Képviselőházi napló, 1869. VII. kötet • 1870. márczius 10–ápril 7.

Ülésnapok - 1869-148

146 148. országos ülés márczius 19. 1870. tem. E törvényjavaslat vérig sérti a nemzet önérzetét, becsületét, sirt ás a közerkölcsiségnek : mert bűnöket jutalmaz, hazaárulási bűnöket akkor, midőn a kormány még az erkölcsi elismerést is megtagadja a hazáért, a szabadságért vérüket ontott dicső honvédektől. E tőrvényjavaslat intő szózat, fölhivás — a jövőt illetőleg — a hazafiatlansági bűnök elkövetésére ; mert a mely kormány képes a múlt bűnét jutalmazni, azon kormány uralma alatt dúsan tenyészhetnek a haza elleni bűnök. (Fölkiáltások szélső bal felől: Igaz !) Én t. ház, meg vagyok győződve arról, miszerint ha a t. miniszter urak elhagyván bársony székeiket, széttekintenének az ország különböző vidékein, és látnák azt, minő ellenszenvvel, minő megvetéssel viseltetik a nemzet a hazaárulók irányában ; ha látnák azt, hivatalnokai, a financzok, mint fosztják meg a szegény népet az élet legszükségesebb kellékeitől azért, hogy önök uraim a nemzet ellenségeit jutalmazhassák : viszszaborzadnának eddig követett politikájuktól, s nem kivannak azt a nemzet képviselőitől, kiknek föladatuk, hivatásuk, kötelessógök a nemzet szellemi s anyagi jólétének előmozdítására működni, hogy a muszkavezetőknek, hazaárulóknak jutalmazására nyugdijt szavazzanak meg az éhező nép filléreiből. (Tetszés szélső bal felél.) En t. ház, miután nem akarom azt, hogy a népre rótt és már eddig is elviselhetlenné vált terhek még szaporíthassanak az által is, hogy ezen országgyűlés a muszkavezetők és hazaárulók részére nyugdijt szavazzon meg, és mert nem akarom, hogy a közerkölcsiség ezen törvényjavaslat megszavazása által, legalább meggyőződésem szerint, sirba temettessék : a tárgya lás alatt levő törvényjavaslatot még a részletes tárgyalás alapjául sem fogadhatom el. (Éljenzés bal felől.) Berzenczey László: T. ház! Szeretném, hogy azt, a mi nem megy a jegyzőkönyvbe, a mit a gyorsírók nem jegyeznek föl, megtudná az ország. (Halljuk!) Sok olyan történike házban, igy például csak a jelen kérdésben is. A többség nincs a házban, a vitatkozást nem hallgatja, akár fülit dugja be, akár mind kimegy ; de azért ha szavazni kell, akkor mind benn lesz. Vannak kellemetlen dolgok, melyeket nem szeretünk hallgatni, mert magunk magunknak sem szeretjük mondani. Ugy látszik, el vannak határozva arra, hogy meg kell adni, és igy minden esetre kényelmesebb, nem hallgatni az érveket, és csak ugy szavazni. (Derültség.) Vannak továbbá mégis dolgok, a melyek szintén nincsenek fölírva sem a jegyzőkönyvben, sem a gyorsírók által, igy például midőn a honvédségről volt szó, hányszor beszéltek a honvédekről, mindannyiszor gúnyos nevetés volt a válasz a jobboldalról. (Mozgás jobb felől.) Ezt — természetes — nem szokás följegyezni; ha ezt följegyeznék, meglátnók mennyi zsarnokságot követtek el csak ezen nyugdíjazási kérdésnél: azon a jobboldalról való „halljuk! a sok oh! oh! mintha" kiabálással, nagyon csodálkoznának sokan. De mindezt nem teszik be a jegyzőkönyvbe. (Jobb felől mozgás.) T. ház! Mikor hazajöttem a száműzetésből, gyakran én is mint Gubody Sándor barátom, a szószékre ugrottam, és elmondottam a mi a szivemen fekszik; de most már tudom, hogy önök oly erős keblüek, oly határozottak, hogy önöknek hiába szólok. De egygyel tartoznak önök : tartoznak azzal, hogy becsüljék és tiszteljék meg, habár deliriumnak tartják is azokat, mik a régi időkben, 1848 előtt szent eszmék voltak; ha azt ma egy agyafúrt eszmének, egy emigráns agyafúrt álmának tekintik is! A hazajött száműzött csakhamar kiábrándulva látja itt fölírva Dantenak ama mondatát: „Lasciate ogni sjjeranza!" „mondjatok le minden reményről!" De még inkább fáj az, hogy midőn kénytelenek vagyunk igy fölkiáltani, a ház többsége ebből még gúnyt is űz és ,óh! óh't! kiáltoz. (Mozgás jobb felől.) T. ház! Ez azon kérdés, a mely már akkor, midőn a budget tárgyalása megkezdődött, már fölmerült : ez azon semmiség, a melyre Kemény Gábor képviselő ur megmondotta, hogy ez az egerfark kérdése. Azt mondták önök, hogy ez áldozatot a politika és a méltányosság követelik! Kérem önöket, mondják meg önök politikájukat. Elmondták a dolognak politikai oldalát, midőn a honvédek kérdése forgott szőnyegen, mi ajánlottuk önöknek akkor — legalább én — hogy hát alkudjunk meg, pedig ezen a szélső bal csaknem megbotránkozott, és azt monda, hogy nem alkuszik: de én ajánlottam azt is, és ajánlom most is, hogy ne adjunk hát a honvédeknek országos segélyt, mert nincs eiegendő pénzünk! nincs egy fillérünk részökre; de ne adjanak önök a beamtereknek sem ; fogadják el az alkut, akkor nem lesz okunk vitatkozni! Hanem önök, a kik a honvédek ügyét országosan még tárgyalni sem akarták! a beamtereket most is évről évre az ország támogatásában részesitik. T. ház! Széchenyi István nagy hazánkfia azt mondja ,,Blick"-jében, hogy nem az rósz a mit tesznek és elkövetnek gonoszságból és tudatlanságból a beamterek, hanem az, hogy az őszinte magyar nemzetet erővel tanítják és kényszeritik hogy kezét-lábat csókoljon annak, akit ő gyűlöl és utál. Ezt Széchenyi István mondotta! És önök évről évre kényszeritik az országgyűlést, hogy