Képviselőházi napló, 1869. VII. kötet • 1870. márczius 10–ápril 7.

Ülésnapok - 1869-156

266 156. országos Diés márczius 30. 1870. begyen lakó Therézia nevű szőlőben fődékány Bartha János, a Katalin nevű hegyben fődékány ifjabb Péter István, az őrkei hegyben fődékány Jova Juonnak, Aranyos-Gerenden lakó gróf Klebesberg Vilmosné és gróf Spannoehiné Hankó Annának ellenök indított dézsmás szőlőjük visszaváltási keresetnek megszüntetése és rendes bíróságához leendő utasítása tárgyában, Wáchter Frigyes: T. ház! Átalánosan elismert tény, hogy az 1868-iki törvényczikket, mely az erdélyi vaspálya kiépítését tárgyazza, egész Erdély legnagyobb örömmel fogadta és üdvözölte, mert valahára ezen — a természet által oly gazdagon megáldott és az előbbi kormányrendszer alatt oly mostohán kezelt — országnak legalább vasútja lesz. E fölötti Örömünk annyival nagyobb volt, a mennyiben a törvényczikk az erdélyi vasút be- és kivezető pontjául Kolozsvárt és Brassót jelölvén ki. az egész ország jogos kívánságát elégíti ki és kétségen kívülivé tette azt, hogy a Dunafejedelemségekbe vezető és századok óta fönálló kereskedelmi út ezentúl is érintetlenül hagyatik; nemkülönben, hogy a vasútépítéseknél azon legjózanabb és egyedül helyes alapelvet tette magáévá, hogy a hazai kereskedelmi ipart elömozditani és emelni kell. A házszabályok nem engedik meg, hogy hosszasabban indokoljam mterpellatiómat. tehát kénytelen vagyok csak annak kijelentésére szorítkozni, hogy több mint 20 év óta az erdélyi vaspályának Kolozsvár és Brassó melletti elvezetését Erdély intellegentiájának legnagyobb része, az erdélyi kereskedelmi és iparkamara, volt erdélyi főkormányszék, az ő fölsége udvari kanczelláriája, és a mag}

r

ar, székely, román és szász törvényhatóságok legnagyobb része és átalában a legértelmesebb szakférfiak ajánlották, és e vasútnak a bodzái szorosan átvezetése mellett nyilatkoztak, mint a mely a legkevesebb talajnehézségekkel jár, és ezért is az oláhországi öszszeköttetésnek leginkább megfelel. Az Ojtozon való átvezetésről soha sem volt szó és nem is lehetett. Tekintetbe véve azt, hogy az erdélyoláhországi kereskedelem ugy áll az erdély-moldvai kereskedelemhez, mint 8 az l-hez, annál fogva positiv bizonyosságnak mondható, hogy ha a vaspálya Ojtozon keresztül vezettetnék, akkor az egész erdélyi kereskedelmet, de főkép ez országnak fő és egyetlenegy kereskedelmi városát igen érzékeny veszteség érné, a nélkül, hogy azon vidék, a melyben az Ojtozon át vezetendő vaspálya részesülne, említésre méltó előnyt nyerne. Mert a kereskedelmi összeköttetések leginkább Brassó és Brassón túl Oláhország felé, nem pedig Moldva felé gravitálnak. Mindezek daczára a cs. kir. főkonsul Zulauf, állítólag Beust gr. meghagyásából, az ojtozi csatlakozás mellett nyilatkozott Bukarestben, s ez által Erdély legnagyobb része, különösen azon város, mely egyedüli kereskedelmi város.. Elnök: Kérem a t. képviselő urat, méltóztassékírövid indokolással kisérni interpellátioját. Wáchter Frigyes ; Erdély nagy része és különösen azon város, a mely kereskedelmi fővárosa. . . Elnök: Kérem a képviselő urat, méltóztassék figyelni a házszabályokra, és rövid indokolással tessék az interpellátiót megtenni. Wáchter Frigyes: Habár én részemről meg vagyok győződve arról, hogy a parlamentáris kormány a haza iránti kötelessége érdekében egy kényszerhelyzetet, melyet ma Oláhország alkotni akar, nem fog elismerni, mivel ez Magyarország méltóságával és tekintélyével nem fér össze, hogy Magyarország saját érdekeit Oláhországnak alárendelje, (Helyeslés a szélső balon) és a t. kormány kötelességét fogja teljesíteni; de nem hallgathatom el, hogy oda haza nálunk az aggodalom legnagyobb mérvre emelkedett: szükséges tehát, hogy a kormány az országgyűlés termében nyíltan kijelentse, hogyan áll ezen tárgy ? Én magam nyíltan kijelentem, hogy Erdélynek kereskedelme egészen tönkre van téve, és emelkedésünknek vége van, ha az ojtozi szoroson vezetendő összeköttetés megengedtetik. Bátor vagyok tehát a következő interpellátiót intézni a közlekedési miniszter úrhoz : Széll Kálmán jegyző (fölolvassa Wáchter Frigyes interjtettáüját) : „Tudomásra jutván, hogy Zulauf cs. kir. főkonsul — állítólag a közös külügyminiszter Beust gróf utasítása folytán — a román kormánynál a Moldvába vezető Ojtoz városnak az erdélyi és román vasutak csatlakozási pontjául kijelölését támogatja, holott a hazai kereskedelem évszázadok óta Brassó és Brassóból Oláhország és nem Moldva felé halad; hogy továbbá a román kormány — román lapok közleményei szerint — a kamarához törvényjavaslatot nyújtott be, melyben a román vasútnak az erdélyivel való összekapcsolása pontjául Ojtoz ajánltatik; én azon körülménynél fogva, mivel én a fővasutnak kezdeményezési jogát, ha a vonatkozó szárnyaló hirek igazak, hazánk kereskedelmi érdekével homlokegyenest ellenkezőnek jelezni vagyok kénytelen, másrészt pedig, mert én, bár a szomszéd állam jogait mindenkor tisztelem, a vonatkozó Ausztria-Magyarország és Románia közt függőben levő egyezkedés megtörténte előtt egy fait aceomplinnk megteremtését és a magyar törvényhozás számára ez által okozott kényszerhelyzetet, a magyar-osztrák állam méltóságával és hatalmi állásával összeegyez-