Képviselőházi napló, 1869. VII. kötet • 1870. márczius 10–ápril 7.

Ülésnapok - 1869-153

196 153. országos ülés márczius 26. 1870. ségérzetében adtam be a megtámadtatás har­mdik napján ezen indítványomat ; ós csakis ak­kor, midőn épen az előttem szóló miniszter ur Csernatony képviselő társunknak adott válaszá­ban egy szóval sem órinté a Hollán Ernő el­len intézett gyanúsításokat; egy szóval sem érinté az általa kért enquéte kiküldését. Ek­kor tettem indítványomat. Ez a tényállás. A mi azon ellenvetést illeti, hogy az álta­lam indítványozott parlamentalis enquéte a mi­niszteri felelősség körébe vágna, mert Hollán Ernő egyszersmind államtitkár, erre nézve figyel­meztetem a t. házat az 1848-ki III. t. ez. 32. §-ára, mely szerint a miniszter csak oly tettért, melyet maga követ el, és oly rendeletért, me­lyet maga ir alá, vonathatik felelősségre, vagy helyeztethetik vád alá. Itt tehát hivatalnok tet­teiről szó nincs. (Mozgás a szélső balon.) Igaz, hogy ugyanazon t. ez. 4-ik szakasza azt mondja, hogy a minisztérium minden tagja felelős hivatalos eljárásáért; de véleményem sze­rint a miniszter hivatalos eljárása csak oly ha­talom gyakorlására terjedhet ki, melyet a tör­vény neki ad, tehát oly cselekményekre, me­lyekre a törvény által fel van hatalmazva; ha pedig oly hatalmat bitorol, melyet a törvény neki nem adott, akkor a törvényes rendes bíró­ság elé tartozik és ott vonatik felelősségre, nem pedig a parlament előtt, ugyanazt az 1848-ki IH. t. ez. 36. §-a is mondja, hogy t. i. akkor a köztörvóny alatt áll. Ez igy van Angliá­ban is, midőn valamely miniszter a habeas cor­pus actat megsérti: nem a parlament által vo­natik felelősségre, hanem a sértett polgár által a rendes bíróságok előtt. De midőn a habeas corpus acta törvény által fel van függesztve, akkor ennek megsértéseért csak a parlament ál­tal vonathatik felelősségre. Midőn tehát a miniszter hivatalos eljárása, melyért csak a patlament által vonathatik fe­lelősségre, ily korlátok közé szoritatik, én ré­szemről nem ismerem el azt, hogy az alárendelt hivatalnokok oly tettei, melyeket a miniszter tudta, rendelete nélkül elkövetnek, csakis és ki­zárólag a miniszteri felelősség körébe tartozná­nak, az az olyanok lennének, melyek iránt csak a minisztérium engedelmével lehetne a megvizs­gálást elrendelni. Mert akkor, t. ház, a minisz­ter a hivatalnok és a törvény közé állíttatnék, és akkor a hivatalnokot csak a miniszter utján, utoljára a parlament utján lehetne elérni, és akkor az egyes polgár szabadsága, az az biztossága, az egyes hivatalnokok vissza­élései ellen nem lenne egyéb, mint puszta szó; mert teljes biztosságot, sem a parlamen­táris szószék, sem a sajtószabadság, nem nyújt­hatnak, ha a polgár a rendes biró közbejárásá­hoz nem folyamodhatnék. Angliában a hivatal­nokok akkor is a rendes biró elé vonatnak, ha a miniszter által aláirt rendeleteket végrehajt­ják ; ez Wilkes^ hires perében bő mértékben ta­pasztaltatott. Én ezt nem alkalmazom ily kiter­jedésben Magyarországra: mert itt a törvény azt rendeli, hogy azon rendeletért, melyet a minisz­ter aláirt, egyedül a miniszter felelős; de épen azért, annyival nagyobb erővel következtetem azt, hogy mikor a hivatalnok nem a miniszter rendeletére, hanem annak akarata vagy tudta nélkül jár el, nem egyedül a miniszter rendel­heti el a megvizsgálást, de a cselekményért ren­des biró elé is állittathatik. Ezeket előre bo­csátva, jelen esetben, az államhivatalnok Hollán, egyszersmind képviselő is, ellene itt, ezen orszá­gos teremben, több képviselőtársam által min­denféle gyanúsítgatás intéztetett, sőt oly cse­lekményekkel gyanusitatott, melyeket mintegy a miniszter háta mögött követett volna el: s a háznak joga ne legyen a becsületében megsér­tett követ-társának igazolására utat nyitni ? A képviselők, kik őt e teremben megtámadták, sen­! kinek sem felelősek csak a háznak az itten ejtett szavak és elkövetett tettekért; nincs hatalom e termen kívül, mely a képviselőket arra szorít­hatná, hogy az itten ejtett szavakat igazolják, vagy visszavonják. Hiszen a miniszter ur né­hány nappal indítványom megtétele után jelen­tette a háznak, hogy egy miniszteriális enquéte van kiküldve és felszólította a képviselőket, hogy az előtt panaszaikat, gyanúsításaikat igazolnák. Jelent-e meg egy? Hiszi-e azt, hogy ez által igazoltattak hivatalnokai 1 ? Azok, a kik e pana­szokat és gyanúsításokat úgyis üres mendemon­j dának tartják, azok sem parlamenti, sem minisz­I téri enquétre nem várnak. De képviselőtár­| sunk megsértett becsülete, a minisztérium tekin­| télye, a ház méltósága okvetlenül kívánják, hogy ) mindazon gyanúsítások, melyek itten nyilvános ülésben ellene intéztettek, épen ugy nyilvános j ülésben vétessenek vissza. Erre csakis az álta­lam indítványozott választmány nyújt lehetősé­get, mert csak ez előtt kötelesek a képviselők felelni mindazokról, miket itt mondottak. E vá­| lasztmány hatásköre egyátalában nem vág a j miniszteri felelősség körébe, mert hiszen, csak I azon megtámadásokra terjeszkedik ki, melyek itt e házban történtek. A képviselő Hollánnak nincs más útja teljes igazolásához jutni, s azt hiszem, hogy a háznak joga nincsen ezt tőle megtagadni, Nem is foghatom meg, hogy, ha akkor, mi­j kor a tisztviselő eljárása iránt magán panasz ! folytán a rendes biró előtt jelen meg, a minisz­] téri felelősség egyátalában semmiben nem sér­! tetik meg; hogyan történhetnék ez akkor, mi-

Next

/
Oldalképek
Tartalom