Képviselőházi napló, 1869. VII. kötet • 1870. márczius 10–ápril 7.
Ülésnapok - 1869-155
155. országos ülés mározins 29. 1870. 245 pedig azon szerb lapokból, melyeket mindkét — a szerb és a magyar — kormány subventionált. Hogyha a dolog törvényes és szabályszerű irton ment volna, a panaszlónak kevesebb panasza és csekélyebb és rövidebb szenvedése lett volna ; de jelen esetben egy részről az intriga és hízelgés, más részről a terrorismus és pressio politikája a törvénykezésre döntő befolyással birt. A letartozkodott panaszt emelt az eljárás ellen az igazságügyminiszter ur előtt, a mint a panaszhoz csatolt melléklet is tanúsítja, de az igazságügyminiszter ur azzal mentegette magát, hogy a bírósági ügyekbe nem akar avatkozni, habár ő figyelmeztetve volt, hogy a belügyminiszter ur az egész idő alatt ezen ügybe avatkozott, s elnökileg és táviratilag a dolog menetére befolyt. Ebben áll a panasz mindkét miniszter ellen : a belügyminiszter ellen azért, mivel a panaszlót minden alap nélkül letartóztatta, ós hoszszas szigorú politikai fogsággal kínoztatta és mivel azután is a dolog menetébe avatkozott; a másik ellen pedig azért, mivel nem akart anynyira befolyni, hogy a politikai közegek abbeli befolyását gátolja, s hogy a vizsgálat szántszándékos huzás-vonásának ellent álljon, daczára annak, hogy e tekintetben az országgyűlésben interpellatio által figyelmeztetve és fölhiva volt. T. ház! Mai nap a politikai emigratio . . . Elnök: A szabályok értelmében figyelmeztetem képviselő urat, hogy nem beszélhet a tárgyhoz, hanem csak rövid indokolást tehet. Miletics Szvetozár: A nép politikai szabadságának menhelye és élesztője. . . . Elnök: Ismételve kérem a képviselő urat: tessék rövid indokolással élni. Miletics Szvetozár : És van neki nemzete szabadságáért annyi, sokszor több érdeme is mint azoknak, kik a csatatéren szabadságért harczolnak, és hogyha valaki köteles a politikai menekült becsületét, személyes szabadságát és biztonságát respectálni : ugy bizonyosan ezen ház magyar nemzetiségű tagjai, a mely nemzetiség fiai annyi éven át más európai népeknél asylumot és politikai vendégfogadást szükségeltek, és biztosan élveztek; a figyelem azon foka, melylyel a t. ház viseltetni fog az első szerb emigráns iránt, ki a magyar törvény oltalma alatt volt, de a politikai intrigának áldozata lett, lesz mértéke annak, mennyire volt méltó Európának a magyar emigratio iránt tanúsított vendégfogadása ; és mielőtt a panaszló az európai közvélemény előtt panaszát emelné, appellálok én a ház igazságérzetéhez. Elnök: A pénzügyi bizottság előadója fog jelentést tenni. Széll Kálmán a pénzügyi bizottság előadója (olvassa a pénzügyi bizottság jelentését, a Simay Gergely és képviselőtársai által as állami ut- és hidvámok megszüntetése tárgyában.) Elnök: T. ház! Még négy jelentése van a pénzügyi bizottságnak, melyeket tárgyalás alá kell venni, hogy még a költségvetési törvény összeállítása előtt meghaladtathassanak. Ezen most fölolvasott jelentés már ki van nyomva és a tagok közt szét van osztva. Ezen kivül az 1870-ik évi államköltségvetés, és az államszámszámvevőszékre előirányzott 80,000 frtnyi összeg tárgyában, a Patrubány Gergely indítványára s a Pest megye központi törvényszéki bíráinak kérvényére vonatkozó jelentés, melyeket előlegesen kellene tárgyalás alá venni. Ha méltóztatnak megengedni, ugy ezt a holnapi napirendre tűzöm ki. A szavazatoknak összeszámítása nincs még tisztára leirva, addig, mig azt meghozzák menjünk át talán a napirendre. A tárgyalás tegnap be levén fejezve, még az indítványozónak, és ha tetszik, a kormánynak van szava. Tisza Kálmán T, ház! Midőn a szóban forgó tárgyhoz a házszabályok által adott jogomnál fogva ismét hozzászólok, teendem azt tárgyilagossággal, melylyel egyátalában ez- ügyhöz elejétől fogva szólottam. És itt legelőször is örömmel constatálom azt, hogy most az ujabban kifejlődött vita alkalmával az, hogy indítványom és hogy egyátalában egy ily vizsgáló bizottság kiküldése, melyről itt szó van, ellenkeznék a parlamentalismus és a miniszteri felelősség elveivel, nem vitattatott; örömmel constatálom, hogy legalább nem vonatott többé kétségbe, mint vonatott az első alkalommal, hogy éhez a t, háznak megegyezőleg amaz elvekkel teljesen joga van. Ez elismerve levén, a kérdésnek e részéhez többé szólani nem is tartom szükségesnek, s főleg arra fogok szorítkozni, hogy igazoljam azt, miszerint igenis helyes, sőt szükséges, hogy a ház ezen most már mindenki által elismert jogát ez esetben gyakorolja, és hogy ezen jog gyakorlására nézve az általam benyújtott indítvány helyes. Mielőtt ezt tenném, pár észrevételt azonban kell tennem az igen t. államtitkár, és az igen t. miniszter ur beszédére, előre is megjegyezvén, hogy én az egyes tételek részletezésébe bocsátkozni nem fogok: mert nem mondom ugyan, hogy ilyen részletes tételek fölhozása a vizsgálat indokolásának czéljából nem helyes ; de azt tartom, hogy utoljára is, miután már ily részletes tételek egy és más részről fölhozattak, ezeket ismételni, s e tekintetben mélyebben behatolni I akarni nem volna részemről helyes.
