Képviselőházi napló, 1869. VII. kötet • 1870. márczius 10–ápril 7.

Ülésnapok - 1869-153

196 153. országos ülés márczius 26. 1870. ségérzetében adtam be a megtámadtatás harmdik napján ezen indítványomat ; ós csakis akkor, midőn épen az előttem szóló miniszter ur Csernatony képviselő társunknak adott válaszában egy szóval sem órinté a Hollán Ernő ellen intézett gyanúsításokat; egy szóval sem érinté az általa kért enquéte kiküldését. Ekkor tettem indítványomat. Ez a tényállás. A mi azon ellenvetést illeti, hogy az általam indítványozott parlamentalis enquéte a miniszteri felelősség körébe vágna, mert Hollán Ernő egyszersmind államtitkár, erre nézve figyelmeztetem a t. házat az 1848-ki III. t. ez. 32. §-ára, mely szerint a miniszter csak oly tettért, melyet maga követ el, és oly rendeletért, melyet maga ir alá, vonathatik felelősségre, vagy helyeztethetik vád alá. Itt tehát hivatalnok tetteiről szó nincs. (Mozgás a szélső balon.) Igaz, hogy ugyanazon t. ez. 4-ik szakasza azt mondja, hogy a minisztérium minden tagja felelős hivatalos eljárásáért; de véleményem szerint a miniszter hivatalos eljárása csak oly hatalom gyakorlására terjedhet ki, melyet a törvény neki ad, tehát oly cselekményekre, melyekre a törvény által fel van hatalmazva; ha pedig oly hatalmat bitorol, melyet a törvény neki nem adott, akkor a törvényes rendes bíróság elé tartozik és ott vonatik felelősségre, nem pedig a parlament előtt, ugyanazt az 1848-ki IH. t. ez. 36. §-a is mondja, hogy t. i. akkor a köztörvóny alatt áll. Ez igy van Angliában is, midőn valamely miniszter a habeas corpus actat megsérti: nem a parlament által vonatik felelősségre, hanem a sértett polgár által a rendes bíróságok előtt. De midőn a habeas corpus acta törvény által fel van függesztve, akkor ennek megsértéseért csak a parlament által vonathatik felelősségre. Midőn tehát a miniszter hivatalos eljárása, melyért csak a patlament által vonathatik felelősségre, ily korlátok közé szoritatik, én részemről nem ismerem el azt, hogy az alárendelt hivatalnokok oly tettei, melyeket a miniszter tudta, rendelete nélkül elkövetnek, csakis és kizárólag a miniszteri felelősség körébe tartoznának, az az olyanok lennének, melyek iránt csak a minisztérium engedelmével lehetne a megvizsgálást elrendelni. Mert akkor, t. ház, a miniszter a hivatalnok és a törvény közé állíttatnék, és akkor a hivatalnokot csak a miniszter utján, utoljára a parlament utján lehetne elérni, és akkor az egyes polgár szabadsága, az az biztossága, az egyes hivatalnokok visszaélései ellen nem lenne egyéb, mint puszta szó; mert teljes biztosságot, sem a parlamentáris szószék, sem a sajtószabadság, nem nyújthatnak, ha a polgár a rendes biró közbejárásához nem folyamodhatnék. Angliában a hivatalnokok akkor is a rendes biró elé vonatnak, ha a miniszter által aláirt rendeleteket végrehajtják ; ez Wilkes^ hires perében bő mértékben tapasztaltatott. Én ezt nem alkalmazom ily kiterjedésben Magyarországra: mert itt a törvény azt rendeli, hogy azon rendeletért, melyet a miniszter aláirt, egyedül a miniszter felelős; de épen azért, annyival nagyobb erővel következtetem azt, hogy mikor a hivatalnok nem a miniszter rendeletére, hanem annak akarata vagy tudta nélkül jár el, nem egyedül a miniszter rendelheti el a megvizsgálást, de a cselekményért rendes biró elé is állittathatik. Ezeket előre bocsátva, jelen esetben, az államhivatalnok Hollán, egyszersmind képviselő is, ellene itt, ezen országos teremben, több képviselőtársam által mindenféle gyanúsítgatás intéztetett, sőt oly cselekményekkel gyanusitatott, melyeket mintegy a miniszter háta mögött követett volna el: s a háznak joga ne legyen a becsületében megsértett követ-társának igazolására utat nyitni ? A képviselők, kik őt e teremben megtámadták, sen! kinek sem felelősek csak a háznak az itten ejtett szavak és elkövetett tettekért; nincs hatalom e termen kívül, mely a képviselőket arra szoríthatná, hogy az itten ejtett szavakat igazolják, vagy visszavonják. Hiszen a miniszter ur néhány nappal indítványom megtétele után jelentette a háznak, hogy egy miniszteriális enquéte van kiküldve és felszólította a képviselőket, hogy az előtt panaszaikat, gyanúsításaikat igazolnák. Jelent-e meg egy? Hiszi-e azt, hogy ez által igazoltattak hivatalnokai

1

? Azok, a kik e panaszokat és gyanúsításokat úgyis üres mendemonj dának tartják, azok sem parlamenti, sem miniszI téri enquétre nem várnak. De képviselőtár| sunk megsértett becsülete, a minisztérium tekin| télye, a ház méltósága okvetlenül kívánják, hogy ) mindazon gyanúsítások, melyek itten nyilvános ülésben ellene intéztettek, épen ugy nyilvános j ülésben vétessenek vissza. Erre csakis az általam indítványozott választmány nyújt lehetőséget, mert csak ez előtt kötelesek a képviselők felelni mindazokról, miket itt mondottak. E vá| lasztmány hatásköre egyátalában nem vág a j miniszteri felelősség körébe, mert hiszen, csak I azon megtámadásokra terjeszkedik ki, melyek itt e házban történtek. A képviselő Hollánnak nincs más útja teljes igazolásához jutni, s azt hiszem, hogy a háznak joga nincsen ezt tőle megtagadni, Nem is foghatom meg, hogy, ha akkor, mij kor a tisztviselő eljárása iránt magán panasz ! folytán a rendes biró előtt jelen meg, a minisz] téri felelősség egyátalában semmiben nem sér! tetik meg; hogyan történhetnék ez akkor, mi-