Képviselőházi napló, 1869. VII. kötet • 1870. márczius 10–ápril 7.

Ülésnapok - 1869-141

141. országos Ülés márczius 10. 1870. 5 után 1867. február 28-án épen a t. kormány által a ház asztalára letett határozati javaslata folytán, mely 1867. márt. 8-án tárgyaltatott, és melyben a második pontban hivatkozás történt a régi törvényekre, melyek meg nem változtattattak, nevezetesen az 1723. LVI. t. ez. 2. § és 1729. XV.t. czikkre, melyek világosan rendelik a 3 evenkinti tisztújítást, és minthogy a tisztújítás megtörténte alkalmával, melyet már a köztörvényhatóságok elhatároztak, és mely a törvényben gyökerezett jogaik alapján azok által meg is fog tartatni, hézag történhetik a bírói hatalom gyakorlásában, mert a népnek ebbeli egyik joga elvétetvén, és a kormány kezébe adatván át, az 1869. IV. t. ez. által — tehát a törvényhatóságok meg nem fogják tarthatni az e tekintetbeni tisztújítást, és azon tisztviselők, a kik eddig az adminisztrátiót teljesitik, lemondván hivatalaikról, az igazságszolgáltatás meg fog akadni. Azért a következő interpellátiót vagyok bátor az igazságügyminiszterhez intézni: „ Figyelembe véve, hogy Szatmár városa hatósága, támaszkodva az 1723. LVI. t. ez. 2. §. és 1729. XV. t. czikkre, melyek a köztörvényhatóságokban a 3 evenkinti tisztújítás megtartását rendelik el, melyek az 1848. XVII. XXIII. XXV. XXVI. t. czikkek által meg nem szüntettettek s főkép a XXIII. t. czikk végleges szervezését foglalván magában a szabad kir. városoknak — ünnepélyesen közgyülésileg elhatározta a tisztújítás megtartását f. é. május 6-ára. Figyelembe véve másrészről, hogy eddig az igazság kiszolgáltatását a köztörvényhatóságok saját választott tisztviselőik által gyakorolták, kik a tisztújítás elhatározása napján több tisztviselőtársaikkal szintén lemondottak, — s minthogy a birák választási joga az 1869. IV. t. czikk értelmében el lett confiskálva a néptől és átruházva a kormányra ; tehát a köztörvényhatóságok azok felett nem rendelkezhetnek : Mondja meg t. igazságügyi miniszter ur, hogy az igazság kiszolgáltatás meg ne akadjon, és az által zavar ne történjék : minő intézkedéseket tett, avagy szándékozik tenni? Elnök: Közöltetni fog az igazságügyminiszterrel. Következik a napirenden levő tárgynak folytatása, t. i. a honvédelmi minisztérium költségvetésének részletes tárgyalása. Majláth István jegyző (olvas;) l-ső czim központi igazgatás. Bittó István előadó: A pénzügyi bizottság véleménye a következő: „I. czim. Központi igazgatás. A központi igazgatásra, mely a minisztérium és számvevőség szükségletén tul a központi ruha-és fegyverraktárnak, hadtanári karnak és az ujonczozásnak költségeit is magában foglalja, összesen 249,717 frt. 95 kr. vétetik igénybe. A pénzügyi bizottság az összesen 116 főből álló személyzetet, mely négy polgári és két katonai osztályra felosztva teljesíti e minisztérium különféle és számos teendőit, és melyből ez idő szerint egy tanácsos, titkár és fogalmazó mint kirendeltség (expositura) működik az erdélyi kir. biztos mellett, a szolgálat érdekei által eléggé indokoltnak találván, sőt meg levén győződve arról, hogy a naponkint szaporodó teendők folytán a segédhivataloknál és a számvevőségnél jövőre kilátásba helyezett csekély személyszaporitásnak szüksége rövid időn be fog következni. — A kivánt összeget, a tiszti lóilletmények fejében fönebb már levonatni javasolt 639 frt. 65 kr. híjával, kerekszámban 249,000 írtban megadatni javasolja. Klapka György: T. ház! Én a központi igazgatás költségeit sokallom; sokallom pedig azért, mert az nem áll arányban a honvédség mostani szervezetével. Tegnap és tegnapelőtt a szónokok legnagyobb része a haza védelméről szólván, a legfőbb súlyt a honvédségre fektette: én azt ellenkezőleg addig, mig egész védrendszerünk átalakítva nem leend, nem a honvédségre, de a rendes, állandó hadseregre fektetem. A mostani honvédségnek, nézetem szerint, más föladata nem lehet, mint támaszul szolgálni a rendes hadseregnek, és az is csak szükség esetében. — Miért szavaztuk volna meg mi az annyi pénz- és véradóba kerülő és hadilábon 800,000 főre rugó állandó közös sereget és az igy reánk eső 330 — 340 ezer embert? Távol legyen tőlem azonban az, hogy ez által a honvédség fontosságát kétségbe vonni, vagy annak csökkentését ezélul kitűzni akarjam; sőt nagyon is óhajtom, hogy a honvédség minél elébb tökéletesittessék és szaporíttassék. — De nézetem szerint, daczára mindazon szép szónoklatnak, a melyet itt hallottam, az nem történik meg előbb, mig arra nem fognak ráállani, hogy a rendes seregnek legalább egynehány korosztálya a honvédségnek átadassák (Helyeslés). Addig, mig az nem történik, a mostani honvédséget ugy kell venni: a milyen, és épen azért inkább nagyon takarékosan kell eljárni és nem növelni a szegény adózó nép terheit. Én megvallom, nem hiszem, hogy 1848/49ben az akkori magyar hadügyminisztérium nagyobb személyzettel birt volna, mint a mostani honvédség központi igazgatása, annak pedig csakugyan több teendője volt, mint a jelenlegi honvédelmi minisztériumnak. Én ezen roppant költségeket, főleg azon sze-