Képviselőházi napló, 1869. VII. kötet • 1870. márczius 10–ápril 7.

Ülésnapok - 1869-156

280 156. országos ülés márczius 30. 1870. adások és egyes tételek megvizsgálásába bocsát- i kozott, - én megvallom, hogy ez előttem nem képez olyasmit, mi miatt vádolni lehetne a bizottságot. Meglehet, hogy a bizottság, s tán nézetem szerint is, tovább ment; de ha csupán csak azt tette volna is, a mi kötelessége: dicséretet érdemelne. Az természetesen nem valami különös, ha valaki meg nem elégedését nyilatkoztatja. Erre el is voltunk készülve. Hanem a logika tovább vezet, és erre méltóztatik legnagyobb súlyt fektetni: hogy t. i. a pénzügyminisztert nem lehet fölmenteni. Természetesen, ha azt méltóztatnának vitatni, hogy e munka egészen tökéletes, milyennek én tartom, akkor ily resultatumot nem lettek volna képesek indokolni. Én meg vagyok győződve, hogy a miniszter ur azt, mit ő kötelessége szerint teljesít, magának érdemül nem tulajdonitja. Épen Ghyczy t. képviselőtársam mondta azt, midőn az agióból befolyt jövedelmeket előszámlálta, hogy ez nem érdeme a pénzügyminiszternek. Megvallom, én sem tartom annak; hanem ebből nem következik az, hogy azért nem lehet fölmenteni, mert ezt neki érdemül tulajdonítani nem lehet. (F'ólkiálfásoh: Ez nem argumentum ) Ez nem argumentum sem részemről, sem Ghyczy Kálmán t. barátom részérő], ezt elismerem. Hogy a bizottság kötelességének teljesítését képesek legyünk megítélni, leginkább szükség constatáLni azt, mi volt kötelességéül téve a bizottságnak, s megfelelt-e e kötelességnek? Mert akármily rakás számot összeállítani, előttem még nem bizonyít semmit. A hét tagból álló bizottság a végből volt kiküldve, hogy a múlt évben a ház elé terjesztett 1867-ki állami bevételekről és kiadásokról szóló kimutatást, valamint a 1868-ik évi zárszámadást tárgyalás alá vegye. Nem volt utasítja arra, mi módon vegye ezt tárgyalás alá, mert e tekintetben utasítást — ez az első eset levén — nem is lehetett adni. Mi volt tehát leginkább kötelessége? Az, hogy a tárgyalásnál figyelembe vegye az 1867-ik évi 653. sz. a. kelt határozatot és az 1868dk évi törvényczikket. Gondolom, nem állítja senki, sőt maga a pénzügyminiszter sem állította, s a hetes bizottság sem mondja, hogy az 1867-ki kimutatások tökéletesen constatálják az az évi bevételeket és kiadásokat. Ezt állítani nem lehet, azért sem, mert a hol a költségvetést nem mi csináltuk, lehetetlen, hogy a számadás oly tökélylyel bírjon, minővel bírhat az, ha rendszeresen átvizsgált költségvetési törvényre támaszkodik. Hogy a bizottság a különbségek földerítésére mindent megtett, ez kitetszik, ha jelentésének első lapját megnézzük. A mi már az 1868-iki számadásokat illeti, ezekre nézve a bizottság sokkal kellemesebb helyzetben volt, mert előtte feküdt a költségvetésről szóló 1868-iki XXVIII-ik törvényczikk. Itt legalább a költségvetés már szabályozva volt és a bizottság igy könnyebben járhatott el. Mikép járt el a bizottság e tekintetben, ez ki van mutatva a jelentés 15-ik lapján, a hol fölsorolja mindazt, mi volt kötelessége, és mit tett, és ugy hiszem, ha azt bárki figyelemmel olvassa, meg fog győződni arról, — természetesen ha elfogultság nélkül akar ítélni — hogy csakugyan egészen megfelelt kötelességének. Kétséget nem szenved, t. ház, hogy minden ügynek megítélésénél sok tekintetben határoz az álláspont, melyet elfoglalunk. Es én épen nem csodálkozom azon, hogy Ghyczy Kálmán képviselő ur nem helyeselte a hetes bizottság eljárását, mert helyeslésének következménye okvetlenül az lett volna, hog}

r a törvény értelmében föl kellett volna menteni a pénzügyminisztert ; ugy viszont ő nem fog csodálkozni, hogy — miután én előre kimondtam — bizalmamat a hetes bizottság iránt, és azt tartom, hogy nemcsak lehet, de kötelességünk is az 18á8-ki törvényczikk értelmében, melyet ugy szólván ma van alkalmunk legelőször gyakorlatilag életbeléptetni, a számadásokat megvizsgálni, hogy mondom, én munkájával meg vagyok elégedve ; mert a bizottság ugy járt el, mint a ház tőle megkívánta, vagyis : teljesítette kötelességét. A ház a jelentésből meggyőződbetik arról, hogy azon eltérések, melyek az előirányzat ós a zárszámadások által kitüntetett tényleges kezelése eredménye közt fönforognak, részint az eltérés szüksége, részint későbbi törvények által igazolva vannak, ha erről meggyőződött a ház—természetesen mindenkinek meggyőződése szabad •— jóváhagyja a minisztériumnak két évi kezelését, megszavazza az eltérésekre nézve a fölmentést, és egyidejűleg a zárszámadásokat a háznak múlt évi deczember 2-ikáról kelt 86-ik számú határozata értelmében teljesítendő vizsgálat végett a fölállítandó számszékhez áttétetni határozza. Ezt tartalmazza az általam beadandó határozati javaslat, méltóztassék megengedni, hogy azt fölolvassam. (Halljuk!) (Olvassa a határozati javaslatot. Fölkiáltások bal felől: A jegyző fogja fölolvasni'.) Én tökéletes nyugitlommal hallgattam azt, a mi a másik oldalon mondatott: kérem tehát, hogy most engem méltóztassanak meghallgatni. (Olvassa határozati javaslatát.) „A bizottság beterjesztett jelentéséből a képviselőház meggyőződvén arról, hogy a minisztérium az 1867. és 1868-ik évi pénzügyi kezelést illetőleg az 1867-ik évi márczius 2-án kelt határozat és az 1868-ik évi XXVIII-ik törvény-