Képviselőházi napló, 1869. VII. kötet • 1870. márczius 10–ápril 7.

Ülésnapok - 1869-155

260 155. országos ülés márczius 29. 1870. misiteni azon concessiot, mely magában semmissé lett volna annyival inkább, mert a mit 1869. april 21-ig beépítettek ezen társulatok, nem a maguk pénzéből építették, hanem azon 5 millió írtból, melynek előlegezésére a kormány magát kötelezte. Ezen állítása is szintén alaptalan. (Zaj bal felől.) Méltóztassék a hivatalos adatokat meghallgatni, elhoztam; föl is olvasom és azokat kétségbe vonni nem engedem. (FölkiáÜás szélső bal felől: Kitűnik a vizsgálatból.) Hallottam egy fölszólalást, hogy kitűnik a vizsgálatból. Mi más a parlamenti tárgyalás, mint az ügy körül egy nagy vizsgálat az ország szine előtt? (Helyeslés.) Ezen jegyzőkönyvekhez csatolt iratokból kitűnik az, hogy a magyar minisztérium annyiban is javított a kiadott engedélyen, mert megállapította, hogy csak akkor, miután már a társulat részéről egy nevezetes összeg ruháztatott be, fogja az 5.000,000 frtot folyóvá tenni, még pedig nem egyszerre, haaem két részben, mindig aránylag a többi befektetéssel. Föl is fogom ez iránti rendeletemnek szavait olvasni, a melylyel bebizonyítom, hogy 1869. april 21-én, mely időről azt állítja a képviselő ur, hogy a mi azelőtt épült, az mind az állam pénzebői épült, még egy garast sem kaptak az engedélyesek. (Élénk fölkiáltás jobb felől: Erre kell vizsgálat!) Tehát ennyiben is javult a szerződés. Továbbá t. ház, itt beszél a t. képviselő ur sok mindenfélét arról: minő engedélyátruházáSok történtek. Oly nagy súlyt fektetett beszédében arra, hogy ö gyakorlati ember és sokat járt a külföldön, sőt talán még vasúti concessiókkal is foglalkozott, (Derültség jobb felől) hogy föl kell róla tennem, miszerint tudja, hogy az államnak s államkormánynak, mihelyt egy társulat alakult és részvényeket kibocsátott, oly joghatalmat gyakorolni, hogy az engedélyt magát megsemmisítse , jogilag lehetetlen. — A részvény társulat pedig megalakult, mint idéztem, a közlekedési miniszternek hozzám intézett átiratában ez áll : (Olvassa) „Az általam megerősítési záradékkal ellátott engedélyátruházási egyezménynek hiteles másolatát egy példányban van szerencsém hivatalos tisztelettel szives tudomásvétel végett azon hozzáadással átküldeni, hogy az általam szintén megerősített alapszabályok niteles másolatait azoknak elkészítése s az igazgató tanácsosok névsorának kiegészítése után Nagyméltóságodnak több példányban hasonlóan megküldendem." Tehát a közlekedési minisztérium minden engedélyezésnél a szabályszerű eljárást követte. És e szerint valóban volt egy a törvény és engedély érdekében alakult társulat. Egyébiránt egy régi példabeszéd azt mondja: „hallott valahol harangozni," és igy kell mégis lenni valaminek a dologban. Igaza van: van valami a dologban és meg is mondom azt a valamit. (Halljuk!) A magyar minisztérium követve ugyanazon eljárást, melynek jelzésére idéztem azon jegyzőkönyveket, melyek a közlekedési minisztériumban tartott tanácskozások folytán készültek, eddig a pontig az egész eljárást a dolog természete szerint a közlekedési minisztérium vezette, és csak itt léptem én előtérbe. A kassa-oderbergi vasútépítés vezetésére nézve, és átalában a szerződés pénzügyi oldalának megtartására nézve kételyeim támadtak a társulatnak eljárását illetőleg és érintkezésbe tevén magamat az alakult társulat elnökségével s az alelnökség figyelmeztetvén engem erre, a következő rendeletet küldöttem nem az építkezési vállalkozókhoz, hanem a társulat elnökségéhez, mert a kormány érintkezésében mást, mint a társulatot és az azt képviselő választmányt nem ismerhet: „Folyó hó 10-kén érkezett előterjesztésében az igazgató-tanács a folyó évi október 16-án 1622. p. m. sz. a. átküldött pénzügyi szabályzat értelmében a Société Internationale a társulati értékekből leteendő 5°/

0 biztosíték csekélységét indokolván, annak fölemelését hozza javaslatba, a nélkül, hogy a szükségesnek tartott fölemelés módja iránt határozati javaslatot tett volna." Maga az igazgató-tanács ugyanis, mely a társulat érdekeit képviselni volt hivatva, látván az építésből is a pénzbeszerzési szerződésből folyó hátramaradásokat, fordult a minisztériumhoz, és azt monda, hogy ámbár az illetőkkel kötött szerződósben kikötött 5% cautio letétetett , ez a vállalat teljes biztosítására elégségesnek nem mutatkozik. Ekkor szerettem volna találni módot, mely által ezen concessiot — a mennyire lehet — érvénytelenítsük és fölhasználjuk azon különbséget, mely az 1 367-iki és tavasza és 1870-iki tavasza között létezett. Ezen időszak alatt ugyanis megerősödvén az alkotmányos viszonyok, az állam hitele emelkedett s igy olcsóbban lehetett pénzt kapni. Elismerem, hogy drága volt az első szerződés, de azon viszonyokat tekintetbe véve még sem volt drága, ha tekintetbe veszszük, hogy a Rudolf- és József-vasut iránti szerződések hasonló föltételeket foglalnak magukban. Tanácskoztunk e végből a jog embereivel és találtunk egy pontot, nem ugyan ott, hol a képviselő ur kereste, t. i. a concessiókban, rósz informatióia után azt állítván, hogy a concessiónak valamely világos pontja szerint lehet eljárni, hanem létezett egy átalános vasutak engedélyezésére vonatkozó törvény