Hazai iparosainknak véghetetlen nehéz concurrálni, midőn ' még külföldi gyárosok állnak hátuk mögött. Ezeken kivül volt még egy másik ajánlat: a fővárosi szabóké, de kiknek még drágább iparosok voltak hátuk mögött, kik annálfogva még drágább ajánlatot tettek. A zay-ugróczi gyár, mely hazánkban ily katonai szükségletekre szánt kelméket gyárt,
