Képviselőházi napló, 1869. VII. kötet • 1870. márczius 10–ápril 7.

Ülésnapok - 1869-154

154. országos Ülés márczius 28. 1870. 2?.$ italában sokat foglalkozott volna. {Fölkiáltás bal felől .-Egészségi szempontból!) Semmi tekintetben! Azt mondja továbbá a többi közt (Zaj, halljuk!) a képviselő ur : ő meg nem foghatja, hogy az államtitkár ur azt mondja, mennyi tömérdek munka van ott, hiszen az mind egy chablon után készül! Engedelmet kérek, hogy ha tisztán tervről szól a képviselő ur, akkor igen természetesen egy fiatal gyerkőczöt fogok odaállítani, ki által egy már elkészített terv után anynyi pausát csináltatok a hány tetszik. De itt nem tervrajzról van szó, hanem arról, hogy sok ezer őrház különböző helyen és a helyhez alkalmazva külön tervezet szerint készüljön; ily esetben szigorú felügyelet alá kell venni a munkát még akkor is, hogyha a vállalkozóknak nem tetszenék, és hogy ez nagy munkával jár, azt meg fogja nekem engedni a t. képviselő ur. Ha átalában járt a képviselő ur a mi vonalainkon, akkor én igen természetesnek találom, hogy ő csak azt látta, a mi a vonalon fölül volt, tehát a tulajdonképeni épületeket; de hogy az alépítmény mibép készült, azon épen nem csodálkozom hogy azt nem látta. De meg fogja nekem engedni, — és erre választ adhat neki minden barátja, a ki a vasútépítés gyakorlatának ismereteivel bir, — hogy egy vasútépítésnek a tulajdonképeni megítélése abban rejlik, hogy a trace mikép állapíttatott meg? mire nézve semmiféle chablon nem létezik, de igenis szükséges a genialis conceptio. Ez fogja meghatározni, vajon az építmény jó-e vagy rósz? erre nézve sem ő, sem más chablont fog adni. Gúnyos megjegyzéseket tett a normalékra nézve átalában, hogy azok szerint előbb rövidebb, azután hosszabb indóházakat csináltak, és kiemeli, hogy mily helytelen gazdálkodás volt az, hogy mikor eleinte egy pár ezer frt több költséggel meg lehetett volna csinálni az indóházat, hogy ha mindjárt a Kellő helyen építtetett volna : később azt megváltoztatni, és egészen máskép kellett építeni. Erre nézve fölvilágositásom abban áll, hogy mikor Weikersheimnak a vonalak szerződés utján kiadattak, akkor a közlekedési minisztériumnak normál tervei a vasutakra nézve átalában még el nem készültek; a miniszter alapos tanulmányozás utján, tehát nemcsak ugy. amint a képviselő ur hiszi, a déli vaspálya-társulat mintái után indult, habár azok után indulva is a legjobb minták után indult volna. — mint tehát mondom, — e normál tervek később készültek el, és igy természetesen már a munkában levő vasutaknál is az lőn alkalmazva, a mi később czélszerübbnek mutatkozott. Azt mondja továbbá a t. képviselő ur, hogy ő különösnek találja, hogy már harmadizbt-n változtattunk ezen normálékon, s hogy sohasem tudunk ezekkel megállapodásra jutni. Ennek azonban van oka, mely azt bizonyítja, hogy a vasutépitészeti igazgatóság közegei nem henyélnek, hanem folytonosan javításokra törekednek. Ezután bírálat alá veszi képviselő ur a kőszénkocsikat, melyek a mi mintáink után készültek. Nem akarom az ő szavait idézni, mint adatokat, ámbár itt van a beszéde kezemnél, hanem csak egyszerűen ellenészrevételeimet, a mint följegyeztem, adom elő. A közlekedési minisztérium szabványai szerint készült, és most már több vasúttársaságnál alkalmazásban levő mintakőszénkocsik 1 — 8 mázsával nehezebbek, mint például a Ferdinánd északi pályán alkalmazott kőszénkocsik. Azt mondja at. képviselő ur, hog\

r ezzel a holt súlyt szaporítottuk, de elfeledé azt, hogy miből eredett ezen holtsúly szaporodás. — Eredett először abból, hogy az ily kőszénkocsik oldalai sokkal magasabbra vannak készítve, minél fogva nemcsak kőszén, — hanem szükség esetében gabnaszállitásra is alkalmasak; s eredett másodszor onnan, mert a kocsik minden alkatrésze sokkal szilárdabban készíttetett, mint eddig; és pedig azért, mert ha igy az első kiállítás, a kocsik első berendezése többe kerül is, a föntartási költségek annál csekélyebbek. Ez csak haszon az országra, és különösen czélszerü Magyarországon, hol megfelelő gyárakkal nem rendelkezünk. Áttér azután képviselő ur egy hosszadalmas statistikára, és azt mondja, hogy az államvasuttársaságnál ennyi tisztviselőből ennyi perezent magyarországi ; a déli társaság statistikáját is elmondta, és igy sorba veszi a magyarországi vasúttalsulátok statistikáját. Engedelmet kérek, ha a társaságoknál nincs annyi magyar alkalmazva. mint a mennyit mi óhajtunk: nemcsak ő, de elhiheti, én is fájlalom ; és azt, hogy a kormány ezt érezte, hogy e hiányokon segíteni akart, világosabban semmi sem bizonyítja, mint az, hogy a miniszter 3 év óta megfelelő összeget vett föl a budgetbe, hogy fiatal emberek e ezélra kiképeztessenek. Hogy különben statistikai kimutatása szerint szintén az derült «i, — hogy azon társaságok, a melyek Magyarországon vasutakat birnak és melyek vonalai ujabb időben lettek concessionálva, ha mondom azt tapasztalja, — hogy ott már több a magyar és kevesebb az idegen tisztviselők száma, akkor engedje meg hinnem, hogy a kormánynak is van ebben némi része. Ezentúl egész másik állításában képviselő ur sértve látja a törvényt és a parlament tekintélyét az által, hogy gyakran változtatások fordulnak elő azon eredeti tervezeti megállapo-