Képviselőházi napló, 1869. VII. kötet • 1870. márczius 10–ápril 7.

Ülésnapok - 1869-155

'55. országos ülés márczius 29. 1870, 24:7 mert hiszen, ezen ténye által a minisztérium keblébeni eljárást helyeselte? Én emlékeztetem mindazokat, kik a vasutengedélyezések fölötti tárgyalásokban, mint a háznak tagjai a bizottságokban vagy magában a házban részt vettek, hogy egyátalában nem lehet azt mondani, hogy abban az eljárásnak helyeslése foglaltatnék, sőt emlékeztetem magát a t. államtitkár urat, hogy nem egyszer volt ezen eljárás megtámadva, hogy az államtitkár ur és mindnyájan azt mondták akkor, és ez volt az argumentumjok, — melynek tekintve az akkori helyzetet, meghódoltunk, hogy igaz, ezen eljárást nem lehet egészen szabályszerűnek mondani; de az országnak vasutakra okvetlenül szüksége van, és a pénzpiacz kedvező állapotát a formákhoz, a szabályszerűséghez ragaszkodás miatt elszalasztani nem szabad. Tehát ezen indoktól vezéreltetve, tekintve a vasutaknak szükségét, tekintve azt, hogy abban késedelmeskedni nem volt szabad, az országgyűlés megszavazta a legszükségesb vasutakat, de nem azért, mert helyeselte az eljárást, hanem azért, mert oly fontosnak tartotta a vasutak létesítését, hogy nem akarta az eljárás hibái miatt azt megakasztani. (Zaj. Httjukl) De folytonosan igértetett és folytonosan vártuk, hogy az eljárás szabályoztatni fog. Es miután ez nem történt, ismét emlékeztetem a t. házat, hogy az 1868. év végén az ellenzék egyik tagja, b. Podmaniczky képviselő ur indítványt is tett le a ház asztalára — mely azonban akkor már nem tárgyaltatott — hogy a ház mondja ki: miszerint addig, mig az egész eljárás szabályozva nem lesz, mig a vasúthálózat terve lényegesen megállapítva nem lesz, több vasútnak engedélyezésébe ne bocsátkozzék. (Igaz! balról.) Az igen t. államtitkár ur azt sem értheti, hogy miként lehet megütközni abban, hogy a minisztérium a fiumei, illetőleg károly város-fiumei vasút iránt az országgyűlés megkérdezése nélkül egy több, számos millió értékre menő szerződést kötött? Ő azt mondja, a vasút építése a törvénybe föl volt véve, azontúl a kormány administrativ utón annak kiadására szerződést köthetett és fölszólított, hogy mutassunk törvényt, mely a kormányt ettől eltiltja. A fiumei vasút építéséről szól az 1868: XLIX. tör vény czikk, mely midőn meghatározza, hogy mely vasutak legyenek a vasutak és csatornák építésére fölvett kölcsönből építendők, az első §. c) pontja alatt azt mondja: Az alföld-fiumei vasút károly város-fiumei részén megkezdett munkálatok folytatása eszközöltessék. Ez tehát teljesítendő a kölcsönből. Már most, miután a törvényhozás ezt kimondta, én igen különösnek találom, hogy egy egészen más eljárást, az az: hogy nem a vasúti kölcsönből a munkálatnak folytatását, hanem a munkálatokra vállalkozók részére kiadását ugy lehessen föltüntetni, mint a mely ezen törvényből következőleg a kormánynak oly joga, melyhez a háznak többé szólása nincs. Mert, igaz, törvényt, mely ettől eltiltja a kormányt, idézni nem tudok ; de hiszen, arra sem mutathat uekem az államtitkár ur törvényt, hogy a minisztériumnak az országházat vagy ő felsége palotáját nem szabad eladni. Ha tehát minden szabad volna, mit a törvény egyenesen nem tilt, akkor ezt is megtehetné époly joggal a kormány. (Zaj jobb felől. Halljuk!) Vannak, t. ház, bizonyos dolgok, melyektől nem kell, hogy törvény tiltsa el a kormányt, s ilyen mindaz, a mi az ország vagyonát illeti, a mi az ország terheire vonatkozik; mert itt nem az szabad a kormánynak, mitől a törvény el nem tiltja, hanem csak az, mire a tőrvény egyenesen fölhatalmazta. Az ilyen eljárást én határozottan helytelennek és indokolatlannak találom. A t. államtitkár ur a déli vaspályának szerződését illetőleg is nyilatkozott. Én itt sem fogok részletekbe bocsátkozni; de meg kell említenem egy körülményt. Ő legelőször azt mondta, hogy e szerződós a minisztérium által elfogadva nincs, az országot nem kötelezi és nem is kötelezheti mindaddig, mig a minisztérium előterjesztése folytán törvényhozási intézkedés nem jön létre. Nagyon helyes. De azt kérdem, hogy mi: szabályozta tehát három év óta a minisztérium eljárását e társasággal szemben? más alap hiányában okvetlenül azon szerződés, a mely minket nem kötelez. De azt is mondja továbbá, talán épen ennek igazolásául, hogy azon szerződés azonban oly jó, oly kedvező az ország érdekeire nézve, hogy annak idejében is nem fog mást tehetni, mint azt elfogadás végett ajánlani. És indokolta ezt azzal, hogy a netto-jövedelem biztosítása helyett a, bruttó-jövedelem biztosítását veszi alapul. Én nem akarok a fölött vitatkozni most: melyik előnyösebb, melyik hasznosabb, de a két eset közül csak egy lehet; vagy hasznosabb a bruttójövedelem utáni biztosítás, vagy nem? Ha hasznosabb, véghetetlen nagy hibát követett el a közlekedési minisztérium, hogy minden vasutat nálunk nem a bruttó, hanem a netto-jövedelem szerint biztosított. Ha károsabb, akkor ez bizonyára nem a déli vasút társaság iránti részrehajlatlanságáról tanúskodik, hogy mikor arról volt szó, a bruttó jövedelmet állítja előnyösnek. De egyébiránt azt is meg kell itt jegyeznem, hogy ha, miként ő monda, a déli vaspálya költségei 740 és egy néhány ezer írtra vannak fölvéve, akkor az iránt a 100,000 frt. bruttó-jövedelem borzasztó nagy- összeg, mert az minden