Képviselőházi napló, 1869. VII. kötet • 1870. márczius 10–ápril 7.
Ülésnapok - 1869-148
,9Ü 148. országos ülés mán képviselő ur a hosszabb időre terjedő megszavazás mellett felhozott, van még egy, melyet fölemliteni kívánok. Minthogy az 1867-iki törvényekben letett elvekből következik, hogy az udvartartási költségek fele Magyarország, másik fele Ő Felsége többi országa és tartománya részéről fizetendő : igen természetes lehet, hogy a megszavazást megelőzőleg a két kormány közt egyezségnek kell létrejönni, hogy a két törvényhozás részéről egyetértő megállapodás létesíttessék. Már ezen tekintetből is sokkal czélszerübb, ha ezen összeg hosszabb időtartamra, pl. 10 évre állapittatik meg. A mi magát az összeget illeti, engedje meg a. szélső baloldal, mely magát 1848-as pártnak nevezi, és melynek egyik tagja. Irányi Dániel, az összeg nagysága ellen fölszólalt, hogy azon megjegyzést tehessem, miszerint épen 1848 ban, mint tudjuk — három millió ezüst forintban állapitatott meg az udvartartási költség, tehát akkor, midőn a pénzérték átalában sokkal nagyobb volt, mint jelenleg; már pedig 3 millió ezüst forintnak pénzértéke bizonyára tesz annyit, mint az általunk előirányzott összeg. Még csak egy észrevételein van. Egy t. képviselő ur „láthatatlan kezekről" és ,,a nemzet jelleméről" szólott. Én megmondom, mit látunk most, mit előbb nem láthattunk. Látjuk teljesedve azt, mi után a nemzet századokon át vágyódott: körünkben látjuk 0 Felsége uralkodó házát, mely az évnek majdnem felét Magyarországon tölti, mi mindenesetre növeli az udvartartási költségeket, miután két helyen tart Ő Felsége — a törvényekkel egyezőleg — udvart. Ezen indok is, melynél fogva az országnak régi óhajtása, minek nyomát a corpus jurisban is találjuk, immár teljesült, arra indit, hogy fölkérjem a t. házat : méltóztassék a javaslatba hozott összeget megszavazni. (Helyeslés. ) Tisza Kálmán : A házszabályok értelmében szavaim félreértése ellen kell tiltakoznom ós azokat helyreállítanom. A t. miniszter ur azt mondta., hogy én roszalásomat fejeztem ki a felett, hogy az 1867dik évi törvény azt mondja, hogy egyformának kell a két állam udvartartási költségeinek lenni. Én azt nem mondtam, nem is mondhattam : mert az 1867-ik évi XH-ik t. ez, erről egyáltalában nem szól, sőt ellenkezőleg kimondja, hogy a magyar király udvartartási költségeit kizárólag a magyar országgyűlés határozza meg, és hogy ez egyátalában közös ügynek nem tekinthető. Ezt mondja a 67-iki törvény ; oem támadhattam tehát ezt meg azért, hogy közös ügynek tekintem az udvartartás költségeit, hanem igenis helytelenítettem azt, hogy daczára ezen törmárczius 19. 1870. vénynek a mi udvartartásunk költségeinek megállapítása, a mint a budgetből kitűnik, a kiegyezkedés tárgyává tétetett, holott arra semmi szükség nem volt, mert a magyar királynak udvartartási költségeit a magyar országgyűlésnek önállóan kell megállapítani. Almássy Sándor: T. ház! Engedelmet kérek, hogy türelmüket fölszólalásommal fárasztom. A t. miniszter ur ezen pártra mutatott és csodálkozását fejezte ki a fölött, hogy ép a 48-asok azok, kik sokallják a budgetnek megszavazását, holott 1848-ban kevesebb pénz levén, mégis többet adtunk. Ha a 48-iki állapotok mai nap visszavarázsolhatok lennének, szívesen nem 400 ezerét, hanem 1 — 2 millióval is többet adnánk, adnánk pedig azért, mert sem állam-adósságunk, sem quótánk nem volna, és azóta oly sok terhet vállaltunk el, hogy elmondhatjuk, a mint Schwartz Gyula monda : hogy elszegényedve koldusbotra jutunk, ha még emeljük a terhet, s azért azt lehetetlenségnek is tartom. Elnök : Elfogadja a t. ház a pénzügyi bizottság javaslatát? A kik elfogadják méltóztassanak felkelni. (Megtörténik.) A többség elfogadja. Következik a királyi udvartartás költségeinek tárgyalása. Széll Kálmán jegyző (olvassa a költségvetésben előirányzott 3.650,000 frinyi összegre vonatkozó tételi.) Ghyczi Ignácz; Az 1867-ikévi XH-ik t. ez. 7-ik szakasza igy szól : „A pragmatica sanctió szerint közös ugyan az uralkodó, a mennyiben Magyarország koronája is ugyanazon fejedelmet illeti, a ki a többi országban is uralkodik; de még' ez nem teszi szükségessé, hogy a fejedelem udvartartásának költségei közösen állapitassanak meg. Ily közös megállapodást a pragmatica sanctióban kitűzött ezél nem igényel, Magyarország alkotmányos önállásával pedig, s a magyar királyi fejedelem magas tekintélyével sokkal inkább megegyez, hogy a magyar országgyűlés, a felelős magyar minisztérium előterjesztésére, külön szavazza meg a magyar király udvartartási költségeit. Az udvartartás költségeinek megszavazása és kiszolgáltatása tehát közös ügynek nem tekintetik. „Ezen törvényezikk szerint tehát az udvartartási költség nem közös, következőleg Magyarország törvényhozása azt a magyar király számára önállóan és egészen függetlenül határozza meg attól, mit az osztrák császárság törvényhozása, az osztrák es. udvar számára időről időre megszavazni szükségesnek tart. Az eddigi eljárás a törvénynek tökéletesen megfelel :• mert 1868. és 69-ben a kir. udvartar-