Képviselőházi napló, 1869. VII. kötet • 1870. márczius 10–ápril 7.
Ülésnapok - 1869-145
108 145. országos ülés márczius 15. 1870. méltóztassanak a megszavazást fölfüggeszteni, mig vagy a miniszter ur, vagy az általa megbízott államtitkár ur jelen nem lesz. Elnök: Erre nézve nincs nehézség, én azt hiszem, hogy nem volna jó praecedens. ha nem szavaznánk meg valamit azért, ha a miniszterek nincsenek jelen. Nyáry Pál: Nem az a rósz praecedens, hogy megszavazunk valamit a nélkül, hogy a miniszter beleegyeznék; hanem az volna a rósz praecedens, hogy, ha nekünk észrevételünk van, és azt az észrevételt senki sem világosítja föl. Én annálfogva azt gondolom, hogy ezen tétel megszavazását fölfüggesztvén, kérnők a t. minisztériumot, hogy megjelenni szíveskedjék. Elnök: Ne tegyünk tehát belőle nagy kérdést, menjünk át a horvát-szlavon-dalmát minisztérium költségvetésére. Patay István: Azt mindig elvárhatnók. hogy vagy a miniszter maga személyesen, vagy megbízottja itt megjelenjen, midőn budgetjét tárgyaljuk. Bittó István előadó: T. ház! Én a magam részéről tökéletesen jogosultnak ismerem el azon megjegyzést, melyet Tisza Kálmán képviselő ur tett: mert csakugyan azon kérdésre, melyet Ghyczy Ignácz képviselőtársam volt szíves a miniszterhez intézni, csak ő adhatna fölvilágosítást ; mert akkor, mikor a pénzügyi bizottság e czimet tárgyalta, ott is ugy adatott ez elő, mint oly kísérlet, melynek sikeréről maga a minisztérium sincs meggyőződve, de hiszi, hogy czélra fog vezetni. — Mi tehát megszavaztuk és ajánlottuk a t. háznak elfogadás végett. A másik kérdésre nézve e körülmény nem forog fön: mert azon tétel maga magát igazolja. — Ugyanis a múlt évben 7 millió frt szavaztatott meg a minisztériumnak fölszerelési költségül. — Ez összeg azonban nem meritetett ki, s 1 millió frt felesleg maradt. A múlt évben megállapított s az elfogadott számtételi rendszer szerint minden összegnek legkésőbb a következő év 3-ik havában kell utalványoztatni, mert különben nem tétetik folyóvá. — Azért kéri most a miniszter ezen egy millió frt megszavazását s annak a kiadások közé sorozását. Csernátony Lajos: Én elismerem, hogy a t. előadó urnák a maga szempontjából igaza van. Atalában véve meglehet, hogy az egész budget vitatásánál nem fordul elő más, mint oly észrevétel, melyre az előadó ur is választ adhat; de megeshetik az is, hogy oly kérdések fordulnak elő, mint jelenleg is történt, melyekre csak a miniszter adhat fölvilágosítást, annak pedig a ház ki nem teheti magát, hogy arra, mert a miniszter, vagy megbízottja nincs jelen, választ ne kaphasson. En azt hiszem, hogy Tisza Kálmán t. barátom megjegyzése átalánosságban volt téve : hogy a miniszternek kell annyi figyelemmel lennie a ház iránt, hogy mikor budgetje szőnyegen van, vagy maga, vagy megbízottja jelen legyen. Elnök : Ennélfogva átmegyünk a horvátszlavon-dalmát minisztérium f. évi költségvetésének táxgyalására. Széll Kálmán jegyző (olvassa.) Horvát-szlavon-dalmát minisztériumi szükséglet. Ifj. .Zichy József gr. előadó (olvassa a pénzügyi bizottságnak jelentését a horvátszlavon-dalmát miniszter és segédszemélyzete 1870. évi szükségletének fedezéséről szóló költségvetés tárgyában.) Irányi Dániel: T. ház! Én részemről igen szívesen fogom megszavazni a horvát-szlavón minisztérium részére kért költségvetést; hanem mielőtt azt tenném, szabadságot veszek magamnak a t. miniszter úrhoz egynehány kérdést intézni. Magyar-, Horvát- és Szlavonország örömmel üdvözölték azon egyezményt, melyet a két ország törvényhozása 1868-ban kötött és a mely az 1868-ki XXX. t. ez. által törvénybe is van iktatva. E törvénynek egynémely pontja azonban, mmt a zágrábi országgyűlésen egy képviselő panaszkodott, végre nem hajtatott. Én, hogy ezen vád alapossága, vagy alaptalansága felől meggyőződjem, ezen interpellatio nyomán, magam a közös magyar-horvát minisztériumhoz intéztem interpellatiót, a melyben arra kértem, hogy ezen nehézségeket, ezen kételyeket eloszlassa. Ezen interpellatio — mint az elnöki előterjesztésből látom, még m. é. Julius 26-án intéztetett a miniszter úrhoz: azonban daczára ennek és daczára annak is, hogy azóta Fodróczy Sándor t. képviselőtársam saját és 7 más horvát-szlavón képviselő nevében ugyanazon interpellatiót ismételte és a választ sürgette, daczára mind annak, mai napig is — tehát júliustól kezdve márcziusig — nem kaptam semmi fölvilágosítást; én tehát szabadságot veszek magamnak azon interpellationak egynémely pontját most ismételni s reménylem, hogy a t. miniszter ur kedvedvező fölvilágosítást képes és fog adni. Az interpellatio különösen a következő pontokra volt alapítva : A 46-ik szakasz szerint Horvát- Sziavon- és Dalmátország biztosittatnak, hogy mind a, központi kormány, mind a központi hivatalok horvát-szlavón osztályaiba, mind a nevezett országok területén működő hivatalokba, tekintettel a szükséges szakképzettségre, a mennyire lehet, horvát-szlavón születésűek fognak kineveztetni. Azon képviselő, ki a zágrábi országgyűlésen ez iránt interpellatiót tett, panaszkodott a miatt, hogy ezen pontja az egyezménynek nem
